Cherry in CandyLand (FF)

Ide kerülnek a csj-s fanficjeim ! (18+)
A történet nem mindig követi a csj epjeit!!!!

Cherry in CandyLand

Szinessel: Név

-         : Beszéd

(  ) : Gondolat és cselekmény

Bevezetés

Igazgatónő: 

- Kérem meséljen egy kicsit magáról valamit!

K.C.:

-A nevem Katsumi Cherry! Kanadában, Ottawában születtem. Az apám japán az édesanyám pedig amerikai. Most költöztem ide, a keresztanyámhoz. A szüleim most Franciaországban dolgoznak és mivel itt töltöttem a szünetet, inkább beírattak ide, hogy megkíméljenek az utazástól és az újabb költözködéstől. Művészléleknek tartom magam. Több nyelven is beszélek. Azt hiszem elhoztam minden szükséges iratot! És...

(az igazgató a papírjaim közt turkál, alig néz rám... aztán morog valamit és a teremben álló szőke srác kezébe nyomja őket..)

Igazgatónő:

- Igen, ezt majd a DÖKelnöknél elintézheti. Látom hozott pár ajánlót az előző iskoláiból. Rendben, Nathaniel, kérlek intézd el a papírokat a kis hölggyel, nekem el kell mennem Totoért.    

(kiviharzott a teremből és becsapta maga mögött az ajtót, úgy látszik nem nagyon érdekli a dolog... vajon a pasija az a Toto? Ki bírja elviselni ezt a fura nőszemélyt)

Nathaniel:

-Ne haragudj, tudod az igazgatónőnek a kutyája a mindene. Úgy látom, csak a fényképet felejtetted el. Jaj, ne is haragudj, be se mutatkoztam rendesen, az én nevem Nathaniel és én vagyok a DÖK-elnök. Ezt az űrlapot kérlek töltsd ki és csinálj egy képet a közeli purikurás automatánál, de kérlek vedd komolyan. 

K.C.:

-Rendben. Sietek.

(Elnyomtam egy mosolyt, aztán kifutottam a géphez. Olyan komoly ez a fiú, pedig annyira helyes. Gyorsan letudtam a képeket, egész jól sikerült, bár az ötből három homályos lett. Nem is én lennék! Visszasietek. Gyerünk, fuss már gyorsabban...)

Katsumi Cherry

-Au, bocsi, ne haragudj, sietek! Majd kiengesztellek, bocsiii!

(Majdnem fellöktem a nagy sietségben egy vörös hajú srácot, mit keres ez ilyenkor az udvaron. Hiszen óra van. Mindegy… Berohantam a DÖK-ös teremben, alig kaptam levegőt, annyira futottam. Nathaniel biztos bolondnak néz.)

Nathaniel:

-Már itt is vagy?! Futottál idáig? Ennyire nem kellet volna sietned.

(Elmosolyodott, mennyire helyes, ha mosolyog. Viszont most rohadtúl bénának nézhet, bár ezért a cuki vigyorért megérte.)

-Találtam egy gémkapcsot neked. Így ni, kész is van (összekapcsolta a dossziémat). Körbe vezesselek az iskolában Katsumi? Addig mesélhetnél kicsit magadról. Jobb hallgatóság vagyok, mint az igazgatónő!

K.C.: Az jó lenne, de kérlek hívj Cherrynek. (Kedves ez a Nathaniel, igaz, kicsit lehetne lazább.)

Nathaniel

1.rész : Mint a kocsonya

C: (Reggel hatkor keltem. Fel a metróra, aztán át a gyorsvonatra. Tegnap Nat- megkért hívjam így- elmagyarázott mindent, hogy jutok be a suliba tömegközlekedéssel, hogy ne taxival keljen járnom minden nap, de így is késésben vagyok. Pont elértem a vonatot. Szó szerint felestem. Beálltam a tömegbe és próbáltam memorizálni az órarendem, mire hírtelen fékezett a vonat én meg egyből beleestem egy srác ölébe. Fúú de kínos ez a szitu.)

Castiel és Cherry

-Bocsi, ne haragudj. Majd…

Castiel:

-Már megint te! Te sose tudsz vigyázni?! Hogy lehet valaki ennyire béna?

C:

-Ne haragudj, nem direkt volt! Majd..

Castiel:

-Majd mi lesz? Kiengesztelsz?

(Röhögni kezdett. Ahogy a legtöbb fiatal a vonaton. Majd felhúzott és halkabban folytatta…)

-Te vagy az új lány a Sweet Amorisban, igaz? Az igazgatónő mondta, hogy legyünk veled „kedvesek”, de azt nem mondta, hogy ennyire szerencsétlen vagy. Figyelmezhetett volna, hogy amerre mész pusztítás jár a nyomodban. (Megint nevetett)

C:

- Ne haragudj, nem direkt csináltam. (Teljesen elvörösödtem, meg sem mertem szólalni, még jó hogy 2 perc csönd után, leszállhattunk. Egy méter távolságot tartott közöttünk végig az úton  suliba, mondván, ha megint elesek, a földet fogjam meg és ne őt.)

Castiel:

-Én Castiel vagyok. Hogy hívnak két bal lábas?

C: 

-A nevem Katsumi Cherry! De mindenki Cherrynek hív.

Castiel:

- Mint a piát, szép. (Nevetett) Mikor akarsz fizetni?

C:

-Mi? Mit? Én… (Te szentsz@r, mit akar ez tőlem :O)

Castiel:

-Tegnap kilökted a kezemből a cigimet az udvaron, rémlik? Azt mondtad kárpótolsz! Mégis mire gondoltál, mit akarok?

C:

(Na, most meg valami, beteg perverz, libának néz. Öcsém lerí az arcán az önelégültség.  Miért vagyon ennyire nyomi. Folyamatosan égetem magam. )

-Tessék, KékSopianae megfelel?

(Még jó, hogy dugiban tartok egy doboz cigit magamnál)

Castiel:

-Hát ha nincs más. Jobb, ha sietsz, vagy elkésel az első napodon szivi.

C:

-És te? Neked nincs órád?

Castiel:

-Nem rontom az imidzsem, sose jövök be időben és amúgy is, még a végén azt hiszik veled jöttem.

(Megint gúnyosan mosolyog. De olyan jól áll neki. Ő lenne a suliban a tipikus rossz fiú, mint a filmekben?!  Hihetetlen mennyi, jó pasi jár ide és az is mennyire különbözőek. Besétáltam a suliban és éreztem a hátamon a tekintetét, az ajtón tükröződött, még mindig engem bámult. Zavarba jöttem, miért néz ennyire. Annyira igyekeztem leplezni, hogy sikerült neki mennem az ajtónak. Persze Cast megint kiröhögött. Wáá, nem hiszem el. Nyomi vagy Cherry, nyomi…)

Castiel 

(Az első órán összebarátkoztam pár lánnyal. Irissel, Melodyval és Violette-el. Egy csoportban dolgoztunk a rajzórán és közben beszélgettünk a többiekről. Elmondták, hogy ki kicsoda. Óva intettek Ambertől és kis csapatától, azt mondták, hogy közülük csak egy lány értelmes és az Capucine, bár ő Kimmel és Peggyvel volt. Kim tipikus sportos és laza csaj, Peggy meg egy igazi pletykafészek újságíró. A csoportunkban egy Rosalya nevű lány is jár, de ő beteg volt így őt még nem láttam. Viszont voltak pasik bőven. Aki nagyon szimpatikus volt az Lysander, főleg azért mert neki is felemás színű a szeme, mint nekem. Elmondták, hogy goth és hogy ő is szeret verseket írni.  Aztán ott volt Nat, a DÖKös, Jade, aki a kertészklub elnöke, Dajan a kosárlabdások centere, Dakota, a nagy dumás srác… na meg itt kéne lennie Castielnek is, de mint kiderült a legtöbb órára nem jár be. Volt egy srác aki, teljesen rám kattant, Ken. Kicsit idegesített, de nem akartam megbántani. Csak ezen az órán vagyunk ilyen kevesen, szerencsére…

Lysander, Iris, Kim, Melody és Violette

Elérkezett az utolsó óra... Szépirodalom.

Irodalom órán verset kellett írnunk. Mivel én voltam az új, nekem kellett felolvasnom elsőnek. Hozzá teszem másra nem is jutott idő, mert az óra végére halasztotta a tanár, persze, hogy az utolsó 5 percre. Szerencsére nem nézett hülyének egy ember sem, sőt. Meglepően jól fogadták a dolgot. Igaz nem tudom azért e, mert már annyira fáradt volt mindenki, hogy már senki sem figyelt, vagy azért, mert jónak tartották.)

Lysander és Cherry

Lysander:

-Szia! Lysander vagyok! Nagyon tetszett, amit írtál.

C:

-Szia! Cherry! ŐŐŐ, köszi.

 (Még a végén zavarba jövök. Milyen szép a szeme, zöld és sárga.)

Lysander:

-Azt hittem, Katsuminak hívnak. Ne haragudj. Amúgy nem gondoltál már arra, hogy dalokat írj vagy csak dalszövegeket? Kéne a bandánkba valaki, hogy néha inspiráljon. Mondjuk nem hátrány, ha ért egy kicsit a technikához és van fantáziája.

(Most, tényleg rám kacsintott? De honnan tudja, hogy tudok ilyeneket? Láttam, ahogy Peggy összesúg pár lánnyal és nevetve felém mutogat. Na persze, az iskola újságszerkesztője elöl, gondolom nincsenek titkok.)

C:

-A nevem Katsumi Cherry, de jobban szeretem a Cherryt. Milyen bandában? Ismerek onnan még valakit? Mármint, ide járnak a suliba? 

Lysander:

-Hát, nem hiszem! Mondjuk nem igazán banda még. Castiel, az a vörös hajú és én, na meg még két sráccal szoktunk együtt zenélni. Nos… érdekel? Úgy tudom Peggytől, hogy foglalkozol ilyesmivel.)

C:

-Naná, a régi sulimban sok dalt írtam, de inkább felveszem őket, szerkesztgetem a gépen. Plakátokat és fellépő ruhákat is vállaltam már. Mikor és hol találkozunk?

(Közben Castiel morcosan oda sétált hozzánk. Krákogott és halkan, mielőtt Lys válaszolhatott volna, közbevágott… Lysander láthatóan ad a szavára, mert egyből elhúzott minket a tömeg felől.)

Castiel:

-Halkabban, tudod jól Lysander, hogy ezt nem terjeszthetjük. Ez a csaj amúgy is reszket, mint egy kocsonya, ha valami szereplése van.

C:

-De ha jól értelmeztem, most elbújhatnék a háttérben és eleve, még nem vagytok „igazi” együttes. Nem-de?

(Felhúztam a szemöldököm és karba tett kézzel néztem rá. Na most ki égett be nagyokos, még hogy kocsonya… heh. Lysander elmosolyodott. Tetszett neki, hogy kiálltam magamért. Castiel megint mérges lett rám, bár furcsa mód úgy éreztem, nem azért, mert nem ő jött ki győztesen a dologból. )

Castiel:

-Jó, gyere ide 8-ra. Majd én megvárlak. De ne késs és ne mond el senkinek, hogy ide jössz, meg hogy mit csinálunk itt esténként, még a végén idejönnek a fura barátnőid is…

2.rész: Amber

Violette és Cherry

( Ma még újra láthatom Lysandert. Ő volt a legszimpatikusabb a pasik közül. Nem igazán tudtam, hogy addig mit csináljak, de akkor eszembe jutott, hogy láttam egy plázát a suli közelében. Elhívtam Violetteát, de elég sokáig kellett győzködnöm, mire igent mondott. Beültünk egy művészfilmre, megmutatta a hobbiboltot és elmentünk enni.  Végül is egész jól érezte magát velem és belátta, hogy habár nem egy nagy pláza rajongó, azért vannak előnyei is a dolognak. Idővel Violette haza ment, de nekem még így is volt egy egész, szabad órám. Úgy döntöttem elmegyek venni még valami ruhát, de akkor a suli legkellemetlenebb alakjába botlottam és nem, nem Ken volt az. Amber és bandája jött velem szembe. Próbáltam úgy tenni, mintha nem ismerném fel őket, de mindegy volt… )

Amber

Amber:

-HÉ, ÚJ LÁNY. (Ordította) Nem tudsz egy kis pénzt kölcsön adni? A csajok és én, vásárolnánk.

C:

-Sajnos nincs nálam pénz. (Mondtam neki elfojtott nevetéssel és próbáltam visszatömködni a békás pénztárcám, a zsebem mélyére. Viszont elfelejtettem, hogy a zsebemben ott volt a doboz cigi, amivel Castielt is kínáltam, így a pénzeszsák kifordult a kezemből egyenesen az egyik ribi markaiba. A kedvem sose váltott ilyen hamar gúnyosból, szorongóra.)

Amber:

-Nekem úgy tűnik, mégis akad egy kis apród. (Nevetettek és a tárcámmal együtt elfutottak.)

C:

-Nee, hozd vissza!! Nem hallod, te kis… ! (Aztán egy biztonsági őr ugrott elém.)

Őr:

-Kisasszony! Kérem ne rohangáljon a pláza területén, baleset veszélyes!

C:

-De, én csak… ellopták a pénzem. Azt akarom vissza szerezni. Milyen Pláza őr maga… inkább segítenie kéne, nem feltartani.

(De az őr, mintha meg sem hallotta volna, megragadta a csuklóm és vonszolni kezdett. Én persze, próbáltam lerázni magamról és magyarázni, de meg sem hallgatott. A plázában már mindenki minket nézett. Az őr már a szökőkútig vonszolt, ami azt jelentette, mindjárt itt a kijárat és kidob. Akkor láttam meg Ambert, a tárcámmal a kezében, egy büfé előtt állt és belehajította az üres plüsst a kukába. Lendületet vettem és arra gondoltam, hogy az életem árán is visszaszerzem, de sajnos az őr erősebb volt. Megrántott én meg egyenesen beleestem a pláza szökőkútjába. Rajtam röhögött mindenki… Onnantól már nem érdekelt semmi, futottam és futottam, ahogy csak bírtam… Egészen a suliig. Nem érdekelt ki lát meg csak sírtam és futottam tovább… és arra gondoltam, hogy ez a szemét pics@, roh@dtul meg fogja még ezt bánni. Már elég sötét volt és persze vizes voltam, könnyes volt a szemem, nem láttam csak homályosan. Futottam, futottam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a fenekemen ülök és zokogok, magam elé bámulva. Neki mentem valakinek. Egy szál cigi volt előttem a földön, egyből tudtam ki volt az a fal, akibe belevertem a vizes arcom… )

Cherry

Castiel: Mi a fene?! Már megint nem néztél az orrod elé! Állj fel! Minek sírsz, történt már veled ilyen nem? …De miért vagy csupa víz?! Hahó, Cherry!

(Hirtelen, léptek zaját halljuk. Castiel a talpamra állított és oda intett az alaknak. Engem meg bevittek valahova.)

Hang:

-Hozz neki, egy kis meleg teát az automatából. Megpróbálom magához téríteni.

(Cast után pedig máris, csapódott az ajtó. Valami száraz, barna anyagot terített rám… de ki ő, olyan ismerős ez a kedves és meleg hang. Pár perc után megláttam a fehér hajzuhatagot, ahogy arra a kemény, szálkás vállakra hullót. A hely, ahol voltunk, valami mosókonyha féleségnek tűnt, vagy raktárnak. Amit barna plédnek néztem, roh@dtúl fekete volt és valaki dzsekije. Lysander megfordult, kezében a zöld békámmal, ami csurom vizes volt.

Lysaner:

-Ááá, Cherry! Magadhoz tértél. Kicsit beütötted a fejed, mikor neki mentél Castielnek. Elájultál, de nem látom, hogy valami komolyabb bajod lenne. Fáj valamid? Láttalak a plázában és gondoltam ez még kelhet, kicsit vizes még, kimostam neked.

C:

-Hogy kerülök ide?  Elájultam? De… mi, hogy kerül hozzád a brekim… és…

(Éreztem, hogy teljesen elvörösödök. Akkor Lysander is látta a bénázásom. Ráadásul, ez a gyerekes tárca sem lehet a legmegnyerőbb neki. Lysander leült mellém, valami szürke matracra. A táskámból kivett egy pólót, amit a boltban vettem az nap, majd egy zsepibe csavarta a brekim és benyomta az aljára. A kezembe nyomta a felsőt. Istenem az a pillanat. Mélyen a szemembe nézett és összeért a kezünk, még a hideg is kirázott. Meg sem bírtam szólalni. Lysander akkor, ott olyan volt nekem, mint egy angyal. A következő másodpercben összeborzolta a haját, miközben felállt és elindult az ajtó felé.)

C:

-Lys.. ne menj el..

Lysander:

-Csak az ajtó előtt leszek, hogy átöltözhess. Szólj, ha kész vagy, a dzsekit is vedd fel, meg ne fázz.

(A hangjában megvetést éreztem, de az arcát nem láttam. Egy szó nélkül távozott. Viszont mikor kinyitotta az ajtót… ott állt Castiel is. Vajon miért nem jött be eddig? Milyen szánalmas lehetek. Lehet, hogy hallgatózott, de most nem volt ott az arcán az, az önelégült mosoly, amit vártam. Sőt egyenesen úgy nézett ki, mint aki szellemet lát. Átvettem a felsőt, majd a dzseki után nyúltam. Ez.. csak nem?! Castiel dzsekije! Belebújtam és kinyitottam az ajtót. A fiúk beszélgettek. Castiel úgy mosolygott, mint mikor neki mentem az ajtónak.)

-Bocsánat, hogy ennyi kellemetlenséget okoztam. Amber kicsit kiakasztott. Ellopta a pénzem, utána akartam futni, de a biztonsági őr nem engedte. Beleestem a vízbe. Aztán itt meg elcsúsztam és … Tényleg nagyon sajnálom, inkább haza megyek.

Castiel:

-Lys már mindent elmondott. Hogy lehetsz ennyire, szerencsétlen te lány. Amúgy is, gondolod, hogy hagyunk egyedül, ezek után hazasétálni? A próbát ma nem tartjuk meg, szóval akár én el is kísérhetlek, de csak ha nem esel rám megint.

 (Mind ketten nevettek. De mi baja lehet Lysandernek? ... olyan furcsa fejet vág. Castiel elvette a táskám, majd elindult kifele.)

-Majd holnap Lys! És nyugi vigyázok rá!

(Kiáltotta hátra se nézve. Mi? Cast… vigyáz? Rááám?.. Jó mondjuk most, pont jogos, deee…  Castiel olyan gyorsan lépkedett, hogy alig tudtam tartani a tempót. Végig önelégült arcot vágott és csak az utcánkban szolt hozzám.)

Castiel:

-Ha jól emlékszem erre laksz, igaz?! Szivi, rendesen megijesztettél minket. Ne haragudj, hogy folyamatosan röhögök rajtad, de nem túl sűrűn jönnek nekem csuromvizes lányok... Lys teljesen kiakadt. Én azt mondtam öltöztessünk át, már így is láttunk.. khmm melltartóban, hiszen eléggé átlátszott a felsőd, de ő úriember.

 (Megint nevetett, én meg persze megint elvörösödtem. A hangom is megbicsaklott a válaszom elején. Ciki vagyok! Ráadásul Lysander biztos haragszik rám…)

C:

-Igen, pár utca és ott is vagyunk. Nem akartam bajt okozni. Meg bánja még ezt a kis Amberke.

Castiel:

-Kíváncsian várom. Mégis mit akarsz csinálni vele?

(Felhúzta a szemöldökét és elővette a jó, öreg gúnyos mosolyt…)

C:

-Még nem tudom, de kitalálok valamit. Lysander haragszik rám, mert el kellett halasztani a próbát, igaz? Á, közben megérkeztünk…

(Castiel a kezembe nyomta a tatyóm és fürkészni kezdte a tekintetem. Keresett valamit, majd hírtelen elkomolyodott. és válaszolt.)

Castiel:

Lys? Haragudni, rád? Te viccelsz igaz?! Irodalom óta a zseniális, művészi készségeidről áradozik… Mindegy, majd holnap találkozunk. Hozd a dzsekim is.

(Castiel kezeivel a nyakát támasztotta és arcát a holdfényben süttette. Intett és már el is tűnt az éjszakában. Lysander aggódott értem? És rólam „áradozott”? De miért viselkedett Cast is ilyen furán? Valami nagyon nem stimmel itt…

Elmeséltem mindent, a keresztanyámnak, aki azt mondta tuti mind a két srác belém van zúgva, de persze ez annyira röhej, hogy kár is belegondolni. Lysander szimplán kedves volt. Castiel meg … hát ő ilyen és kész. A pasikon nem lehet kiigazodni. Miközben pakoltam ki a vizes ruhákat a zsákomból, kezembe került a békám. A zsepin, amibe Lys betekerte, egy kis szöveg állt. Ha bármi gond van, csak üzenj és egy csomó szám, Lys telefonszáma. )

3.rész: A bosszú és féltékenység

(Reggel kapkodva pakoltam a cuccom. Elaludtam. Ha most Castiel látna, tuti kiröhögne. Felöltöztem, felkaptam Cast dzsekijét és mindent, amit este kiraktam az asztalra a zsebébe gyűrtem. Rágó, cigi, öngyújtó, kulcs és pár zsebkendő. Felkaptam a cuccom, lerohantam a lépcsőn, át a konyhán – azért útközbe a számba nyomtam egy kész pirítóst- és rohantam is tovább. Villamos, vonat. .. Castiel nincs sehol?!  Berohantam a suli udvarába, be a suliba. Csengetésre érkeztem. Amint vége lett az órának, szünetben megkerestem Natanielt, hogy tanácsot kérjek tőle.)

Nathaniel:

-Szia Cherry! Valami probléma van? Feszültnek tűnsz!

C:

-Mert az is vagyok, tegnap suli után pár lány ellopta a pénzem.  Ide járnak, egy nagydarab szőke és két barátnője. Azt hiszem Amber a neve a szöszi pi$zán@k... leégetett az egész pláza előtt…

(Nathaniel a fejét fogta, mérgesnek tűnik. A kezében lévő papírokat az asztalra csapta és becsukta a DÖKös terem ajtaját. Eléggé megrémisztett! Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen is tud lenni.)

Nathaniel:

-Amber a hugom! Nem tudom elhinni, hogy ilyet tett,. Először az a Ken gyerek, most meg te és még ki tudja, kit terrorizál a suliban. Úgy csinál, mintha annyira rászorulna a pénzre.. Hihetetlen!

C:

-Nem tudtam, hogy testvérek vagytok. Annyira különböztök… Úgy értem te olyan normális vagy ő meg…

(Ezt lehet rosszul fogalmaztam! Nat csak idegesebb lett tőlem..)

Nathaniel:

-Mennyit vett el tőled? Megadom! Majd otthon elintézem vele, beszélek a szüleinkkel is.

C:

-Nat, kérlek, nyugodj meg! (Megfogtam a kezét. Látszott rajta, ez kicsit visszarántotta a valóságba.) Nincs semmi baj, majd én megoldom, de segítened kell.

Nathaniel:

(Zavartan elhúzta a kezét, mintha a papírokat akarná igazgatni az asztalon.)

Hogy érted? Miben kéne segítenem? Mire gondoltál?

C:

-Nyugi ! Ki tudok állni magamért! Én is megtudom őt úgy alázni, ahogy ő engem.

Nathaniel: 

-SZERINTED EZ A MEGOLDÁS?! (Megint a fejét fogja.) Majd beszélek én a fejével, ne csinálj butaságot. Nem akarom, hogy bajod legyen miatta.

C:

-Ne félts engem Nat, nem vagyok kislány! Amúgy is látszik, hogy valami zavar ez ügyben még.. Valami baj van? Miért nem árulod el? Tudod, jobb hallgatóság vagyok itt bárkinél!

(Kacsintottam! Végre elmosolyodott, értette a célzásom. De nagyon feszültnek tűnik még így is.)

Nathaniel:

-Kedves vagy, hogy próbálsz vigasztalni, de tudod a szüleink túl elnézőek Amberrel. A végén még az én hibám lenne az egész, mert nem álltam mellé. Pff. A szüleink elég szigorúak, főleg velem.

C:

-Értem, de miért nem mondod el nekik az igazat? Biztos hallgatnának rád!

Nathaniel:

-Sajnos ez nem így megy. Tudod ez nem igazán tartozik rád… kicsit kellemetlen erről beszélnem bárkinek is.

C:

-Ha meggondolod magad, tudod, hogy rám számíthatsz!

Nathaniel:

-Kérlek, várj Cherry! Na jó, de ígérd meg, hogy nem árulod el senkinek, amit most mondok! Tudod nem mindig voltam az a tipikus jó gyerek! Kis korunkban sokat bántottam Ambert, ezért vele elnézőbbek a szüleink, viszont én alig tudok megfelelni az elvárásaiknak.

Cherry és Nathaniel

Nathaniel és Castiel

(Nathaniel elpirult, látszik rajta, hogy ez tényleg nem volt könnyű téma a számára. Bátortalanul, de átöleltem. Olyan kis esetlennek tűnt most. Nyugi Nat, helyetted is bosszút állok! Hirtelen kinyílt a DÖKös terem ajtaja. Éreztem, hogy Nat kővé dermed. Megfordultam és Castiel állt velem szemben… Tátott szájjal bámulta Natot. Majd hirtelen kiejtette a papírokat a kezéből és neki esett Natnak… dulakodni kezdtek!  Nat és Castiel már folyosón verekedtek én meg úgy álltam ott, mint valami szerencsétlen! Mit csináljak? )

C:

-CASTIEL, NEEE! Ne bántsd!

Cherry és Castiel

Castiel: 

-Miért véded a kis mitugrászt? Csak nem a pasid?! Ez a gyökér folyamatosan zaklat, hogy írjam alá neki a hiányzásos papírjait, játssza itt a lovagot meg az iskola elsőt, közben meg téged tapogat.

(Megfogtam Castiel kezét, majd a szemébe néztem. Vártam, hogy a harag eltűnjön a tekintetéből, hogy észrevegye magát… Egy kicsit arrébb lökött, majd kiviharzott az iskolából. Nathanielnek vérzett az orra. Segíteni akartam neki, de ő is ellökött magától és a nővérszoba felé vette az irányt. A nézelődő diák tömegben megláttam Ambert. A szekrényébe pakolászott és röhögött a barátnőivel. Annyira szórakozott volt, hogy elfelejtette bezárni a szekrényét! Itt volt az alkalom, sietnem kellet. Kutakodni kezdtem a szekrényében és meg találtam azt a dolgot, amivel a földbe taposhatom bármikor. Beraktam a táskámba és kutattam tovább… hírtelen meghallottam a hangját..)

Amber:

-Te meg mi a fr@ncot csinálsz? Mit képzelsz magadról? T@karodj a szekrényemtől te rib@nc!  

(Amber a szekrényhez nyomott, meg akart pofozni, de hírtelen egy kéz leszorította a karját. Lysanderé volt az! Amber felháborodottan elmenekült a helyszínről..)

Amber:

-Remélem, nem loptál el semmit teeee… te

Amber és Lysander

Lysander:

Mindenki magából indul ki, kedves Amber nem?!  Szerintem jobb, ha megválogatod a szavaid!

C:

-Kösz Lys! Rendes vagy!

(De ő egy szót se szolt hozzám, csak elment. Mégis mi a fr@nc baja van itt mindenkinek?!)

Elővettem a telómat és a zsebkendőt, amit Lys adott. A farmerzsebemben volt.

Írni kezdtem:

Kérlek, találkozzunk a szünetben, az udvaron! Fontos! Beszélnünk kell!  C  -> Elküldve

(A szünetben senki sem volt az udvaron, mert mindenki az ebédlőbe vagy a plázába ment kajálni! Vártam, mikor ér ide Lys. Idegességemben rágyújtottam és felültem a padra. A hátam mögül cigi füst burjánzott elő.. végre itt van!)

Castiel:

-Mit akartál mondani Cherry?

(MI?! Mit keres itt Cast? És hol van Lys… én ezt nem értem..)

Castiel:

-Baj van? Talán csak nem valaki mást vártál? Mondjuk…

C:

-Ha azt mered mondani, hogy Natot, akkor megütlek.

(Castiel elmosolyodott)

Castiel:

-Hírtelen, de kis harcias lett valaki! … Lysanderre vártál ugye?

C:

-Mi? Nem! (Hazudtam.) Nem rá vártam, csak… nem tudtam biztosra kié a szám… lehetett volna Kené is, vagy azé a Boriszé vagy kié.

(Castiel végre nevetett)

Castiel:

-De egy idióta vagy, még hazudni sem tudsz rendesen…  Na és mi van a pasiddal?

C:

-Nat nem a pasim, csak jó barátok vagyunk. Te is megpróbálkozhatnál néha a kedvességgel, talán neked is lennének barátaid Lysanderen kívül. Amúgy mi van akkor, ha az? Csak nem féltékeny vagy Castiel?

(Castiel elvörösödött! Wááááá, de cuki, egyem a szívét.)

Castiel:

-Pff. Én? Dehogy!

(OOO Cast, te is olyan rosszul hazudsz, mint én!)

-Csak nem tetszett, hogy hagytad magad letaperolni!

C:

-Én öleltem meg őt. Egyébként, ha maradtál volna Ambertől is megmenthettél volna, hős lovagom!

Castiel:

-Azt gondolsz, amit akarsz! (Morogta és beleszívott a cigarettájába.) Visszakapom a kabátom? Vagy már elsajátítottad?!  Bár igaz, ami igaz, jó ízlésem van! Egész jól áll neked.

C:

-Itt van, bocsi! Már el is felejtettem. De látod, rajtam még a te gönceid is sokkal jobban állnak!

(Tartottam egy gyors divatbemutatót, hogy végre megint mosolyogjon. Eljátszottam őt, ahogy sétál, az arckifejezéseit és akkor végre jó kedve lett. Talán ebben vagyok a legjobb, mindig sikerül felvidítanom az embereket. Messziről láttam Lysandert, rágyujtott és odasétált hozzánk.)

Lysander:

-Sziasztok! Csak nem Castiel szerepére készülsz Charry?

C:

-De! Eltaláltad

Castiel:

-Mi a bajod Lys? Charry egész nap rád várt!

Lysander:

-Nem aggódom e miatt. Csak már megint elhagytam a jegyzetfüzetem.

Castiel:

-Rád kéne ragasztani haver! Mindig elhagyod valahol!

C:

-Nekem van egy üres, ha kell.

Lysander:

-Azt én is vehetek, amit elhagytam, viszont tele volt az írásaimmal! Nem tudom hova tűnhetett, pedig általában, mindig megtalálja valaki.

Castiel: 

-Biztos most is meglesz.

(Ma elmaradtak az utolsó órák, így gyorsan hazajutottam. Kipakoltam a táskám és elővettem a könyvet, ami Amber szekrényében találtam. Egy napló volt, benne Lysander noteszével! Nem hittem a szememnek, ott volt a kezemben az, amivel egy életre tönkretehettem volna Ambert és az, amit Lysander olyan áhítottan keresett. Mit csináljak? Süllyedjek le Amber szintjére? … Visszaraktam a táskámba a noteszt és a naplót és elindultam vissza a suliba. Csak a vonaton vettem megint elő. Az első oldalon egy kép volt Castielről, a mellette lévőn pedig egy régi sztori… Bizony, Amber szerelmes volt Castielbe… Ezt a két oldalt kitéptem a naplóból és a zsebembe tömködtem. Megérkeztünk.

Bementem a suliba, egyenesen a DÖK-ös terembe. Ahogy gondoltam, ott volt Nathaniel és dolgozott.)

C:

-Nat. Ezt kint találtam az udvaron, úgy gondolom, illik vissza adni, de…

(Nat ránézett a naplóra, látszott az arcán, hogy tudja miről van szó..)

Nathaniel:

-Köszönöm Cherry, ez kedves tőled, főleg azok után, ahogy viselkedett veled a húgom. Kérlek, ne haragudj rám se! Nem akartalak bántani, csak tudod… még sosem kerültem hasonló szituációba.

C:

-Mármint a verekedésre gondolsz?! Semmi baj!

Nathaniel: 

-N-nem… inkább a féltékenységre gondoltam. Tudod, nagyon kedvellek és félek, hogy rossz hatással lesz rád Castiel.

C:

-Ne aggodj!

(Mosolyogtam rá… kicsit zavarban vagyok, féltékeny? Miért? Castielre? ..)

Nathaniel:

-Ha beszélsz Castiellel, kérlek, mond neki, hogy elintéztem a papírjait…

C:

-Rendben! Most viszont megyek. Majd beszélünk, ja itt a számom…

(Leírtam neki egy üres papírra)

-Hívj fel, ha hallgatóságra vágysz!

(Azzal le is léptem. Nem mertem Natre nézni. Kimentem az udvarra és elővettem a cigim. De a gyújtom nem találtam sehol… biztos Castiel dzsekiében hagytam. Valaki tüzet nyújtott nekem..)

Lysander:

-Tessék!

C:

-ÁÁ! Lysander! Hoztam neked valamit! (Elkezdtem a táskámban turkálni.) Itt találtam a padon. Te hogy, hogy itt vagy még?

Lysander:

-Köszönöm! Szuper! Ugye nem olvastál bele?! Amúgy ma tartjuk a próbát, emlékszel?

C:

-Nem olvastam bele. Ma? Bevallom elfelejtettem.

(Lysander mosolygott, majd kivette a kezemből a cigit és elszívta. Azután megragadta a mancsom és elvonszolt a hátulra…, mit keresünk itt?!)

Lysander:

-Gyere, erre kell jönni. Bemutatlak a többieknek…

4. rész: A banda

(Lysander a suli hátsó bejáratához ráncigált. Kinyitotta az ajtót és egy ismerős, de sötét folyosóra tévedtünk. Fura hangok szűrődtek a suli pincéje felöl. Elkezdett a hangok irányába húzni. Aztán egy szintén ismerős ajtóhoz értünk. Lys bekopogott, mire belülről hallatszott egy zár kattanása és kinyílt az ajtó. Egy magas fekete hajú srác nyitotta ki. Abban a dohos szagú szobában voltunk, ahova tegnap Castiel és Lysander cipeltek. Most, hogy jobban körbenéztem sokkal nagyobbnak és üresebbnek tűnt. Bár tele volt régi torna matracokkal, használt tesis törülközők voltak egy fehér kosárban, ami egy régi hatalmas mosógép tetején pihent. A teremben ott volt még Castiel, aki egy hosszú, fehér hajú lánnyal beszélgetett.)

Leigh és Rosalya

Lysander:

-Sziasztok! Látom, mindenki itt van. Rosalya, Leigh ő itt Cherry.

Rosalya:

-Halihó újonc! Lys!

Leigh:

-Sziasztok!

C:

-Hello mindenki!

(Castiel felé fordultam, aki a gitárjával szöszmötölt. Felemelte a fejét biccentett, majd elfordult. Akkor vettem észre, hogy Lys még mindig a kezemet fogja… Olyan selymes és meleg.. Mindenesetre kicsúsztattam és a zsebembe raktam a mancsom, mintha csak a telefonomat venném elő. Láttam, Lysander arcán is, hogy zavarban van.)

C:

-Azt hittem, lesz még valaki…

Castiel:

-Volt is, de kilépett. Viktornak hívták, de elköltözött egy másik városba. Ő elég sokat utazik. Szóval igazából csak ketten maradtunk.

C:

-Ketten?

Lysander:

-Igen, Castiel és én. Leigh, a testvérem és Rosy, a barátnője csak „rajongók”.

Rosalya:

-Mi vagyunk az elsőszámú rajongóik! Hihi. Mond Cherry, te kérsz valamit inni? Hoztunk egy kis sört. Megünnepeljük… izé… gyászoljuk Viktor kilépését.

Leigh:

-Rosy..

Lysander:

-Rosalya nem nagyon kedvelte Viktort.

(Rosalya kinyújtotta a nyelvét a fiúkra, majd egy doboz sört nyújtott felém. Lekuporogtam mellé az egyik matracra és elvettem a sört. Köszönet kép, legbájosabb mosolyomat küldtem neki, majd belekortyoltam a hideg nedűbe…  Leigh, Rosy jobbjáról el sem mozdult. Ő viszont pajkosan mosolygott, miközben ülve bulizott közöttünk a srácok zenéjére. Én csak bámultam őket, annyira mások voltak… Lysander teljesen beleélte magát az éneklésbe, de Castiel még inkább lekötött. Az elektromos gitár a kezében, szinte életre kelt. Hihetetlen virtuóz harcnak látszott a kettőjük duója.  Eltelt 2,3 óra mire szünetet rendeltek el maguknak. A három srác közölte, hogy mára ennyi, de ha már itt vannak és Rosynál van laptop, akkor filmezzünk. Szóval elmentek hárman a boltba, én meg Rosalyaval addig nekiálltam rendezni a szobát.)

 

Rosalya:

-Szóval te meg Lys most jártok? (Kérdezte, amint becsukódott az ajtó.)

C:

-Ja… izé, nem! Mi csak barátok vagyunk. Amúgy sem hiszem, hogy lenne bármi esélyem nála. Ő annyira mély érzésű és titokzatos.

Rosalya:

- Igen és nagyon kedves. Nem tudom, nekem úgy jött le, hogy tetszel neki. Bár tényleg elég titokzatosan tud fogalmazni. Igazából a múltkor azt mondta, hogy érdekli valaki, de hogy miért és ki, azt nem árulta el. De neked tetszik Lys, vagy inkább Castielért vagy oda? Végig őt bámultad!

(Egy bokszzsákot raktam az egyik matracra párna gyanánt. Igazából nem tudtam, mit feleljek. Kedveltem Lysandert. Nagyon is… de Castiellel sokkal nyíltabb tudok lenni. Eszembe jutott Nathaniel is… vele pedig könnyebben megbeszélem az érzéseim, mint bárkivel. )

C:

-Hát tudod Rosalya… nem ilyen egyszerűek a dolgok…

Rosalya:

-Hát, de azt csak el tudod dönteni, hogy tetszik e valamelyikük vagy sem?! (Nevetett.)

C:

-Igazából, mindkettőjüket kedvelem.

Rosalya:

-Huhu, akkor ez egy szerelmi háromszög,mi ?!

C:

-Inkább négyszög… De nem mondanám szerelemek.

(Rosy nevetett. Most az egyszer éreztem, hogy ez nem gúnyból származik, szóval vele együtt nevettem én is. Folyamatosan malac vicceket gyártott velünk kapcsolatban, de furcsa mód tetszett a dolog. Egyiket- másikat perverzebb állapotomban, ki is próbálnám. Persze ezen újra röhögni kezdett. Mire mindent elrendeztünk a srácok is megérkeztek. Mindegyikük kezében két-két zacskó, tele sörrel, chipsszel és csokikkal. Leültünk egymás mellé. Lys, Casstiel, Én, Rosalya és Leigh. A srácok megszavaztak valami véres, ám de tekintettel a hölgyekre szerelmespárról szóló horrort. Mindenki tömte magába a cuccot, én többnyire ittam és egy-egy félelmetes résznél, Cast vagy Rosy felé fordultam. Lysander közben bealudt, Rosalya pedig összebújt Leightel.)

Castiel:

-Ha most azt hiszed, rám mászhatsz, tévedsz! (Mosolygott.)

C:

-Miért akarnék rád mászni?

Castiel:

-Nem tudom, talán nem tudsz ellen állni a sármomnak.

Rosalya:

-Annak bárki ellen tudna állni, te majom! (Nevetett.)

(A film végére Lys már mély álomba merült. Rosalya és Leigh feltápászkodtak. Cast és én még üldögéltünk. Teljesen elzsibbadt a lábam. Nyújtózkodtam kicsit. A zsebemből még a telefonom is kiesett. Rosy elkezdte összepakolni a cuccait, amiben már én is segítettem neki. Leigh elköszönt Casttól és megkérte, hogy rendezze el az öccsét.)

Leigh:

-Majd ébresszétek fel. A cuccait én elviszem.

Castiel:

-Rendben!

(Rosy kifelé menet dobott nekünk egy csókot, majd intett és már suhantak is el. Észre se vettem, hogy Castiel a telefonomon matat.)

C:

-Mit csinálsz?! Add azt ide!

Castiel:

-Miért? Csak nem szerelmes üzenetek vannak benne a kis piperkőctől?

C:

-Talán baj lenne? Ő legalább nem titkolózik az érzéseivel kapcsolatban. Add már vissza!

(Castiel a falnál állt, egyik kezében a telefonommal, a másik kezével pedig engem taszigált. Próbáltam lökdösni, még meg is haraptam a kezét, de csak arra reagált mikor ráléptem a lábára. Megbotlott, elesett, egyenesen rám, én meg vele együtt hátra a földre. Az arca olyan közel volt az enyémhez… majdnem összeért a szánk… Éreztem, hogy a fejem olyan vörös lett, mint a haja. A telefonom a kezében, amivel támaszkodott, a másik keze viszont a derekamra csúszott. Lysander mocorogni kezdett a matracon, amire Cast láthatóan megijedt. A kezemet a könyökére tettem és felnyomtam, hogy felüljön. Castiel oda adta a telefonom és Lysander felé indult, hogy felkeltse.)

Cherry és Castiel

C:

-Még, hogy én vagyok két bal lábas! (Motyogtam.)

Castiel:

-Az vagy, most is a te hibádból estem el. Jobban is vigyázhatnál. Hé, Lysander! Ébredj!

Lysander:

-Már vége is a filmnek?

Castiel:

-Ja, a tesódék már le is léptek.

Lysander:

-Oké, jobb, ha ti is mentek, már biztos későre jár, el kell érnetek az utolsó vonatot. Majd én kiviszem a szemetet.

 Castiel:

-Oké, haver. Majd holnap rád írok!

Lysander:

-Rendben, jó hétvégét!

(Castiel azzal a lendülettel el is indult. Én meg még össze se pakoltam. Gyorsan elrendeztem a cuccaim, de az a nyomi már meg sem várt. Hallottam az ajtó csattanását. Lysander a hátam mögé állt és kivette a kezemből a telefonom. Pötyögött bele valamit, majd a zsebembe dugta.)

C:

-Ne haragudj Lys, de most sietnem kell.

(Megfordultam és ő még mindig ott állt és csak nézett. Oda hajolt hozzám, megfogta a kezem és egy csókot, nyomot rá. Éreztem a leheletét, ahogy borzolja a bőröm. OOO… Lys… Igazi úriember. Olyan érzéki, finom és meleg volt az ajka.)

Cherry keze és Lysander

Lysander:

-További szép estét kedves!

(Aztán elfordult, és pakolt tovább. Én zavaromban elindultam kifelé és eszembe jutott, hogy most mehetek haza egyedül. Rohadt mérges voltam Castre. De mikor kiértem ő ott állt, a korlátnak támaszkodva és cigizett.)

Castiel:

-Hogy te milyen lassú vagy!

(Mosolygott. Azután nem is szólt hozzám, de most is hazáig kísért. A kapu ajtóban megállt és házunkat bámulta.)

Castiel:

-Melyik a te szobád?

C:

-Az a bal oldali? De ugye nem akarsz betörni?

Castiel:

-De az is lehet!

(Kajánul vigyorgott, mint mindig. Elővett egy cigit, rágyújtott majd elindult hazafelé.)

C:

-Hé, Cast… Holnap nincs kedved elmenni valahova?

Castiel:

-Lehet, hogy nincs!

C:

-De lehet, hogy van?

(Már csak a nevetését hallottam és a lépteit, de őt már elnyelte az este.)

5. rész: Csókolj meg!

(Amikor felértem a szobámba, rápillantottam az órámra. Tényleg későre járt. Ledőltem az ágyra és a plafont bámultam. Ez a nap, valami hihetetlen volt. A kezeim a pulcsim zsebébe dugtam. El is felejtettem a cetliket, amit Amber naplójából téptem ki. Nem is gondoltam volna, hogy eredetileg fekete, Castiel haja.  A másik oldalon Amber leírta, hogy kiskorukban egyszer, miután Nat tönkre tette a kedvenc babáját, Castiel volt az, aki megjavította. Azóta szerelmes Castielbe. De fura, Castiel tud kedves is lenni?!  Ambernek vannak érzései?! A végén még kiderül, hogy Lysander soha többet nem hagyja el a noteszét. A másik zsebemben a telefonom rejtőzött. Megnéztem, 2 nem fogadott hívásom volt és 1 sms-em. A számot nem ismertem, de miután elolvastam az sms-t tudtam kié. Nathaniel írt, hogy találkozni akart velem, de sajnos nem tudott elérni. Francba… Nat. Vajon fent van még?! Késő lenne most hívnom?... Bepötyögtem a számát.)

Castiel fekete hajjal 

Amber és Castiel kicsinek

Nathaniel:

-Hallo! (Álmos volt a hangja! Biztos, hogy felkeltettem.)

C:

-Szia Nat! Cherry vagyok! Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, csak tudni akartam, hogy minden rendben van e. Azért nem hívtalak előbb, mert nem vettem észre, hogy kerestél!

Nathaniel:

-Nem inkább azért, mert a pincébe voltál a többiekkel?

C:

-Miii?! Izé, nem tudom, miről beszélsz!

Nathaniel:

-Cherry, én engedélyeztem, hogy ott zenéljenek. Igaz ezt nem kéne terjeszteni. Nem igazán lenne jogom ehhez, de hagyjuk is. Csak beszélni akartam veled Amberről és a naplójáról.

C:

-Nat! Kérlek, hidd el nekem, nem vettem észre, hogy hívtál. Ha nem érdekelnél, nem hívtalak volna vissza. Mond, mi van azzal a ribivel?

Nathaniel:

-Azt mondta, hogy valaki a szekrényéből vette ki a naplót és turkáltak is benne, meg hogy két oldal is hiányzik belőle.Téged okolt, pedig nem mondtam, hogy te adtad nekem.  Cherry, mond, hogy nem a te kezed van az ügyben! Tudom, hogy a húgom néha kiállhatatlan tud lenni, de nem kéne az ő szintjére süllyedned.

C:

-Nem én nyúlkáltam, a hülye naplójában!

(Hazudtam, pont neki… Nagyon rosszul éreztem magam. Nem akarok neki hazudni. Cast képét nézegettem miközben vele beszéltem. Ez a két srác..… tuti van valami közös bennük, de mi? Még körülbelül egy órát beszéltem Nattel. Bocsánatot kért. Elhívott sétálni a városba vasárnap és én persze belementem. Miután letettem a telefont, eszembe jutott Lys … valamit írt az én telefonomba. Megnéztem a jegyzeteket, üzeneteket, netet… de semmi… aztán megnéztem a címlistát… Köztük volt Lysander száma is. Alatta megjegyzésnek a következő: Ne haragudj! Egyszerűen nem értettem az egészet. Miután letusoltam, le is feküdtem aludni. De nem ment ki a fejemből Nathaniel és az, hogy hazudtam neki.Bűntudatom volt.

 Hajnalban csörömpölést hallottam, az ablakomnál. DE HÁT A SZOBÁM A MÁSODIK EMELETEN VAN! Kinyitottam az ablakot. - Mi az Isten… - hajoltam ki rajta, mikor hirtelen homlokon talált egy kődarab.)

C:

-Auuuu!

Castiel:

-Nem is te lennél!

(Dörzsöltem a homlokom, ahol eltalált Castiel a kővel. Ő persze megint kiröhögött.)

Castiel:

-NINCS EGY CIGID?

(Kiáltotta fel nekem a kertből… )

C:

-B@sszus Cast hajnali 6 van, mások még ilyenkor alszanak! Ne ordítozz! Amúgy is, komolyan csak ezért keltettél fel és dobtál homlokon?

(Castiel vállat vont.)

Castiel:

-Csak erre jártam és mivel még nem volt nyitva semmi sem, gondoltam neked biztos van. Amúgy nem érdekelt volna a szexi, piros babydollod.

(Megint gúnyosan mosolygott. Gratulálok Cast, megint sikerült zavarba ejtened. Becsuktam az ablakot, felhúztam egy farmert és egy fehér pólót, tornacipőt és lerohantam a kertbe.)

Castiel:

-Huh, de dögös valaki! Na de most mit ráncigálsz!

(Megfogtam Cast grabancát és behúztam a házba. Fel az emeletre, be a szobámba.)

C:

-Halkabban, te idióta, mondtam, hogy mások még alszanak. Nesze!

(A kezébe nyomtam egy doboz cigit és egy hamutálat. Aztán beültem a laptopom elé és bekapcsoltam.)

Castiel:

-Hogy te mekkora egy kocka vagy!

C:

-Kösz! Amúgy ezt a kifejezést, te is megtanulhatnád!

(Castiel elpirult. A táskáját ledobta a földre, ami hatalmasat koppant, majd ledőlt az ágyra.)

Castiel:

-Köszönöm! És? Mit keresel?

C:

-Hogy van e még jegy a ma esti koncertre.

Castiel:

-Mi féle koncertre? Valami meleg tinibanda fellép a városban?

C:

-Nem, a kedvenc együttesed lép fel a városban. Fura, hogy nem tudsz róla, hiszen most is az ő pólójukban feszítesz.

(Castiel felült és a pólóját nézi. Azon a Winged Skull felirat díszelgett.)

Winged Skull

Castiel:

-Nem szándékosan vettem fel pont ezt, de tudtam, hogy fellépnek, viszont nincs most rá pénzem.

C:

-De nekem van! Azt, mondtad, hogy lehet, hogy rá érsz! Szóval, itt a program, mára! Akarsz jönni, vagy sem?

Castiel:

-Nem!

(Elképedtem.)

C:

Miért?

Castiel:

-Csak nem és kész!

(Castiel táskájára néztem, amin csak az tűnt fel, hogy tele van. Oda ültem a földre a cucca mellé és kinyitottam. Ruhák voltak benne.)

C:

-Mit akartál csinálni ezekkel? Gondolom nem a szegényeknek adományoznád!

Castiel:

-Úgy volt, hogy Lysnél alszom, de ő sem lesz ma otthon, és mivel összevesztem a szüleimmel inkább a suliban éjszakázom.

C:

-A suliban?!

(Felhúztam a szemöldököm. Ez tök hülye!)

C:

-Inkább aludj itt. Tuti, nem hagyom, hogy ott aludj egyedül.

Castiel:

-Miért cica? Velem akarsz aludni?

(Nevetett, de ez most más volt. Éreztem a keserűséget a hangjában.)

C:

-Tudom, hogy ez minden vágyad! Amúgy meg, a koncert után legalább lesz miért hazakísérned!

(Castiel visszadölt az ágyra, sóhajtott és a falat bámulta.)

Castiel:

-Legyen, de én alszom az ágyon!

C:

-Micsoda úriember!

(Castiel nevetett. Mondtam Castnek, hogy szólok a keresztanyámnak, arról, hogy itt alszik. Lementem, de persze keresztanyu félre értette az egészet és elkezdett magyarázni a méhekről és a virágokról. Valahogy sikerült kimagyaráznom a kínos szitut. Gyorsan átmentem a konyhába, mielőtt a kezembe nyomott volna egy csomag óvszert. Elkezdtem mindenféle kaját felhalmozni egy tálcára, amivel felbaktattam a szobámba. Castiel sporttáskája nyitva volt, a kezében egy akusztikus gitárral ült a földön és játszott. Mikor meglátta a tálcát a kezemben , rádobta a gitárját az ágyra és a kajára vetette magát.)

C:

-Csak nem éhes vagy?

Castiel:

-Miből jöttél rá?

(Cast megevett 4 palacsintát, egy nagy tál gabonapelyhet és egy csokit. Csak a gyümölcsöt hagyta a tálcán. Majd jóllakottan a gitárját kezdte ölelgetni. Mellé ültem, ő pedig a kezembe nyomta a drágaságát. )

Castiel:

-Most megtanítalak gitározni.

C:

-Nem félsz, hogy kárt teszek a szerelmedben?

Castiel:

-Nem, de ha mégis, akkor úgyis kifizeted.

(Megfogta a kezem és a húrokra illesztette. Mögöttem ült és játszani kezdett, mintha a kezem csak egyszerű kesztyű lenne … Éreztem, minden apró mozzanatát, a bőre melegségét. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a szív dobogását. A hideg futkosott a hátamon. Kellemes volt az illata. Végig játszatott velem egy dalt és eleresztette a kezem, de egy centire se húzódott el. Megpróbáltam nélküle játszani, de alig-alig találtam el pár hangot.)

Castiel:

-Hát ehhez is elég béna vagy! (Vigyorgott)

(Leraktam a gitárját az ágyra és kicsit előrébb csúsztam. Castiel a kezét a vállamra tette. Megfordultam ő pedig felém hajolt. Azt hittem meg akar csókolni, de akkor a fülembe súgott …)

Cherry és Castiel

Castiel:

-Majd megtanítalak, már ha megfizeted!

(Castiel az arcom láttán hangos nevetésbe kezdett.)

Castiel:

-Mondjuk a ma esti koncert ára megfelelő lesz. Mi féle beteg ember vagy te! Perverz!

(Aztán megint nevetett. Én persze elpirultam. Nem tudom, hogy juthatott az, az eszembe, hogy Castiel „természetben” kéri a fizetségét.)

C:

-Nem gondoltam, semmi rosszra.

Castel:

-Rosszul hazudsz!

(Castiel és én átbeszélgettük a napot. Kiderült, hogy van egy kutyája, Démon. Tanítgatott a gitározni. Később megkértem, hogy ő játsszon nekem valami szépet, míg én lerajzolom őt. Telefon betyárkodtunk, filmeztünk és neteztünk. Még tanácsot is adott, Amberrel kapcsolatban. Kivételesen jó fej volt. Eljött az este és neki álltunk készülődni. Én a fürdőben átöltöztem. Mikor vissza mentem a szobámba, castiel egy üveg vodkát nyitott ki.)

C:

-Hét az? Ez koppant a táskádban? Mi van leakarsz itatni?

Castiel:

-Hát mérgemben megfújtam otthonról. Gondoltam ez majd melegít a suliban. De így, megihatjuk ketten, most.

(A táskájából elővett egy műanyag poharat majd teleöntötte. Ő az üvegből ivott.)

C. és Castiel:

-Egészségedre!

Cherry és Castiel

(Mondanom sem kell, mámorosan telt a koncert, hazafelé még mindig nem józanodtam ki. Ő viszont igen, aminek az lett a vége, hogy félúton már a hátán cipelt és azon röhögött, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Felmentünk a szobámba. Mivel a koncerten leöntöttek sörrel, mindenáron le akartam fürdeni, viszont alig álltam a lábamon. Ezt Cast csak akkor vette észre mikor jöttem kifele vizes hálóingben. Odajött hozzám, nekidöntött a falnak és megragadta a derekam.)

Castiel:

-Te dinka, túl sokat ittál. Mit csináljak veled?

(És kicsúszott az a mondat… )

C:

-Csókolj meg!

(Castiel nevetett –Azt szeretnéd mi?!- Felemelt, ölbe vett és az ágyba cipelt. Levette a cipőjét és mellém feküdt.)

Castiel:

-Idióta!

(Röhögött. Egymással szembe feküdtünk és ő nézte, ahogy mindjárt elpityeredek.)

Castiel:

-Most meg mi a fene bajod, te szerencsétlen?

(Én pedig sírva feleltem: )

C:

-Pisilnem kell!

6.rész: Vihar előtti csend

(Volt egyszer egy lány, Alicenek hívták. Szép volt, minden férfi álma. Ám akkor még más idők jártak. Alice agy nap álarcos bált tartott. Egy férfi felkérte táncolni. A férfin maszk volt, de Alice felismerte benne szerelmét.  Ám őt hátba szúrta egy másik, a nő kegyeiért. Alice véres ruhában menekült el.

Alicenak volt egy szolgája. A szolga szerelmes volt Alicebe. Látta, hogy a nő szenved, ezért minden nap közelebb segítette a hőn áhított halálba. Mérgezte őt. Alice meghalt. A szolga szintén. Csak a férfi maradt, aki leszúrta Alice igaz kedvesét. Ő a bűntudatba halt bele…

 

Alice kedvese

Felriadtam az álomból. A fejemet fogtam. A szereplők arcaira próbáltam visszaemlékezni, de nem ment. Körbenéztem a szobába, de Castiel nem volt sehol sem. Csak a ruháit találtam összehajtogatva az ágyon. Bementem a fürdőszobába és ő ott volt. Törölközött, de nem vett észre. Gyorsan becsuktam az ajtót és visszamentem a szobámba. Castiel meztelen testének látványa teljesen zavarba hozott. Levettem a hálóruhám és elkezdtem valami ruhát keresni magamnak. Mikor benyitottak az ajtón.)

Castiel

Castiel:

-Bo…bocsi!

(Becsapta az ajtót. Remek… ez a karma hatalma. Ha én leskelődhetek, akkor ő is? Wáááá. Felvettem az első pólót, ami a kezembe került és egy farmert. Majd kinyitottam a szobaajtót. Castiel , sajnos már felöltözve, nekidőlt a falnak és maga elé bámult. Karján a törölköző, amit maga előtt tartott. )

Castiel:

-Kész vagy már?! Remek. Ezt majd kimosom neked. Kösz, hogy itt alhattam, de most mennem kell.

(Castiel mintha zavarba lett volna, vagy mintha mérges lenne. Nem tudtam eldönteni, mert berontott a szobába és pakolni kezdett, nekem háttal. Aztán fogta a cuccát és elindult lefelé. Én meg utána.)

Castiel:

-Majd a suliban találkozunk! Hali!

C:

-Várj, hova mész? Mi a baj? A tegnap este miatt vagy rám mérges?

(Castiel még mindig háttal volt nekem és így felelt.)

Castiel:

-Nem vagyok rád mérges. Egész szórakoztató vagy részegen. Kivéve, hogy egy kib@szott só zsák vagy! (Kuncogott.) Lysanderrel kell találkoznom, de amúgy is késében vagyok már. Legközelebb vigyázhatnál magadra jobban.

C:

-Miért? Lesz legközelebb is?

(Castiel nevetett, de még mindig nem nézett rám. Elindult és hátra sem nézett. Nem tudom, mi baja. Roh@dtúl idegesített, a dolog. Utána mentem és megöleltem hátulról.)

C:

-Ne haragudj Castiel, hogy olyan bután viselkedtem.

Castiel és Cherry

(De ő meg sem szólalt. Csak állt ott. Letépte a derekáról a karom és továbbállt. Én meg lefagytam. Vajon mivel bánthattam meg, ennyire? Könnyes szemekkel rohantam a szobámba. Az ágyon ott volt a mobilom. Benne egy üzenet Nathanieltől. Lehet, hogy elolvasta? Nat az üzenetben megkért, hogy a „randinra” menjek a parkba délre. Már 11 óra volt, szóval felvettem egy dzsekit és elraktam a mobilom. Hívtam egy taxit és elindultam. Az úton végig Castiel járt a fejemben és megállás nélkül folyt az arcomon a könnyem. Szedd össze magad Cherry, mindjárt ott vagyunk. Megállt a kocsi, kifizettem és kiszálltam. Nathaniel már ott várt a park bejáratánál.

Nathaniel:

-Szia Cherry!

(De én egy szó nélkül vetettem magam a karjaiba. Zokogni kezdtem. Nat megdöbbenten tűrte az ölelésem, majd magához húzott. Az államat az arcába húzta.)

Cherry és Nathaniel

Nathaniel:

-Minden rendben lesz, már itt vagyok!

(És megcsókolta a homlokom. Elmeséltem neki a tegnapot, persze egy két dologtól eltekintve, amire ő teljesen felhúzta magát. Nem is tudom mit reagált volna, ha tudná, hogy nálam aludt.)

Nathaniel:

-Te teljesen meg vagy buggyanva? És mi van ha ki kezd veled? Hogy lehetsz ennyire ostoba!

(Én erre persze még jobban elkezdtem sírni. Nat megsajnált és megölelt. Majd megragadta a kezem és elhurcolt valami kihalt utcába.)

C: (Szipogva mondja)

-H-hol vagyunk? Mi ez a hely? Hova megyünk? Nat? Mondj már valamit!

(Nathaniel megállt egy kis kertes háznál és bekopogtatott az ajtaján. )

Nathaniel:

-Cherry, ez a hely egy cicamenhely. Néha besegítek itt suli után.

(Bementünk és vagy 20-30 macska volt ott. Megetettük őket, játszottunk velük. Valahogy megnyugtatott, hogy Nat itt volt velem. Pedig haragudnia kellet volna rám, de ő féktelenül kedves volt végig. Megfeledkeztem minden gondomról. Szimplán csak jól éreztem magam vele.)

Nathaniel

Nathaniel:

-Jobban vagy már? Nem tudom mit vártál Castieltől, ennyi idő alatt, kiismerhetted volna. 

C:

-Sajnálom!

(Majdnem elsírtam magam mire Nat megragadta a kezem.)

Nathaniel:

-Nehogy pityeregni kezdj nekem! Ennyire fontos neked ez a hülye gyerek? Mi tetszik benne ennyire?

C:

-Mi csak barátok vagyunk. Kedvelem őt és ennyi. Nem szeretem, ha haragudnak rám azok, akiket kedvelek.

(Nat a fejét csóválta és nevetett. –Csak tudnám, miért akarsz mindenkinek megfelelni- mondta. Aztán megsimogatta fejem búbját. Egy órát biztos voltunk a menhelyen, aztán elindultunk hazafelé. Felajánlotta, hogy elkísér és én örömmel elfogadtam. Az úton végig, mindenféle sztorikat mesélt nekem, Amberről és magáról. Elmesélte, hogy mennyi teendője van egy nap a suliban. Azt is, hogy a családjukban mindenki allergiás valamire. –Anya a macskákra, Amber a diófélékre én pár növényre- Érdeklődve hallgattam minden egyes szavát. Úgy tűnt, habár bosszantónak találja a húgát, nagyon is szereti őt. A házunkhoz érve Nat elvörösödött, a dühtől. A házunk kapujában két alak állt, motoros sisakkal a fejükön. Nat megállt és megfogta a kezem majd odahajolt hozzám és a fülembe súgta: -Ha baj van, azonnal értesíts.- A motoros párból az egyik levette a sisakot. Lysander volt az. A sisakot a motorra erősítette. E közben Nat megszorította a kezem majd megint a fülembe súgott: -Most elmegyek, de kérlek vigyázz magadra.- Észre se vettük, hogy a másik alak elindult felénk és ha Nat nem lök el magától, akár el is üthetett volna minket. Nat visszarohant hozzám, az arcomra nyomott egy puszit és azzal elindult a buszmegálló felé. Látszott rajta, hogy szétveti a düh.  Odamentem Lyshez, aki a kaput csodálta. Megfordult és mosolygott.)

Lysander:

- Jó napot kedves!

C:

-Szia Lysander! Hát te mit keresel itt? Ki volt ez az ámokfutó? A barátod?

Lysander:

-Castiel volt az! Nem tudom, mi baja lehet. Tegnap volt valami problémája, de ezt, ha akarja, akkor ő elmeséli neked. Nem ezért jöttem ma hozzád.

C:

-Valami baj van?

Lysander:

-Nincsen, csak szeretném a segítségedet kérni. Írtam valamit, de mintha hiányozna belőle valami. Segítenél, kérlek?!

(Lys, az arcomba nézett. Nem tudtam ellenállni a tekintetének. Bólintottam és behívtam a hátsó udvarunkba. Leültünk a kerti padra ő pedig felolvasta az írkálmányait. A verse egy szerelmes emberről szolt, aki nem meri bevallani az érzéseit.)

C:

-Szerintem, ez így jó! Ne akarj túl sokat elárulni a „főhősről”. A kevesebb néha több.

Lysander:

-Rendben.

(Igazából csak más sorrendbe írtuk át a versét, ezért nem is értettem mi baja vele. Lys nagyon jó dolgokat írt, de most… mintha nem is itt járna. Nagyon fura volt.)

Lysander:

-Cherry! Bocsánatot szeretnék kérni!

C:

-De hát miért?

Lysander:

-Mert a múltkor a plázában, nem segítettem neked. Nagyon sajnálom.

(Hát erre célzott!  B@sszus. Reméltem, hogy nem látta az egész jelenetet, de ezek szerint mégis. Biztos ő is olyan szerencsétlen balféknek tart, mint Castiel.)

C:

-Nem a te hibád! Amber kiállhatatlan egy teremtés.

(Lysander a távolba meredten sóhajtott. Mintha minden világfájdalmát beleadta volna. Vártam, hogy megszólaljon, de nem mondott semmit.)

C:

-Lysander, ugye nem a vers miatt jöttél ide? Mond, van valami baj?

Lysander:

-Igazad van! Tudod Cherry, nagyon kedves lány vagy, de félek, hogy bajod esik.

C:

-Már miért esne?

(Nagyon meglepődtem. Lysandár rám nézett és olyan fejet vágott, mintha sajnálna engem valamiért. Megint sóhajtott és elkezdett a zsebében kotorászni.)

Lysander:

-Nincs véletlenül egy cigid? Én elfelejtettem az enyémet.

(Elővettem, megkínáltam és kérdőn néztem rá.)

Lysander:

-Köszönöm! Tudod Cherry Castiel mesélt a tegnap estéről és úgy vélem…

(Lysander abba hagyta a mondatot. A homlokát ráncolva elfordult.)

Lysander:

-Ne haragudj, nincs jogom beleszólni!

C:

-Miért nem mondod el végre, amire gondolsz! Kérlek, ne titkolózz tovább.

(Lysander visszafordult felém, az arcán értetlenség ült ki. Nem bírtam tovább. Felálltam odamentem elé. Körülbelül egy centi volt az arcunktól, ha most nem csókol meg, sosem fog… De Lysander nem mozdult, csak elpirult. Így álltunk vagy két percig. Ez volt életem legkínosabb két perce… Lysander végre megfogta az arcom. A másik kezével megfogta a derekam és… megcsörrent az a krv@ telefon!!! –Mi a franc?- Megnéztem ki keres. Lysander zavartan hátrált egy kicsit és megint elfordult. A telefonomon nagy betűk hirdették: Castiel hív! Felvettem a telefont, de abból egy hang sem jött.)

Lysander:

-Ne haragudj Ma chérie, de mennem kell!

(Meg sem várta a választ, már messze járt. Visszahívtam Castielt, de ő nem vette fel a telefont. Napok teltek el, de nem láttam Castielt a suliban. Akármikor hívtam, nem vette fel. Aztán eltelt egy hét. Úgy voltam vele megkérdezem a többiektől, de nem mondtak semmi használhatót.)

Iris:

-Már volt, hogy elment egy hónapra síelni, de csak Nataniel és az igazgatónő tudta.

… (Akkor te honnan tudod?!  -.-”)

Rosalya:

-Biztos beteg!

… (Castiel? Beteg? Ja, agybeteg! Ezen kívül tuti nincs baja.)

Melody:

-Szerintem, csak lóg!  Elég sokat szokott hiányozni. Egyáltalán nem lepődtem meg.

… (Erre inkább nem is mondok semmit!)

(Több embert is megkérdeztem, de senki se tudta mi baja. Lys került a majdnem csók után, szóval Nathez fordultam. Mégiscsak ő a DÖK elnök. Beléptem a DÖK-ös terembe, ami tele volt tanárokkal, mindenhol papírok, Nathaniel viszont sehol sem. Így telt el két hét is.)

Egy hétköznap a suliban…

Melody:

-Szia Cherry! Mond, ráérsz a hétvégén?

C:

-Igen, de miért?

Melody:

-Lehet, hogy későn szólok, de szombaton este tartanánk nálam egy ott alvós szülinapi bulit. Nincs kedved eljönni?

C:

-De van! Köszönöm a meghívást!

(Teltek a napok, közeledett a hétvége. Holnap már szülinapozunk. Iris tanácsára, egy könyvet vettem Melodynak, a kedvenc írójától. Kíváncsi voltam, még kiket hívott meg, de furcsán éreztem magam. Hiányzott Castiel, Nathaniel és Lysander is. Nem értettem, mi bajuk lehet. Rosy mindig fura fejeket vágott ha Lysanderrel kapcsolatban kérdeztem és még mindig nem árult el semmi felhasználhatót. Időm nagy részét így a lányokkal és Kennel töltöttem. Egészen megkedveltem őt. Ken olyan, mintha a nem létező öcsém lenne. Néha nagyon idegesítő tud lenni, de nagyon kedves fiú. Ami még furább volt, hogy Amber is furcsán viselkedett. Úgy értem, nem feltűnősködött, nem piszkált senkit, még csak gúnyos megjegyzéseket sem tett senkire. Valami nem stimmel.)

7.Rész: Hamupipőke

(Elérkezett Melody születésnapja. Én már kora délután átmentem hozzá, hátha kell valami segítség.  Nem tévedtem. Szegény Melody bevásárolt a bulira, de Amber és bandája megint kavart a sz@rt. A szemetek, mindent elvettek tőle és felzabálták. Hogy akadt volna a torkukon. Így amíg ő a többi dolgot intézte, addig bevásároltam neki újra. Siettem vissza. Mikor megérkeztem láttam, hogy megérkezett Violette és Iris. Később befutott Capucine, majd Rosalya is. Mindenki átadta az ajándékát, aztán pizsire öltöztünk.)

Melody

Melody:

-Kim sajnos nem tudott eljönni, de örülök, hogy ti mind itt vagytok!

(Mind leültünk egy körbe egy rakat párna közé! Rosy felvetette, hogy beszéljük ki a pasikat.)

C:

-De Rosalya neked van barátod!

Rosalya:

-Igen, de nektek nincsen. Viszont érdekelne, kinek ki tetszik.

Capucine:

-Engem is.

C:

-Ja, hogy tovább adhasd a drótot?!

(Capucine kívül mindenki nevetett. )

Rosalya:

-Jaj, Cherry, ne legyél ennyire ünneprontó! Kezdjük, mondjuk Violette-el.

(Violette szégyenlősen a plüsse mögé rejtőzött. )

Violette:

-Nekem Jade elég szimpatikusnak tűnik.

Rosalya:

-Ez édes, aranyosak lennétek együtt. És neked Capucine?

Capucine:

-Nekem? Hát… nem is tudom. Az új srác, az a Dakota. Bár nem járnék vele, de ő a leghelyesebb.

(Fúúj. Összeillene vele. Dakota volt az a srác, aki Capucine-n kívül már mindenkinél bepróbálkozott.)

C:

-És nektek Melody, Iris?

Iris:

-Én kedvelem Dajant. Kedves srác.

Melody:

-Nekem nem igazán tetszik senki se.

(Persze mindenki tudta, hogy hazudik. Mindenki tudta, hogy Nat miatt ment ő is DÖKösnek. Kár is volt megkérdezni. Rosy mosolygott, majd rám nézett. Tudta, ahogy én is, hogy nem maradhatok, ki a kőrből. Viszont, azt is tudta, amit itt még senki, hogy több srác is szimpi. )

Iris:

-És neked Cherry?

C:

-ÁÁÁ, Nekem senki.

Capucine:

-Persze, te több vasat tartasz a tűzben. Azt hiszed bárkit is érdekelsz?! (Nevetett.)

C:

-Nem húzom senki agyát. Szimplán barátkozok. Te is próbálkozhatnál ezzel a módszerrel.

(Capucine besértődött, amivel sikeresen elértem, azt, hogy a továbbiakban ne szóljon hozzám. Egyáltalán nem sajnáltam Amber barátnőjét. Hiszen ugyan olyan, mint ő. Nagyképű, arrogáns. Amúgy a parti fantasztikusan telt. Néztünk filmeket. Táncoltunk és szépítkeztünk. Meg persze pletykáltunk és ebben Capucine és Rosy vitte a pálmát.)

Rosalya

Rosalya:

-Elmondok egy pár titkot a fiukkal kapcsolatban, de ígérjétek meg, hogy senkinek sem áruljátok el!

Mindenki:

-Ígérjük.

Rosalya:

-Akkor kezdjük Lysanderrel. Majd Castiel és Nat.

(Rám nézett majd a többi lány arcát fürkészte, de tudtam, hogy ez a titok, csak nekem szól.)

-Lysnek van egy tetkója a hátán. Aztán ott van Castiel…. Van egy unokatestvére, aki elég híres színész. Nathaniel kiskorában elég rossz fiúcska volt, ja és tudtátok, hogy bokszol.

(Mindenkinek elakadt a lélegzete. Rosy nevetett. Ő tudta a legszaftosabb pletykákat. Elhangzott még néhány apróság. Például, hogy Ken apja katona, bár ez rajtam kívül senkit se érdekelt. A többi meg engem hagyott hidegen, szóval már a végén nem is nagyon figyeltem. Színleltem az érdeklődést, de inkább azon gondolkodtam, hogy milyen tetkója lehet Lysnek és, hogy Nat mióta bokszolhat. Castiel unokatestvére már kevésbé érdekelt, de az inkább, hogy mi lehet vele. Késő este feküdtünk le, de korán reggel ébredtünk.

Mindenki hazament már…

Én is otthon voltam már délre. Megnéztem a telefonom, de semmi. Nem tudom mit vártam. Talán egy üzenetet Nattől. Meguntam a várakozást. Úgy döntöttem, szépen sorjában felhívom őket. Nattal kezdtem. Kicsörgött.)

Lysander

Ismeretlen nő:

-Hallo?!

C:

-J-jó napot! Nathanielt keresem.

Nő:

-Igen, máris adom.

…

Nathaniel:

-Igen, tessék?! Ki az?

C:

-Nathaniel? Cherry vagyok! Csak tudni akartam, mi van veled? Kerestelek már, de nem értelek el sehogy sem.

Nathaniel:

-Cherry! De jó hallani a hangod! Ne haragudj, beteg voltam, de most már minden rendben.

C:

-O, nem tudtam. Hogy, hogy nem írtál? Aggódtam érted.

Nathaniel:

-Ez kedves tőled. Azért nem írtam, mert le volt merülve a telefonom, a szüleimet pedig nem akartam ezzel bosszantani. Van így is elég bajuk. Amber ápolt egészen eddig.

C:

-Miért nem kérted meg őt?

Nathaniel:

-Nem akartam, hogy turkáljon a dolgaim között. Szeretem Ambert, de néha túl kíváncsi.

C:

-De akkor már minden rendben van? Jövő héten jössz már suliba? Összeírtam neked az összes anyagot, amit vettünk és a házikat is.

 Nathaniel:

-Cherry túl kedves vagy velem! A jövő héten viszont még nem mehetek be. Még nem ment le a lázam teljesen. De ha gondolod Chatt!-elhetünk. Megadjam a címem?

 [Megjegyzés az olvasónak: A Chatt! Itt egy olyan program, ahol lehet web kamerázni és chatelni. Olyasmi mint a valóságban a Skype]

C:

-Jó, rendben.

(Nathaniel lediktálta az elérhetőségét. Majd elbúcsúztunk egymástól. Vettem egy mély levegőt, majd felhívtam Castielt. Megpróbáltam elérni telefonon, de nem vette fel senki. Sőt, ki se csörgött. Pedig már az eszembe végig ment a szöveg, amivel leakarnám b@szni. Mérgesen leraktam és egyből  felhívtam Lyst. )

Lysander:

-Szia Cherry!

C:

-Már szóba állsz velem? Elmondanád, mi van veled és Castiellel? Mind a ketten levegőnek néztek.

Lysander:

-Cherry? Te nem is tudod? Castielnek balesete volt! Elesett a motorjával!

C:

-MI VAN?! Azonnal gyere ide! MOST!

(Egy fél órát vártam. Már tövig rágtam a körmöm. …Az a fél óra rohadt lassan telt el. Annyira ideges lettem, hogy sírni kezdtem és kirohantam a ház elé. Fel alá járkáltam és kb. 5,6 szál cigit szívtam el, mire megérkezett Lys. Oda rohantam, átöleltem és sírva faggattam…)

Cherry és Lysander

C:

-Mi történt? Mi a baja? Miattam esett el ugye, a múltkor…. Istenem… MONDJ MÁR VALAMIT!

(Lysander megölelt és nyugtatgatni kezdett.)

Lysander:

- Nincs semmi baja. Eltört a lába és kisebb horzsolások vannak rajta, de ennyi. Nyugodj meg!

(Én meg csak bőgtem…. Lys a hajamat simogatta és halkan megkérdezte…)

Lysander:

-Elvigyelek hozzá?

(Bólogattam. Lysander átkulcsolta ujjaival az enyémeket és elindultunk. Egy nagy fehér házhoz lyukadtunk ki. Eleresztette a kezem és becsengetett. Egy magas sötétbarna hajú pasi nyitott ajtót. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan.)

Dimitri

Dimitri:

- Á Lysander, örülök, hogy látlak! Kis hölgy!

(Mosolygott rám, az ismeretlen ismerős. Annyira megnyugtató volt a hangja, hogy a szám is eltátottam. Lysander kezet rázott vele. Úgy tűnik, régóta ismerik egymást)

Dimitri:

-Dimitri vagyok! Castiel unokatestvére. Gondolom hozzá jöttetek. Gyertek beljebb.

Lysander:

-Köszönjük Dimitri! Ő itt Cherry! De ha nem bánod, és ha már úgy is megejtettük a formalitásokat, akkor felmennénk hozzá.

(Dimitri mosolygott és bólogatott. Lys vezetett Castiel szobájáig, kopogott és benyitott hozzá. Castiel az ágyon feküdt, begipszelt lábbal. Mellette egy csomó könyv és DVD. )

Castiel :

Lysander!... Ő meg mit keres itt?! Mondtam, hogy ne szóljatok neki!

(Hát ezért, nem mondott senki semmit. Castiel felült és rám nézett. Idegesnek tűnt, de látva az arckifejezésem, kicsit megenyhült. Dimitri mögöttünk állt az ajtóban… mély búgós hangon megszólalt és így szólt…)

Dimitri:

-Ejnye Castiel! Ne legyél ennyire udvariatlan!

(Dimitri betessékelt minket Castiel szobájába és becsukta az ajtót. Lysander leült a számítógépes asztal előtt lévő székre és mélyen hallgatott.  Én még mindig az ajtó előtt álltam és értetlenül néztem rá. Miért nem mondta el?! Könnybe lábadt a szemem. Castiel…)

Castiel:

-Ez egy kicsit fáj!

(Motyogta. Észre sem vettem, hogy ölelem őt. A két kezem olyan erősen csimpaszkodott a testébe, hogy teljesen elzsibbadt a karom tőle, mikor elengedtem.)

C:

-Ne haragudj!

Lysander:

-Igazad volt Cast!

Castiel:

-Én mondtam, hogy túlreagálja, majd. Fogadjunk, addig cseszegettél mindenkit, hogy valaki megtört és elmondta.

Lysander:

-Hááát…

(Castiel nevetett én meg zavarban jöttem. Arrébb húzódtam, egészen az ágy széléig, de Cast visszahúzott magához. )

Castiel:

-Még a végén innen is leesel és összetöröd magad.

(Lysander nevetett. Ezt meg pont ő mondja. )

C:

-Nem nekem van begipszelve a lábam.

(Erre Lys újra felnevetett.)

Castiel:

-Na, mi van a piperkőccel? Sikerült legalább benne kárt tennem? Hamár össze szedett téged, ennyi örömünk legyen már.

C:

-Te idióta! Majdnem elütöttél minket. Amúgy meg nem szedett fel senki, sem … Nathaniel nem a pasim.

(Mondtam neki, durcásan. Persze ő nevetett az egészen, de Lys mintha megkönnyebbült volna. Komolyan azt hitték, hogy járunk? De, mi van akkor? Hiszen egyikőjük sem akar tőlem semmit se. Bár Lysander, talán megcsókolt volna, ha nem csörren meg a telefonom… Nem értem mi van ezekkel. Tiszta bolondok. Nathaniel legalább próbálkozik nálam, de ők… nem értem…)

Castiel:

-ÉS Lys, mesélj! Mi van a suliban?

(Lysander elkezdte előadni az órai anyagot. Gondolom, nem először csinálja. Én elvettem egy csomó cerkát a kis éjjeli szekrényről és egy üres papírra firkálgatni kezdtem. Lerajzoltam Castat, mint egy ördögöt, aztán egy másik papírra elkezdtem Lysandert rajzolni. Lys beszámolója végére én is befejeztem. Fura mód megnyugtatott az egész nevetséges, filmbe illő jelenet. Amint láttam Castot a két szememmel, teljesen lenyugodtam. Mérges voltam rá és Lys re is, de sokkal nyugodtabb lettem. Ezt fokozta a rajzolás is. Teljesen belemerültem… Castiel érdeklődve hajolt főlém.)

 

Castiel és Lysander

Castiel:

-Szóval így látnak engem mások?!

(Nevetett. Oda jött Lys és mosolygott. Meglátta a róla készült portrét és elpirult.)

Lysander:

-Cherry, ezek nagyon jók. Megtarthatom?

(Rámutatott a képre és mosolygott.)

C:

-Persze!

Lysander:

-Á, á, Csak akkor viszem el, ha aláírod.

Castiel:

-Nem rajzolsz valamit a gipszemre?

(Aláírtam hát Lys portréját és firkálni kezdtem Castiel gipszét is. Gitárt rajzoltam rá, meg teleírtam káromkodással az egészet. Castiel csak nevetett rajta. Hamar ránk esteledett. Dimitri elég gyakran beült közénk és én tök elhülyültem vele. Mesélt a vámpíros filmjeiről, amikben mostanában szerepel. Castiel meg is jegyezte –Mint a gyerekek-, de ő is nevetett velünk. Lys és én este elbúcsúztunk Casttől. Lysander pedig egészen a házunk kapujáig kísért, pedig csak pár utcával laktam messzebb Casttől. Karba tett kézzel néztem rá, mire ő megadóan sóhajtott.)

Lysander:

-Ne haragudj, de mindenkit megesketett, akivel találkozott, hogy ne mondjuk el neked!

C:

-De miért? Miért kellet ekkora ügyet csinálni belőle?

Lysander:

-Mert nem akarta, hogy aggódj. Meg tudta, hogy magadat hibáztatnád és azt sem akarta, hogy hülyeséget csinálj.

C:

-Ahhha…

(Levettem a cipőm és Lyshez vágtam. …Mivel semmi más nem volt kéznél. Lysander csak állt ott és nézett. Én meg berohantam a házba, mezítláb.)

8.rész: Az öt első csók

(Az Aliceos álmom visszatérővé vált. Egyre több és több dolog maradt meg az elmémben belőle. Például Dimitri! Hogy álmodhattam egy nappal a megismerkedésünk előtt?! Ő volt az álarcos az álmomban. Felültem az ágyban, mert valaki csengetett. Lerohantam kinyitni az ajtót. Lysander várt, kezében egy dobozzal. Mérges voltam rá és ez gondolom látszódott is az arcomon, mert nem nézett a szemembe. Bársonyos hangon szólalt meg.)

Lysander:

-Ezt elejtetted tegnap!

C:

-Nem! Nem ejtettem el, inkább hozzád vágtam!

(Lysander a kezembe nyomta a dobozt és bejött. Elindultam felfele a szobámba. Leültem az ágyra a dobozt kinyitottam, de abban, nem az én cipőm volt. Egy vadonatúj csizma lapult benne. Victorián stílusú, fekete, bőr cipő.  Lysander letérdelt elém, megfogta a lábam, a másik kezével pedig ráhúzta a csizmát. Tökéletes volt. Feladta a párját is és felállított. Elégedett mosollyal nézte.)

C:

-Ezt nem fogadhatom el Lys.

Lysander:

-De muszáj lesz. Közös ajándék a bátyámtól, Rosytól, Castieltől és tőlem. Ha nem fogadod, el megsértődünk. Sajnos a másik cipődet, Démon hordja… Visszamentem Castielhez, mert ott felejtettem pár dolgom és a drága, kitépte a kezemből. Nem gondoltam, hogy a kutyája ennyire cipő fétises. Sajnálom. Amúgy meg, nagyon jól áll!

(Végre a szemembe nézett.)

C:

De… de.. miért kapom? Az a cipő amúgy sem ért már semmit. Ez biztos a triplájába került vagy még többe. Nem tarthatom meg.

Lysander:

-Igazából Castiel ötlete volt, kifizette… Ros és én választottuk ki és Leigh 50 % kedvezményt is adott rá, csak neked.

(Castiel kedves? Látszik, hogy még mindig nem épült fel. Biztos gyógyszerek hatása alatt állt. De azért majd mindenkinek külön, külön megköszönöm.)

C:

-Köszönöm! Nagyon kedves gesztus ez tőletek.

Lysander:

-Igazán nincs mit. Castiel „érdeme”.

(Lysander leült mellém, a zsebéből egy piros rózsaszálat húzott elő, amit átadott nekem. )

Lysander:

-Tudom, hogy nem nagy ajándék, de gondoltam örülnél neki.

(Bár tudnám, mire gondolsz most Lys. Mit akarsz tőlem?! Miért csinálod ezt? Egyszer kedves vagy, egyszer hozzám se szólsz…, nem értem. Néha túlzottan is titokzatos vagy. Bámultam magam elé. Miért csinálja ezt velem? Talán nem is tetszem neki… csak kedveskedni akar egy barátnak)

Lysander:

-Mi a baj? Nem szereted a virágot? Cherry? Hol jár az eszed? Mi bánt?

(Lysander a kezét az arcomra rakta és maga felé fordította. Aggodalom sejlett a szemeiben. Magához húzott és átölelt. )

C:

-Nincs semmi baj. Csak elgondolkodtam.

(Lysander értetlen fejet vágott. Felállt, homlokon csókolt és elindult lefele. Kikísértem. Aztán vissza a szobámba és a gép elé. Felvettem Natat a Chatt! –re, ahogy megbeszéltük. Azonnal visszaigazolt. Webcamera felkérés Nathaniel nevű partnerétől! – jelezte a gép. Gyorsan megigazítottam a hajam és elfogadtam a felkérést.)

Nathaniel:

-Szia! De jó újra látni.

(De én nem válaszoltam, mivel leesett az állam. Nat felsőteste teljesen meztelen volt. Olyan kidolgozott volt, hogy zavaromban csak mosolyogni tudtam… Azon sem csodálkoztam volna, ha elered az orrom vére vagy rángani kezd a szemem. Wáá de szexiiii. AHHH. )

Nathaniel:

-Jól hallasz? (Köhög) Bocsi, kicsit még beteg vagyok.

C:

-De, miért vagy me…..Miért vagy me… meztelen?

(Nat elpirult –Hát ezért- Majd a kamera elé emelt egy mellkas kenőcsöt. Hát mit ne mondjak, bekenegetném vele szívesen… mindenhol… A gondolattól én is elpirultam. Nat izmos, láztól forró testén a kezem… WÁÁÁÁÁÁÁÁ)

Nathaniel:

-Mond Cherry! El tudod juttatni akkor az iskolai dolgokat?

C:

-Persze, leírjam?

Nathaniel:

-Megkérhetlek, hogy inkább hozd el nekem te? Persze csak ha nem nagy fáradság. Sajnos mennem kell most, de leírok mindent.

 (Elpirult. Leírta a címét és azt, hogy tudok oda eljutni.)

C:

-Nem is tudom Nat. Biztos, hogy ez jó ötlet? Amber nem igazán kedvel és nem is akarlak fárasztani.

Nathaniel:

-Ne butáskodj. Gyere ma délután. Egyedül leszek. Amber az egyik barátnőjénél alszik, a szüleink pedig késő estig dolgoznak és amúgy is jó lenne végre valami más társaság.

C:

-Rendben, de nem maradok sokáig, hogy tudj pihenni.

(Nathaniel bólogatott. Mosolyogva dobott nekem egy puszit és kikapcsolta a kamerát. Az a test….  Egy táskába összeszedtem pár zöldséget, tésztát, egy kis csirkehúst és egy hatalmas nagy tábla csokoládét. Úgy gondoltam, út közben beugrok Castielhez, megköszönni a cipőt. Mikor megérkeztem a házához benyitottam a kapun, megfordultam és bezártam. Elindultam az ajtó felé, de ekkor ugatás hallatszott. Castiel hatalmas, Démon nevű kutyája rám ugrott és nyaldosni kezdte az arcom. Dimitri rontott ki a házból és zárta be a helyére Démont. Mosolyogva felsegített és megölelt.)

Dimitri:

-De jó látni Cherry! De gondolom nem hozzám jöttél. Szerencsés Castiel, hogy ilyen barátnője van!

(Majdnem elájultam… Castiel barátnője? Én? NEEEEEEEM! Castiel sose járna velem. Szerencsétlen két ballábas ribinek tart, de miért érdekli ez Dimitrit?!)

C:

-Nem vagyok a barátnője. (Mondtam durcásan. Ő erre gondolkodóba esett.)

Dimitri:

-Hmm , akkor.. á mindegy. Gyere be, Castiel a nappaliban van. Gitározik valami szerelmes számot. Gondolom, tudod melyiket, Lys azt mondta, te segítettél neki megírni a szöveget.

(Dimitri bevezetett. Castiel a kanapén ült, kezében a gitárral. A lába, az asztalra felpolcolva pihent. A dalt énekelte, amit Lys írt, közben játszott a hangszerén. Akkor sem hagyta abba, mikor beléptünk és leültünk mellé. Dimitri felállt, teát hozott be, amiből megkínált engem is. Aztán mellém ült és a csészéjéből nagyokat szürcsölgetett. Castiel végzett és kérdő tekintettel nézett a közönségére.)

Dimitri:

-Ez csodás volt Castiel!

(Én teljesen el voltam ájulva. Castiel fantasztikus előadó. Kiskutyaszemekkel néztem rá. Mit mondhatnék. Az, hogy frenetikus volt, nem fejezhető ki semmivel sem…  Letette a gitárját.)

Castiel:

-Nem véletlen, hogy nem én éneklek. Lysander jobb ebben.

(Dimitri felállt és kiment a szobából. –Megetetem Démont.- Castiel bólintott.)

C:

-Hoztam neked valamit.

(Elővettem a csokit, a táskámból és a kezébe adtam.  Castiel mosolygott.)

Castiel:

-Szép a cipőd!

C:

-Köszönöm! Kedves tőled, hogy megvetted, igazán nem kellet volna.

Castiel:

-Inkább örülnél neki…  (A fejét fogta.)

C:

-Örülök. Köszönöm! Nagyon tetszik.

Castiel:

-Beszéltél Dimitrivel? Elvállalod a dolgot?

C:

-Mi? Mit vállalok el?

(Dimitri szólalt meg a hátunk mögött. Kicsit mérgesnek tűnt. Mit akarhat?)

Dimitri:

-Nem kérdeztem még meg tőle. De mivel már belekezdtél… Cherry, válogatás van egy szerepre az új filmemben. Úgy gondoltam, te alkalmas lennél és szívesen beajánlanálak, ha érdekel.

(Elpirultam. Én színészkedni. Nem tudom, mit felelhetnék. Castiel mosolygott és helyettem felelt.)

Castiel:

-Tuti elvállalja. Hiszen ő művész. Verseket ír, rajzol… biztos ebben is profi.

Dimitri:

-Remek!

(Dimitri a kezembe nyomott egy papírt, amin egy cím volt és egy időpont.)

C:

-Hát még sose színészkedtem, de.. miért is ne?! Egy próbát megér.

(Dimitri mosolygott és elment a szobából. Castiel az asztalról egy füzetet nyújtott át, amin a Szövegkönyv felirat állt. Lelkes volt és gúnyosan mosolygott. Valami nem oké… Elbúcsúztam Casttól és Dimitritől, majd elindultam Nathanielhez.
Hosszú volt az út. A suli közelében laktak, egy panelben. Felmentem a másodikra és becsengettem. Amber nyitott ajtót… )

Amber:

-Te meg mit keresel itt! Csak azt ne mond, hogy Nathanielhez jöttél! Nem értem, hogy bír téged elviselni. Bocs, de Nat beteg és lábadozik, a végén elkap tőled még valamit.

C:

-Ezt én is mondhatnám neked… Amúgy Nat hívott át!

(Hírtelen Amber mögött megjelent Nathaniel. Egy szál pizsama nadrág volt rajta meg a hátára terítve egy jó vastag, kék pléd.)

Nathaniel:

-Igaz Amber, én hívtam át. Ne légy ilyen faragatlan. Amúgy is azt mondtad, hogy átmész a barátnődhöz én pedig nem akartam addig sem egyedül maradni.

(Amber megsértődve beviharzott, valószínűleg a szobájába. Becsapta az ajtót és csak egy jó fél óra múlva lépett le. Addig mondtam Natnak, hogy mutassa meg a konyhát, mert csinálni akarok neki valami különlegeset. Elkészítettem egy kis miso levest, amit még melegen tálaltam. Nat a nappalijukban feküdt, egy kihúzható kanapén. Körülötte zsebkendők, könyvek és egy laptop.)

Nathaniel:

-Ne haragudj a kupiért. Huh mi az, csak nem leves? Igazán jó illata van.

(Mosolyogtam. Oda adtam neki a levest, amit pár perc alatt belapátolt. Leültem mellé és neki adtam az iskolai jegyzeteim. Ő egyből belevetette magát. Hihetetlen, hogy még betegen is képes ennyit foglalkozni vele. Nat a fejét az ölembe fektette és úgy olvasott. Teljesen elmerült a tanulásba. Én meg elmerültem a tekintetében. Megint az a komoly srác volt, akit első nap megismertem, de most ez a srác, annyira tetszett nekem.  Észrevette, hogy nézem és elpirult. A kezét az arcomra rakta és magához húzott. Megcsókolt. A keze forró volt, talán most is lázas. A csókja édesebb volt még a méznél is. Visszafordult az ölemben és tovább olvasott, de pár perc múlva már aludt. Kikecmeregtem alóla, betakartam és írtam egy cetlit neki, amit a jegyzeteimre ragasztottam. A cetlin ez várta: Gyógyulj meg! A suliban találkozunk, ölel: Cherry. Hazafelé csak ezen járt az agyam. Nathaniel megcsókolt. ENGEM?!
Hazaértem után elmentem fürdeni. Magammal vittem a füzetet, amit Castiel adott, hogy közben át tudjam olvasni. A történet, egy vámpírról szólt, aki elvesztette a kedvesét. Én egy messzi földről érkező, átutazót játszanék, aki nagyon hasonlít egykori szerelmére. Olvasom, olvasom… bla, bla, bla MI?! Dimitri megcsókol engem? Hogy mi van? Meg kell csókolnom őt? Teljesen ledöbbentem. Castiel ezért viselkedett olyan furán, de miért akarja, hogy megcsókoljam az unokatestvérét?! Ez nagyon különös. Most már biztos, hogy Castiel nem akar velem járni. De miért csinálja ezt? Össze akar hozni vele?!
A ráeszmélés a megoldásra kiakasztott. Talán jobb is ez így. Nem tudom, hogy gondolhattam arra, hogy egy icike- picikét is tetszem neki. A szöveget egész hamar bememorizáltam. Két nap múlva meghallgatás. Suli után elmentem hát. Rengetegen álltak sorba. Sokkal szebb és gondolom tehetségesebb lányok voltak ott, mint én. Én voltam a legutolsó. Bementem a terembe, ahol a meghallgatást tartották. Ott volt Dimitri, aki üdvözölt és a többiek felé fordulva elkezdett beszélni.)

Dimitri:

-Ő lenne az, akiről beszéltem. Tökéletes lenne, a szerepre. Segítek is elő adni a jeleneteket.

(A teremben négy férfi ült, egy asztalnál. A szemüveges tag bólintott és sorolta a részeket, amire kíváncsi volt. Dimitri és én eljátszottuk az összeset. Reméltem, hogy a szerelmi jelenetet nem kéri majd, de csalódnom kellet. Ekkor a hátsó ajtó kinyílt és betopogott rajta vagy 10, 15 ember és mind nézett minket. Akkor vettem észre, hogy Castiel is köztük van. Még végig is akarja nézni? Mi ez? Valami rossz vicc. Dimitri felvette a pózt, elkezdtük játszani a jelenetünket, de én beijedtem és elfordultam, amikor meg akart csókolni. A nyakamat találta el. A tekintetemmel Castot kerestem a tömegben, de nem láttam sehol sem. A rendező leállított minket és megkért, hogy rendes csókot produkáljunk. Újra kezdtük és akkor Dimitri megcsókolt. Akkor megint az álmom jutott eszembe. Alice, aki én voltam… Dimitri a maszkos, Nathaniel volt a szolga és a gyilkos Castel. Már emlékeztem mindenre. Castie az álmomban megölte Dimitrit.
A meghallgatás után, kifele menet fura párbeszédre lettem figyelmes. Mintha Castielt hallanám és… és Dimitrit?)

Castiel:

-Remélem élvezted a dolgot. Nem hiszem el, hogy belement ebbe… (Feldúltnak hangzik.)

 Dimitri:

-Istenemre mondom Castiel, nem akart megcsókolni. Elfordult. Csak a rendező kérésére engedte. Amúgy is, te akartad, hogy eljöjjön a felvételre.

Castiel:

-Ezek után, ha nem őt válasszák…

(Ez után egy csattanás és léptek zaja. Megnéztem mi történt. Dimitri a földön feküdt és az arcát fogta. Castiel behúzott neki. Mi folyik itt?)

Dimitri:

-Ne haragudj Cherry. Én tényleg alkalmasnak találtalak a szerepre, Castiel pedig ragaszkodott ezek után ahhoz, hogy elhívjalak a meghallgatásra.

(Leguggoltam hozzá és megnéztem az arcát közelebbről. Nem volt semmi komoly. Castiel próbára akart tenni? Miért? Eleve ő akarta, hogy idejöjjek, ha nem erőlködik, nem jövök. Könnybe lábadt a szemem. Hirtelen léptek zaját hallottam, Dimitri magához húzott és megcsókolt. Nem eresztett a karjaiból, hiába tiltakoztam.)

Castiel:

-Dimitri, én… mi a fenét csinálsz? Nem látod, hogy nem akarja.

(Castiel ellökte tőlem Dimitrit. Sose láttam így viselkedni őket. Castiel mindig tisztelettel nézett rá, de ez, ez a nézés. Elárultnak tűnt. Castiel megragadta a kezem és vonszolni kezdett. Akkor láttam, hogy még mindig gipszben van a lába. Leintett egy taxit és betuszkolt a kocsiba. Hazáig hozzám se szólt. Csak magában morgott. Aztán a házunk előtt nekitámaszkodott a kerítésnek és elkezdett üvöltözni velem.)

Castiel:

-Mi a fenét műveltél?

C:

Én csak, ne haragudj Cast, nem gondoltam, volna, hogy Dimitrinek tetszem én csak…

Castiel:

-Persze, hogy tetszel neki! Néztél már tükörbe? Létezik olyan srác, aki nem próbált felszedni? Persze, hogy ő sem kivétel. Hiszen híres színész… gondolom azt várta, hogy a karjaiba omolj.

C:

-Castiel én…

Castiel:

-Jobban kéne vigyáznod magadra! Hányszor mondjam még el? Hihetetlen mennyire felelőtlen vagy! 

(Castiel a kapu falához nyomott. Olyan erővel tapasztotta a száját az enyémhez, hogy az már fájt. Hevesen csókolt meg, mindenem beleremegett. Castiel csókja, igazán szenvedélyes volt. Rám nézett, eltolta magát tőlem és elindult gyalog a házuk felé. Castiel… Ez meg mi volt? Azon a héten nem mentem már be a suliba. Belázasodtam. Nathaniel rengetegszer keresett, de nem akartam beszélni vele. Rosalya suli után mindig eljött hozzánk. Egyik nap elhozta a lányokat is és beszámoltak az iskolában történtekről. Elmondták, hogy Nathaniel visszajött a suliba és, hogy Castiel járógipszet kapott és már volt is bent. Dimitriről nem akartam beszélni senkivel sem. Sőt igazából senkivel, senkiről. A telefonomat kikapcsoltam és megkértem a keresztanyám, hogy senkit se engedjen fel hozzám. Egy péntek este a keresztanyám kopogni kezdett az ajtón.)

Kopp, kopp !

Keresztanya:

-Kicsim! Be kell mennem, dolgozni. Csak holnap reggel jövök haza. Addig kiteregetnél, ha megkérlek?

C:

-Persze.

(Kiáltottam, ki. Megvártam, hogy becsapódjon a bejárati ajtó. Remek. A születésnapomon egyedül kell lennem, itthon. A keresztanyám a kórházban dolgozik a gyerekosztályon, messze a házunktól. Ráadásul még mindig nem hevertem ki a sokkot, amit Castielnek és Dimitrinek köszönhettem. Habár már közel sem volt lázam, a kedvem még mindig a béka segge alatt volt. Még a tegnapi levéltől sem lett jobb hangulatom, amit a filmesek küldtek. Nem, hála az égnek nem engem választottak. Bár a történtek után, esélytelen lett volna, hogy elfogadjam az állást.
Lementem a földszintre, ahol tök sötét volt. Hirtelen felkapcsolódott a villany és… -BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – Kiáltotta egy seregnyi, ismerős hang. A szememet dörzsöltem, biztos csak álmodok. Hiába, nem álom volt. Ott állt az összes barátom a suliból, fejükön bolondos, szülinapi sapkával. Mindenhol díszek, ajándékok, étel és ital.)

C:

-Hát ez tényleg meglepett.

(Mindenki nevetett. Hihetetlen, hogy mennyien eljöttek. Ott voltak a lányok: Rosalya, Iris, Kim, Melody, Violette és még Peggy és Capucine is. A fiúk: Dakota, Ken, Nathaniel , Jade, Dajan, Leigh, Lysander és Castiel. Amin leginkább meglepődtem az volt, hogy Dimitri is eljött. Rosalyára néztem, aki mosolyogva kacsintott. Gondolhattam volna, hogy az ő műve az egész.

Közben Lysander, egy, a nappaliban felállított mikrofon elé állt, Cas leült mellé, kezében gitárral és játszani kezdtek. Peggy az évszázad bulijának hívta a szülinapi partim és mindenkit faggatni kezdett, mindenféle dologról. Mindenki beszélgetett valakivel. Szülinapi ajándékok tömkelegét kaptam. Végül nem is volt olyan rossz a buli, sőt kicsit helyre rakott. Karaokéztunk, bátor próbáztunk, táncoltunk.

Teljesen felpörögtem. Kimentem a konyhába inni. Ken is kint volt és pezsgőt kínált nekem. Elfogadtam, de egy váratlan pillanatban kibicsaklott a bokám és a karjaiba zuhantam. Ő felém hajolt és megpuszilt a számon. Én eltoltam magamtól, mire ő elpirult és kifutott a házból. Sajnáltam egy kicsit, biztos sokat ivott.

Visszamentem a többiekhez, de senki sem vette észre mi történt.. Órák teltek el, mire többen is elkezdtek készülődni. Rosalya, Leigh, Dimitri, Nathaniel, Violette, Jade, Lys és Castiel maradt csak. Violette és Jade sokat beszélgetett. Reméltem, hogy összejönnek. Nathaniel odajött hozzám kezében egy rózsaszín csomaggal. Megfogta a kezem és kihívott.)

Nathanel:

-Köszönöm a jegyzeteket. Sajnálom, hogy megbetegedtél, gondolom tőlem kaptad el. Ezt neked hoztam.

(Átnyújtotta a csomagot. Kinyitottam. Egy naplót rejtett. Az első oldalon pedig az „Ölel Nathaniel” szöveg volt olvasható, arany betűkkel.)

C:

-Köszönöm Nat! Ez édes! Ami a csókunkat illeti….

(Nat elsápadt majd elpirult és a földet nézve közbe vágott.)

Nathaniel:

-Ne haragudj Cherry! Lázas voltam és komolyan azt hittem, csak álmodok. Sosem mozdulnék rád, ilyen helyzetben…

(Nem tudtam mit felelni, bár ez nem volt szokatlan. Őszintén, nem bántam a csókot, viszont azt láttam az arcán, hogy borzasztóan zavarban van. Átöleltem, megpusziltam az arcát és elköszöntem tőle. Visszamentem, de Violette és Jade is készülődtek. Hujuj együtt mennek haza… Elmosolyodtam és elköszöntem tőlük is. Dimitri egy sarokban ült és bort ivott. Castiel és Lys még mindig zenéltek, amire Leigh és Rosy táncolt. Odamentem Dimitrihez, hogy túlessek életem legkellemetlenebb beszélgetésén.)

C:

-Szia!

Dimitri:

-Cherry! Ne haragudj a múltkoriak miatt. Udvariatlan voltam, de azt hittem… Mindegy is… Nem akarok szavatkozni. Sajnálom, hogy nem kaptad meg a szerepet.

C:

-Semmi baj! Már el is felejtettem. (Hazudtam.) Mond, Castiel mit akart ezzel a színjátékkal elérni?!

(Dimitri a fülembe súgta azt, amire nem számítottam. Igazam volt. Próbának tett ki. Tudni akarta, hogy reagálok. Hihetetlen. Castiel a buli alatt egyszer sem jött oda hozzám, rám se tekintett. Még akkor sem, mikor szünetet tartottak.
Lysander a mikrofonhoz lépett és a következő számot nekem ajánlotta. Azt a dalt adta elő, amit „együtt” írtunk.)

Lysander:

-Hogyan mondjam el? Suttognám oly halkan, mint a pók szövi a hálót, vagy mint a langyos szél szerelmes csókja apró fűcsomón. Vagy harsogjam inkább? Bele a felhők fülébe, virágok tenyerébe? Harsogjam őrült orkán elsöprő erejével? Vagy csak nézzek rád, s szemem néma küldöncével üzenjem? Szeretlek!...

(Hallottam ezt a számot Castieltől, hallottam párszor Lystől. Megírtuk, helyre szedtük, de még sose érintett meg ennyire. Az utolsó szám után már Dimitri, Leigh és Rosy is leléptek. Castiel kiment a mosdóba és Lys egyenesen hozzám sietett.)

Lysander:

-Jó kis buli volt nem de?!

C:

-Igen, nagyon jól éreztem magam. A dalotok pedig fantasztikus volt.

Lysander:

-Persze. Hiszen ezt, neked írtam…

(Csúszott ki a száján. Láttam, hogy nem ezt akarta mondani, de már késő volt. Ki mondta. Ezt a számot, nekem írta. Ez volt a nap fénypontja. Felért ezer szerelmi vallomással.

Lysander közelebb hajolt. Bele akart súgni a fülembe, de én megcsókoltam mielőtt bármit is mondhatott volna. Ez volt mind közül a legszebb születésnapi ajándékom. Lys sóhajtott, de nem fájdalmasan, mint szokott. Inkább megkönnyebbülten. Talán ő is annyira várta már ezt, mint én… Felöltözött és a kapu ajtóban várta meg Castielt. De akkor még én sem tudtam, hogy mit fog Cast mondani nekem…)

9.rész: Doga

(Lysander kint várt. Castiel pedig még bent volt a mosdóban… mi tarthat ennyi ideig?! Már vagy 10 percet vártam mire kijött. Feszült volt. Oda jött hozzám és zavarodottan, másfelé nézve beszélni kezdett hozzám…)

Castiel:

-Nagyon jó volt a bulid Cherry!

C:

-Mi bajod van? Elárulod végre? Egész nap hozzám se szóltál, most meg jössz ezzel a jó buli szöveggel.

(Fürkésztem az arcát, de még mindig nem nézett rám. Ettől csak még idegesebb lettem.)

Castiel:

-Nincsen bajom. Vagyis, csak akkor van, ha a közelemben vagy.

(Még mindig kerülte a tekintetem. Hogy lehet valaki ennyire marha?! Elegem van a játékaiból! Elegem van, hogy nem tudja eldönteni mit, akar. Miért nem néz rám? Mi a fene baja lehet? Castiel fejeket vágott… )

Castiel:

-Nem tudom elhinni, hogy még mindig nem érted…

(Végre a szemembe nézett.  Az arca teljesen vörös volt, először azt hittem a dühtől, de nem is tudom… A szemei mást sugalltak. Ordibálni kezdett és megint a falhoz nyomott, mint a múltkor.)

Castiel:

-Nem tudom, min csodálkozom. Még azt sem fognád fel, ha azt mondanám, szeretlek!

C:

-Cast.. én…  én egyszerűen nem értelek. Mindenkivel durván bánsz, aki kicsit is közel kerül hozzám. Idióta próbáknak állítasz ki. Megcsókolsz, aztán hetekig felém se nézel. Ma meg azt mondod, hogy szeretsz?  UTÁLLAK !!!

(Sírni kezdtem. Ő erre elordította magát – IDIÓTA!- Aztán újra megcsókolt. Mit művelek? Miért tetszik ez az egész? Minden porcikám engedelmesen mozgott a kezei alatt. Miért hagyom magam? Miért élvezem? Eltoltam magamtól, mire ő kiment és becsapta az ajtót. Cast… te nem tudod, mit akarsz én pedig azt sem, mit érzek! Később a suliban mindent elmeséltem Rosynak, aki egyenesen tapsikolt a hallottaktól.)

Rosalya:

-Hát nekem úgy tűnik, Castiel és Lysander is szerelmes beléd. Kit fogsz választani? Mert ugye tudod… egyszer választanod kell. És és és mi lesz Nat-tel ?

(Sóhajtottam. Ez eddig eszembe se jutott. Választanom kell? De miért kéne? Hiszen még egyikőjük sem kérdezte meg, hogy lennék e a barátnője. Ráadásul Kennel és Dimitrivel is „csókolóztam”. Rosy egész nap furábbnál furább ötletekkel halmozott el, hogy válasszak a srácok közül. De engem ezek rendkívül hidegen hagytak. Inkább próbáltam a közeledő szünetre koncentrálni. Már csak pár hét. A napok furcsán teltek el. Castiel, Lys és Nat is úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Amber került, de ha véletlenül össze is futottunk, felhúzott orral nevetett, azon, hogy milyen szánalmasan festettem Peggy képein, az iskola újságban. Ráadásul, Ken elárulta nekik a csókot, de szerencsére nem hitték el. Violette egyre többet lógott a kertészklubos sráccal. Lassan pedig Rosalya is felhagyott a történtek emlegetésével. Az utolsó nap, pedig furább volt, mint hittem.
Castiel a házunk előtt várt. Már nem volt rajta gipsz sem. Sejtelmesen mosolygott, de nem tudtam miért. A suli előtt elváltunk, mint mindig. Alig, hogy beléptem a bejáraton Iris letámadott és elkérte a jegyzeteim. Nem értettem, minek neki, de oda adtam. Akár merre jártam, a diákok csendben a jegyzeteikbe vagy könyveikben bújva olvastak. Csak nem dolgozat lesz? A folyosón Lysanderbe ütköztem.)

Lysander:

-Sajnálom kis hölgy! Épp a füzetem kerestem, biztos elhagytam valahol.

C:

-Nem is te lennél. Olyan furcsa mindenki. Nagy a csönd.

Lysander:

-Gondolom a dolgozatra készülnek. Elfelejtetted?

C:

-Dolgozat? Teljesen kimet a fejemből. B@sszus!!!

Lysander:

-Én is elfelejtettem, de Castiel szólt tegnap este.

C:

-Nekem nem szolt senki…

Lysander:

-Biztos akkor mondták a tanárok, mikor beteg voltál. Én azt hittem elmondták neked, de gondolom nekik is kiment a fejükből.

C:

-Több is lesz?! Remek! Kösz, hogy szóltál Lys. Félek, hogy nem fognak jól sikerülni a dogáim.

Lysader:

-Nincs mit! Ne aggódj, biztos sikerül, csak ismételd át a dolgokat, a jegyzeteidből.

(Ott hagytam Lysandert, hogy visszakérjem a füzetem Iristől és tanulhassak. Nem találtam sehol. Megnéztem a tornaterembe, az udvaron, a folyosókon, de nem volt sehol. Aztán Melody azt mondta, hogy a hátsó lépcsőknél látta. Szerencsére ott volt. Nézegettem a jegyzeteim, de rengeteg mindent nem értettem. Szóval megkerestem Nathanielt, hogy hátha segít, de sajnos neki elő kellett készíteni a termet a dolgozatíráshoz. Úgy döntöttem, hogy így egyedül kell átnéznem és elindultam egy nyugodt helyet keresni, de bárhova mentem, már tanult ott valaki. Eszembe jutott a pince, ahol Castielék próbálnak így hát lesurrantam, úgy hogy senki se vegyen észre. Kaptam egy másolt kulcsot még a múltkor, hogy bármikor be tudjunk menni. Benyitottam és ott találtam Lysandert. Tanult.)

C:

-Oh, Lys… ne haragudj, nem akartam zavarni… annyira szerencsétlen vagyok, nem találok egy nyugodt helyet, ahol tanulni tudnék.

Lysander:

-Itt tanulhatsz, csak csöndben.

C:

-Köszönöm!

(Becsuktam az ajtót leültem mellé és olvasni kezdtem a jegyzeteket. Már sok dolgot bememorizáltam, de párat nem értettem, viszont nem mertem Lysandert se megkérdezni. Nem akartam zavarni. Biztos furcsa fejet vághattam, mert kuncogni kezdett magában.)

Lysander:

-Ne haragudj, de olyan érdekes arcot vágtál. Talán nem értesz valamit az anyagból?

C:

-Hát… az az igazság, hogy akad pár részlet, ami nem tiszta a számomra.

Lysander:

-De miért nem szóltál? Na jó, gyorsan elmagyarázom.

(A jegyzeteimbe mutogatva magyarázni kezdett. Nagyon nehezen tudtam csak figyelni rá. Tényleg minden erőmre szükség volt, hogy figyelni tudjak arra, amit mond. Amikor elkalandoztam, róla fantáziáltam.  Szerencsém, hogy ennyire segítőkész, különben nem biztos, hogy meg tudom írni elfogadhatóra a dolgozatot. Mindent megtanultam hála neki.
Mind ezek ellenére nagyon izgultam a doga közben. Körbe néztem a teremben. Mindenki körmölt. Láttam, ahogy Castiel puskázik és, hogy Lys bokán rúgja, mikor a közelükbe ért a felügyelő tanár. Lysander rám mosolygott és akkor minden eszembe jutott, amit együtt néztünk át.
A doga után bejelentették, hogy a szünet után valamikor távfutóversenyt szerveznek és azt is, hogy Ken, egy katonai iskolába kerül, személyes okok miatt. Amberék nevettek. Mindenki tudta, hogy miattuk küldik a szülei Kent katonai suliba. Sajnáltam szegényt.
Könnyes szemekkel búcsúzott el volt osztálytársaitól az órák után. Engem hagyott utoljára. Egy édes macit és egy levelet adott búcsú képen, majd elfutott. A levélben az elérhetőségei voltak.
Haza ment mindenki. Hosszú nap volt a mai. DE végre jön a pihentető szünet. Irány a tengerpart. )

10.rész: Tengerparti fenegyerek

(Már alig vártam, hogy a szüleimmel újra együtt legyek. A szünetbe megígérték, hogy eljönnek és elmegyünk a partra. Örültem, hogy végre ott hagyhatom a sulit kicsit. Végre kiülhetek rajzolni és elmehetek szórakozni. Jó persze volt két buli is eddig meg koncert és a pláza, de ez más volt. Mégis mennyi az esélye annak, hogy találkozok itt valakivel a suliból?  Még csak fél év telt el, de már teljesen kikészültem egy- két dologtól. Amikor megérkeztünk, a szüleim lefoglaltak két napozóágyat és letelepedtek, de túl messze volt a parttól, így megbeszéltem velük, hogy délután majd a kocsinál találkozunk. Leültem egy sziklára, amit körbevett néha a víz, amikor hullámzott. Elővettem egy vázlatfüzetet és abban kezdtem el mindenfélét rajzolni. Lerajzoltam az embereket, a partot és végül a hullámokat kezdtem felvázolni. Belemélyedtem a munkába. Megnyugtatott a hullámok mozgása és persze a zene, amit közben hallgattam. Már ülhettem ott pár órája, mikor észrevettem, hogy valaki a hátam mögött guggol. Mi a fene?! Biztos valami perverz…. Megfordultam, miközben a kezemet a zsákomba dugtam, hogy kivehessem a gáz sprét, amit a keresztanyámtól kaptam, baj esetére. Elővettem és már fújtam volna, mikor megláttam a „támadót”. Lysander guggolt mellettem, kezében egy törölközővel. Szegényt úgy megijesztettem, hogy a fenekére huppant.
Kivettem a fülemből a fülhallgatót és kérdően néztem rá.)

Lysander:

-Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni… szóltam, de nem hallottad a zenétől és utána meg nem akartalak meggátolni az alkotásban. Nagyon beleélted magad.

(Magyarázkodott, pedig az én kezemben volt a spré, amivel majdnem lefújtam.)

C:

-Jaj Lys! Megrémültem… majdnem lefújtalak. Máskor ne settenkedj így mögém.

Lysander:

-Megígérem nem fogok!

(Oda csúszott mellém és a füles egyik felét elvette.)

Lysander:

-Te szereted a DIAURA-t? Nagyon jók.

C:

-Igen, nem hittem volna, hogy ismered őket.

Lysander:

-Az egyik kedvenc együttesem. OH.. Remélem nem zavarlak, nem is tartalak fel tovább. Rajzolj csak.

(Azzal felállt és elsietett. Meg sem várta, mit mondok. Csak elsétált. Azt hittem végre láthatom a tetoválását, de a fürdőnacin kívül, egy ing még volt rajta. Mondjuk így is borzasztóan szexuális volt :D. Nem gondoltam volna, hogy ennyire… khm…. szálkás.
Összepakoltam és a szüleimhez vittem a cuccaim, amikor megláttam Nathanielt és… és Ambert?!  Mi a fene? Csak nem kibékültek? … Nat nem vett észre, de Amber igen, aki mézes mázos hanggal köszönt a szüleimnek és elráncigált az öltözők felé. Ahol már nem- igen láttak. Nekinyomott a falnak és dühöngeni kezdett. )

Amber:

-Nehogy azt hidd, hogy ellophatod tőlem Nat szabadidejét. Csak azért jött ki, hogy VELEM tölthessen el egy kis időt. Ha meglátlak a közelében, azt megkeserülöd! Értve?

C:

-Na ide figyelj tündérke! Nathaniel már elég nagy, hogy el tudja dönteni, hogy kivel töltse az idejét és valljuk be, én előnyt élvezek.

Amber:

-Azt majd meglátjuk, mindig is én leszek Nathaniel kicsi, édes hugicája!

(Amber ellökött és elment. Szegény Nat, hogy tudja ezt a kétszínű libát elviselni nap, mint nap?!  Egy szőke, barnás bőrű srác segített fel. Egy suliba járunk, de nem igazán beszéltem még vele. A lányok azt mondták róla, hogy elég rányomulós. Azt hiszem, Dakotának hívják. )

Dakota:

-Ne foglalkozz Amberrel! Hülye tyúk! Te vagy Cherry igaz?

C:

-Igen, köszi!

Dakota:

-Szép vagy, mint a neved is. Dakota vagyok. Egyedül vagy?

(Kicsit furcsán jött le ez a kérdés… de hazudtam neki)

C:

-Nem! A barátnőmet keresem éppen.

Dakota:

-Ugyan, őt megkeresheted később is. Inkább gyere velem sétálni kicsit.

(Megragadta a csuklóm és húzni kezdett, de sikerült kicsavarnom a kezéből valahogy.)

C:

-Kösz, de inkább máskor.

Dakota:

-Ne kéresd magad. Megtanítanálak szörfözni is, de most nincsenek hullámok…

C:

-Te szörfözöl?! Az jó.

Dakota:

-Igen, a legjobb sport a világon. De úszkálhatnánk is egy kicsit… gyere.

C:

-Nem, köszi…

(Megint próbálta elkapni a kezem, de elfutottam. Elég erőszakos ez a srác. Elfutottam a part másik feléig és leültem két szikla közé, amikor egy hatalmas kutya jelent meg. Morgott rám, ugatott én meg teljesen megrémültem. Először Amber, aztán Dakota most meg ez a kutya… Ez nem az én napom. A távolból zajt hallottam, majd a kutya elfutott. Megfordultam és Castiel nézett rám dühösen.)

Castiel:

-Miért nem fogtad meg? Most hajkurászhatom egész nap.

C:

-Ne haragudj! Nem tudtam, hogy a te kutyád…

(Amúgy sem tudtam volna megfogni, de mindegy. Démon egy igazi vadállat. Pont, mint a gazdája. … Castiel odalépett hozzám és felhúzott. A tenyeremre rányomta a törölközőjét, akkor vettem észre, hogy vérzik.)

Castiel:

-Már megint nem vigyáztál! Az a minimum, hogy segítesz megkeresni a kutyám.

C:

-Mi? Mi az, hogy ez a minimum? Nem az én hibám, hogy még a kutyád sem bír elviselni huzamosabb ideig. Amúgy meg ezt Ambernek köszönhetem… Egyszer még vízbe fojtom azt a kis békát…

Castiel:

-Azt megnézném.

(Letisztogatta a kezem. Majd elindult a kutya nyomai után, én meg utána. A part tele volt lábnyomokkal ezért szétváltunk. Elindultam a boltok felé, amikor a fejemhez egy strandlabda repült.)

Amber:

-Ha tudom, hogy te vagy az nagyobbat ütök.

Nathaniel:

-Oh, Cherry! Jól vagy? Ugye nem fájt nagyon?

(Amber vicsorgott a dühtől. Itt volt a bosszú ideje.)

Nathaniel:

-Örülök, hogy találkoztunk. Nem gondoltam, hogy láthatlak fürdőruhában… izé..

(Nat elpirult. Én sem gondoltam, hogy látom még félmeztelenül. Amber Nathaz vágta a labdát és kislányos hangon hisztizni kezdett… Ugyan már Amber ez nem fog bejönni nála.)

Amber:

-Nat, megígérted, hogy most csak velem fogsz foglalkozni. Ugye nem akarsz most miatta itt hagyni…

Nathaniel:

-Sajnálom, de Ambernek igaza van. Megígértem. Viszont később, már ha van kedved, még beállhatnál játszani velünk valamit. Mondjuk, tollasozhatnánk.

Amber:

-De nekünk csak két ütőnk van, én biztos nem adom oda neki az enyémet és nem is fogok vele játszani az tuti.

Nathaniel:

-Istenem Amber! Ha szeretnél velem játszani, akkor attól tartok el kell viselned Cherryt. Találunk neki valahol egy felesleges ütőt. Mondjuk, az árusnál biztos lehet venni.

Amber:

-De Nathanel… menjünk inkább haza, amúgy sincs már kedvem itt lenni.

(Nathaniel a fejét fogta. Tudtam, hogy utálja Amber hisztijét. Elmosolyodtam. Ez a vita, a nélkül vezetett a sikerhez, hogy megszólaltam volna. Amber, Amber, Amber… mennyire buta vagy.)

Nathaniel:

-Ha már kiráncigáltál ide, akkor nem is megyünk sehova egy darabig. Ezt a hisztit meg nyomd be inkább apukénak, ők talán beveszik.

(Amber duzzogva elvonult a törölközőjükhöz és leült. Nathaniel pedig elpirulva fordult felém.)

Nathaniel:

-Nagyon jól áll ez a bikini Cherry! Ne haragudj Amber miatt, remélem nem baj, ha kicsit később folytatjuk a beszélgetést. Addig szerezz egy ütőt.

C:

-Igen is!

(Tisztelegtem, majd elfutottam. Visszanéztem Natre, aki még egy utolsót intett nekem majd kerestem tovább Castiel kutyáját. Hihetetlen… Azt hittem senkivel sem találkozom itt a suliból, erre itt van a fél iskola. Megindultam egy öböl felé a parton. Már egy jó ideje, csak egy kutya lábnyomát láttam, de közel sem volt biztos, hogy Démoné. A parton összeszedtem egy botot és azzal sétáltam. Aztán ugatást hallottam és szemben álltam Démonnal. Igen, okos kutya… szép kutya. Látszólag tetszett neki a bot, szóval eldobtam és ő visszahozta. Megvagy. Ezzel el tudlak csalni Castielhez.)

Dakota:

-Hol van a barátnőd szépség?

(Dakota állt mögöttem. Megint megragadta csuklóm, de most sokkal erősebben. )

C:

-Mindjárt jön…

Dakota:

-Én nem látok senkit se a közelben. Na, jössz úszni?

C:

-Kösz, de most inkább nem.

Dakota:

-Naa, gyere…

(A víz felé vonszolt majd hirtelen egy kéz az övére ütött. Castiel állt ott.)

Castiel:

-Úgy hallottam, azt mondta nem akar veled menni.

Dakota:

-Szerintem meg semmi közöd hozzá.

Castiel:

 -De igen is van. Jobb lenne, ha most elhúznál, vagy inkább én húzzak be a szemed alá?!  De ha gondolod, bemutathatlak a kutyámnak is, ma még nem evett…

Dakota:

-Haha, azt hiszed, megijedek egy kutyától?

Castiel:

-Démon, fogd meg … csibész!

(Azzal Démon beleharapott Dakota fenekébe. Ő pedig úgy kiáltott fel, mint egy 8 éves kislány. Dakota futni kezdett, Démon meg utána. Nevetni kezdtem. Ránéztem Castielre, de ő csöppet sem volt vidám hangulatban. Olyan vörös volt a képe a szétáradó dühtől, amilyen a haja.)

C:

-Castiel, minden oké?

Castiel:

-Már hogy lenne oké? Miért nem tudsz kicsit vigyázni magadra? Ezerszer elmondtam, ha nem többször, hogy óvatosnak kell lenned.

C:

-Sajnálom…

Castiel:

-Sokra mehetsz a sajnálatoddal… mi van ha nem jövök és ez a páva rád mászik?

C:

-Nem gondoltam, hogy …

Castiel:

-Néztél te tükörbe?  Mi van ha… ha megpróbál megerőszakolni?

(MIVAN? ENGEM? Ez tök hülye! … Csak próbált felszedni de … megerőszakolni? Mi a… Castiel vörös arcát nézve merengtem és leesett… féltékeny. Piszkosul az volt. Próbáltam úgy mosolyogni, hogy ne vegye észre. Ez mekkora egy idióta… )

C:

-De jöttél és megmentettél…

(Castiel végre ellazult és nevetett.)

Castiel:

-Te mekkora egy mázlista vagy… nem tudom, hogy tudsz mindig bajba keveredni, de azt se miért rángatlak ki folyton a sz@rból. Venned kéne pár önvédelmi órát… Legközelebb lezúzhatnád a barátnődet is.

C:

-Milyen barátnő? Mi?

Castiel:

-Hát Ambert!

(Nevetett. Démon visszafutott hozzánk, szájában Dajan nadrágjának egy kis darabkájával. Ettől még inkább nevetni kezdett. Leültünk a parton és Démonnal játszottunk. Aztán felálltam, leporoltam magam.)

C:

-Most egy kicsit le kell lépnem. Remélem nem haragszol.

Castiel:

-Miért haragudnék? Azt csinálsz, amit akarsz. Amúgy is menni készültem.

C:

-Ne menj még! Körülbelül 2 óra múlva vissza tudok jönni, csak még megígértem valakinek... valamit.

Castiel:

-Két órát várjak rád? Normális vagy? Inkább haza megyek …

(Felállt és készülődni kezdett. Már majdnem elindult… de én visszahúztam. Megfogtam a kezét és magamhoz húztam. Olyan lágyan csókoltam meg, amennyire csak lehetett. Úgy éreztem megállt körülöttünk az idő. Castiel mosolygott.)

Castiel:

-Azt hiszed, ezzel marasztalhatsz?

(Elpirultam. Őszintén, igen… ebben bíztam, de nem mertem elárulni neki. Ő persze újra kinevetett.)

Castiel:

-Na figyelj! Visszajövök késő délután, ha itt leszel, még talán összefuthatsz velem, ha szerencséd van.

C:

-Oké!

(Megpusziltam az arcát és elrohantam. De nem is én lennék, ha nem csúszok el a vizes homokon. Ő a távolban nevetett rajtam. Felálltam és futottam egészen a szüleimhez. Volt nálunk két ütő, amiket elkértem és megbeszéltem velük, hogy este otthon találkozunk. Elindultam megkeresni a mozgóárust, hátha árul valami jégkrémet, hogy kárpótoljam Nathanielt. Vettem is 3 mogyorósat és vettem egy kis naptejet is. Beraktam őket egy kézi hütőtatyóba és visszamentem Natékhez. Amber napozott, Nat pedig csurom vizesen ült mellette. Néztem, ahogy végigfolyik az izmain a vízcsepp. Nagyon jól nézett ki. Leültem mellé és a kezébe adtam két fagyit.)

C:

-Ezt nektek hoztam.

Nathaniel:

-Cherry, igazán nem kellet volna. Nagyon kedves tőled. Köszönjük!

(Amber hasára rakta a másikat, aki sikítozni kezdett, majd finnyásan kinyitotta és megette. Én is megettem az enyém és Nat szintén. Majd felállt és elővette az ütőket és a labdát.)

Nathaniel:

-Akkor játszunk?

Amber:

-Nat, én nem érzem valami jól magam. Kérlek, ne hagyj itt.

Nathaniel:

-Azt hiszem Amber, ezt már megbeszéltük. Nem kell játszanod, ha nem akarsz, de ne találj ki fölöslegesen ilyeneket.

Amber:

-Jó, menjetek csak. Majd ha valami bajom lesz, apu úgyis téged okol majd…

(Amber megfordult és lefeküdt. B@sszus... mogyorós fagyit vettem… Amber tényleg rosszul lehet, de… Nat a múltkor említette, hogy csak kiütéses lesz a bőre, de semmi komoly. Most megvagy… Nathaniel és én kicsit távolabb mentünk és játszani kezdtünk.
Majd pár perc múlva Amber a cuccaival összepakolva odarohant hozzánk. Az egész testén hatalmas rákvörös foltokkal. Hisztibe kezdett én meg próbáltam visszafojtani a nevetést. )

Amber:

-Nat, menjünk haza. Nézd meg, csupa kiütéses vagyok mindenütt. Nem akarom, hogy így lássanak.

Nathaniel:

-Na ne… Nem fogok elmenni. Tudom, hogy direkt csináltad ezt megint, csak, hogy hazamenjünk. Ha annyira akarsz, menj nélkülem, de én még biztos, hogy maradok.

Amber:

-Hát legyen, ha neked fontosabb a hülye kis barátnőd…

(Azzal Amber sírva rohant el. Mindenki őt nézte. Ez a karma Amber drágám, de vajon, mire értette azt Nat, hogy már megint? Vajon Amber tényleg képes lenne direkt allergiás reakciót létrehozni, csak, hogy sajnálják. Rákérdeztem és igen. Nat elárulta, hogy nem ez lenne az első eset...)

Nathaniel:

-Tudod Amber, elég akaratos. Így vagy úgy, de mindig eléri a célját. Még ha ilyen kis mocskos játékokhoz is kell folyamodnia.

C:

-Nem értem, hogy bírod ki mellette.

(Nat mosolygott. Majd elrakta a játékokat.)

Nathaniel:

-Nincs kedved kicsit úszni? Itt vagyunk a parton egy ideje, de még nem is láttalak a vízben.

C:

-De, menjünk!

(Bementünk a vízbe. Fröcsköltük egymást és versenyeztünk, hogy ki bírja tovább a víz alatt levegő nélkül.
A nagy ugrándozásban szétnyílt a bikini felsőm, de Nat elkapta. Viszont ha nem veszi, a szájába a fenti pántokat nem tudja bekötni rendesen nekem. Annyira kínos volt a szitu, de ő mégsem jött zavarba. Kimentünk a cuccainkhoz és leültünk. Nat egy törcsit terített a hátamra, hogy ne fázzak, majd át is karolt és melengetett. Nagyon romantikus volt. Hozzá bújtam, mert a teste nem csak izmos, de forró is volt. Nat elpirult, de nem engedett el. Felnéztem rá és megcsókoltam. )

Nathaniel:

-Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy nem álmodom.

(Mosolygott. Annyira más volt sulin kívül. Így ültünk egy darabig, pontosabban addig, míg meg nem száradtunk. Majd felállt és pakolászni kezdett.)

Nathaniel:

-Ne haragudj Cherry, de most már mennem kell. Amber már biztosan haza ért, és ha nem indulok el, lesz, ne mulass otthon.

C:

-Rendben Nat! Majd a suliban találkozunk.

(Megvártam, hogy mindent összepakoljon és elbúcsúztam tőle. Aztán elmentem venni még egy fagyit, hogy megünnepeljem a győzelmem Amber felett. Megérdemelte az a kis …
A sorban megláttam Lysandert. Intett nekem és megkérdezte mit szeretnék. Kifizette a két jégkrémet, majd elindultunk a partra. Kiderült, hogy Lys, a testvérével és Rosaliaval jött. Így már értettem, miért nem akart velem maradni. Aztán Rosy elmesélte, míg a fiuk vettek egy kis vizet, hogy Lysander, egészen eddig csöndben üldögélt és írogatott. Aztán megkértem, hogy segítsen levetetni Lys ingét, hogy megnézhessem a tetoválását. Persze ő belement és fura trükkökkel próbáltuk levetetni az ingét. Ráraktunk egy pókot, de ő szimplán lepöckölte. Próbáltuk behívni a vízbe, de nem jött. Aztán meg próbáltuk leönteni vagy összekoszolni valamivel, de sehogy sem jött össze. Végül felhagytam a dologgal és leültem mellé a partra, míg a többiek bent voltak a vízben.)

Lysander:

-Esni fog…

(Felnéztem és tényleg be volt borulva. Talán ezért nem akart bejönni a vízbe.)

C:

-Mond Lys… haragszol rám?

Lysander:

-Miért haragudnék kedves?

C:

-Csak mert, reggel is egy szó nélkül otthagytál parton… 

Lysander:

-Nem akartalak zavarni. Tudom milyen, ha elkap az ihlet. Nem könnyű visszatalálni rá, ha félbehagyod.

C:

-Értem.

Lysander:

-De most itt vagyok. Beszélgethetünk, ha szeretnél.

C:

-Rendben…

(Elszomorodtam. Nem tudom… talán azért, mert semmi sem jutott eszembe. Lysander közelebb csúszott hozzám majd a vizet bámulva folytatta a mondókáját.)

Lysander:

-Tudod, nagyon ritka, hogy egy embernek felemás színű a szeme. És az még ritkább, hogy egymásra találjon két ilyen különleges ember.

(Felkeltette a figyelmem. Én mindig is szégyelltem a szemem, mert sokáig csúfoltak érte, az egyik kék, a másik zöld… de neki olyan gyönyörűek voltak. Megfogta a kezem és mélyen a szemeimbe nézett.)

Lysander:

-Megengeded, hogy megcsókoljalak Cherry?

(Elpirultam. Még sose kért senki sem engedélyt tőlem ezért. Bólintottam, mire ő odahajolt és csókot nyomott a számra. Csak egy puszi volt, de nekem felért volna akkor a világgal. Aztán krákogást hallottunk. Lys elengedte a kezem és felnézett Rosyra.)

Rosalya:

-Ideje indulnunk fiatalok! Cherry, elvigyünk?

C:

-Nem kell köszönöm, még van egy kis dolgom.

Rosalya:

-Rendben! Ahogy gondolod.

(Összepakoltak, átöltöztek és elbúcsúztunk. Rosy megölelt. Leigh megpuszilt. Lysander pedig kézen csókolt, mint mindig. Aztán beszálltak a kocsiba és elindultak haza. Már sötétedni kezdett. Én száraz fát gyűjtöttem a kis öbölben, ahol Casttal elváltunk. A bikinimre rávettem egy meleg pulcsit, leültem egy kőre és meggyújtottam a fát. A táskámban csörögni kezdett a mobilom. Castiel hívott, hogy megkérdezze, hol vagyok. Elmagyaráztam és két perc alatt már ott is termett.)

Castiel:

-Csak nem máglya Ambernek?

C:

-Hogy találtad ki?

Castiel:

-Csak tippeltem.

(Nevettünk. Elővett a zsebéből egy szál cigit és rágyújtott, majd engem is megkínált. Leült mellém. Csöndben néztük a tüzet és a cigaretta füstjét, ahogy kavargott a levegőben. Nagyon fáztam. Már annyira remegtem, hogy a fogaim is vacogni kezdtek.)

Castiel:

-Ha ennyire fázol, miért nem ülsz közelebb a tűzhöz. Gyere.

(Azzal felállt. Kézen ragadott és közelebb húzott a meleghez. Aztán egy kis bort vett elő a táskájából és a dzsekijét.)

Castiel:

-Ezt vedd fel. Hoztam inni. Valamennyire ezek legalább felmelegítenek.

(Inni kezdtünk. És minél többet ittam, annál közelebb kerültem Castielhez. Már az ölében ültem és nevetve meséltem az Amberen tett bosszúmról, persze kerülve a kínos részleteket. Cast jót mulatott a történetemen, de persze főleg azért, mert becsíptem és kifiguráztam mindenkit. Ültem az ölében részegen… és azon gondolkodtam, hogy mi tetszik ennyire Castielnek. Valami ugyanis megbökte a fenekem.  Csak nem…)

Castiel:

-Várj egy kicsit, így eltöröd a telefonom.

(Felállított és kivette a zsebéből az ősrégi hatalmas mobilt. Csalódtam. Mire Castiel röhögni kezdett az arckifejezésemen.)

Castiel:

-Szervizben van a mobilom, addig ez van. Mit hittél? Ennyitől nem jövök zavarba.

(De nem így volt.)

11.rész: Zavar az erőben, avagy az ígéret szép szó

(Castiel mellé ültem. Az arca vörös volt, de nem tudtam eldönteni, hogy a tűztől, az alkoholtól vagy más okból. Titkon reméltem, hogy miattam pirult el. A nevetést már egy ideje csönd törte meg, kínos csönd. Ő a tűzbe meredt én pedig az arcára. Próbáltam leolvasni róla, hogy mi jár a fejében. Rám nézett és egyik szemöldökét felemelve elmosolyodott. Ez a mosoly… filmbe illő jelenet. Akármikor csinálta ezt, gyorsabban vert a szívem. Most kezdtem rájönni, hogy nem is utálom őt úgy, ahogy azt én gondoltam… pont ellenkezőleg. Komolyan azt hittem, hogy elviselhetetlen ez az alak… ez az alak, akibe beleszerettem. A gond csak az volt, hogy nem ő volt az egyetlen. De vajon tényleg érezhet egy ember több ember iránt is ilyet, ilyet, csak kicsit máshogy. Castiel megcsókolt. Elfektetett a homokban. Meleg kezei a ruhám alá csúsztak. Mit csinálok? Miért nem tudom 100%-ban átadni magam neki. Megfogtam a kezét és elhúzódtam az öleléséből. Akartam, de nem most. Még nem… Nem tudtam dönteni. Rosalyanak igaza volt. Választanom kell…)

Castiel:

-Ne.. ne haragudj! Nem akartam rád mászni… csak … kicsit sokat ittunk, az a 3 üveg bor ..

C:

-Ne kérj bocsánatot.

(Castiel zavartan elfordult, miközben felöltöztem.)

Castiel:

-Jobb ha most inkább haza megyünk. Elviszlek, ha gondolod…

C:

-Castiel!

Castiel:

-Sajnálom!

(Megcsókoltam, mire ő teljesen elcsodálkozott. Nem meglepő. Hiszen két perce se volt, hogy elutasítottam.)

C:

-Randizzunk előtte, és ha minden klappol…

Castiel:

-Nem vagy normális.

(Most ő lepett meg. Az előbb meg akart fektetni, most meg újra a bunkó önmaga… Mérgemben sírni kezdtem és ökölbe szorítottam a kezem. Még hogy én nem vagyok normális…)

Castiel:

-Mondtam, hogy csak a pia miatt viselkedtem így. És elárulnád, már megint miért sírsz?

C:

-HOGY TE MEKKORA EGY P@R@SZT VAGY!

(Kiáltottam rá és a mellkasát ütöttem az öklömmel. Mire ő megszorította a csuklóm. Borzasztóan fájt. Hányingerem lett a sok sírástól és az sem segített, hogy ennyit ittunk.)

Castiel:

-Hidd el, eljön még az is, hogy randizni hívjalak.

(Castiel motorral jött, de mivel ittunk, azzal már nem mehettünk haza. Szóval fogott egy taxit és haza vitt. Az úton hazafelé csak annyit mormolt az orra alatt, hogy mekkora egy idiót@ vagyok. Azt, hogy akár meg is ronthatott volna… bla bla bla…  A házunk előtt kiszállt ő is a kocsiból és fizetett.)

C:

-Felkísérsz?

(Cast semmit sem szólt, csak a hónom alá nyúlt és úgy segített a házig. Bent a házban korom sötét volt. Felkapcsoltam a villanyt, felmentünk a lépcsőn és Cast bevitt a szobámba. Lesegített az ágyra, kiment, majd vissza kezében egy cetlivel.)

Castiel:

-Ez az ajtóra volt ragasztva…

(Átnyújtotta a papírt én pedig hangosan olvasni kezdtem.

Drágaságom! Anyukád és apukád kapott egy telefont a munkahelyükről, hogy azonnal induljanak vissza. Szóval este már nem lesznek itt, mert az első géppel, amit elérnek, visszarepülnek. Sajnos nekem is dolgoznom kell és túlórázom is, szóval pár napig lehet, hogy nem találkozunk (max ha hajnalban felkelsz.) Puszil keresztanyád!

Sóhajtottam. Ez nem volt túl jó hír. A szüleim el sem búcsúztak, persze megértem őket is, de egy üzenetet azért hagyhattak volna. Castiel arcán most az egyszer komolyság és együtt érzés mutatkozott. Aztán…)

Castiel:

-Tudod Cherry… akármikor vagyok a szobádban, te taj részeg vagy!

(Most komolyan próbál felvidítani?)

C:

-Mert TE nem tudsz egyedül alkoholizálni és folyton leitatsz. Akár meg is erőszakolhattál volna…

(Ez utóbbi mondatot úgy adtam elő, mint ő a tengerparton. Castiel nevetett én pedig nekiugrottam.  Birkózni és csiklandozni kezdtük egymást…. mint a nagyra nőtt gyerekek. Hülyéskedtünk egész este. Mikor reggel felébredtem ő sehol se volt.
A szünet persze hamar elszállt, bár amúgy sem volt valami hosszú. A első tanítási nap, roh@dtúl izgultam. Nem beszéltem Castiellel és Lyssel sem mióta a parton találkoztunk. Nathaniellel és Rosalyaval viszont többször is beszéltem telefonon, neten. Rosy kifaggatott Castiellel kapcsolatban és folyton a fiúkról kérdezgetett. A suliban se hagyta annyiba. Eleve ideges voltam és ezen ő sem segített.
Az első órán a tanárok választási lehetőség elé állítottak. Vagy a dolgozat kiosztásában, az eredmények kiplakátozásában, a pót doga írok segítésében, a termek előkészítésében kellet segíteni. Castillel kerültem párba. Nekem kellet választani és ismerve Castot a legkönnyebb és leggyorsabb feladatra „fájt a foga”. Plakátoztunk. Tényleg hamar végeztünk vele. Cast végig úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Röhögött azon, ahogy bénázok a plakátokkal és viccelődött a szünet miatt is. Amikor végeztünk, kimentünk az udvarra és leültünk egy padra, cigizni…)

C:

-Fura vagy!

Castiel:

-Vicces, hogy ezt pont te mondod.

C:

-Hehe… (gúnyos) Nem értelek. Néha olyan érzésem van, mintha kerülnél.

Castiel:

-Ajj… Ez így van! Nem akarok több bajt a fejemre… és te folyton azt hozol rám.

(Nem tudtam mit felelni. Nem tudtam, hogy ezt most csak viccből mondja e. Akármennyire is volt igaza, rosszul esett az, amit mond.)

Castiel:

-Mi ez a fej már megint? Csak viccelek… de tudod, meg van az oka annak, hogy kerüllek.

C:

-És mi az?

(Cast habozott.)

Castiel:

-Mindegy…

(Nem akartam tovább faggatni. Inkább ott hagytam egy szó nélkül. Éreztem, ha tovább maradok, megint elsírom magam és nem akartam. Nem akartam, hogy lássa. Bementem a suliba és a folyosón leültem. A csempét számoltam… amikor egy kedves arcú, magas, feltűnő ruhájú és KÉK hajú srác lépett hozzám. Mosolyogva kezet rázott velem és bemutatkozott.)

Alexy:

-Szia! Az én nevem Alexy! Új vagyok itt. Meg tudnád mutatni, merre találom a tanárit?

C:

-ŐŐŐ, Cherry… Igen persze. Itt a folyosó végén balra lesz.

(Hálája képen meghajolt, mint egy előadó művész és elment a mutatott irányba. Az én első napomat juttatta eszembe.  Vissza akartam menni a szekrényemhez, de akkor beleütköztem valakibe. Nem hittem a szememnek. Alexy kiköpött mása állt előttem, csak fekete hajú és szerényebb öltözékű formában. A kezében fényképek és beiratkozási papírok voltak.)

C:

-Szia! Cherry vagyok. Keresel valakit?

Armin:

-Én Armin vagyok! Igen, az ikertestvéremet. Tudod, most iratkozunk be ide, és nálam maradt pár papírja. Nem láttad véletlenül? Pont úgy néz ki, mint én, csak másmilyen a haja.

C:

-De láttam, a tanáriba ment, arra!

Armin:

-Köszönöm!

(Mosolyogva ő is tovább állt. Én meg tátott szájjal bámultam utána. Ikrek. De még milyen… khmm. Bűntudatom van, azért ahogy rájuk nézek. De annyira helyesek  *-* .  Pár perc múlva Alexy jött felém. Leült mellém és sűrű hálálkodás közepette beszélgetésbe kezdett velem. Percekig dumáltunk… de van egy olyan érzésem, hogy ez a srác más. Lehet, hogy meleg?)

Alexy:

-Ajj…  Armin azt mondta, hogy eljön velem a városba. De nem rég visszamondta, pedig nagyon szükségem lenne pár új ruhára.

C:

-Biztos elment a kedve… ha gondolod, én szívesen elmegyek veled.

Alexy:

-Az nagyon jó lenne!

(Suli után elkísértem vásárolni. Alexy egy csomó mindent felpróbált és boltról boltra jártunk, de semmit sem vett. Legalábbis magának, de nekem vett egy ruhát, cserébe a kedvességemért. Nagyon megkedveltem őt. Mintha lenne egy kisöcsém. A vásárlás után elváltunk… kifele a plázából ismerősbe futottam. Lysander a falnak támaszkodva állt és az óráját nézegette.)

C:

-Szia Lys! Vársz valakire?

Lysander:

-Örvendek! Ami azt illeti, rád…

C:

-Valami baj van?

Lysander:

-Csak beszélni szeretnék veled.

(Lysander elindult a közeli park felé én pedig utána. Kicsit furán éreztem magam. Megalázottak. Olyan volt, mintha nem is együtt mennénk. Megálltunk egy fánál, ahol Lys bemászott a bokrok közé. Intett, hogy kövessem. A bokor mélyén kis bunkerszerű helyre kúsztunk.)

C:

-Mi ez a hely? Mit szeretnél mondani?

Lysander:

-Ez itt az én kis rejtőzködő helyem. Sokat jövök ide, gondolkodni.

(Lys lekuporodott a földre és én követtem a példáját.)

Lysander:

-Hol is kezdjem… Tudod Cherry, vonzó hölgynek tartalak, ezért sem tudlak tovább kerülni… sem téged, sem ezt a témát.

(Mi? Ő is került? Mi van ezekkel? )

Lysander:

-Tudod Cherry, akár hiszed, akár nem, de Castiel igenis kedvel téged, a probléma ezzel csak az, hogy én is. Nagyon kedves vagy a számomra és szeretnék több időt veled tölteni, de nem akarom őt sem megbántani. Nem tudom, te mit érzel, de szerettem volna, hogy tudd… mi is történik.

(Hihetetlen. Lysander azért kerül, mert Castiel kedvel? Engem? Néha nem így érzem. Talán ő is ezért kerül? Lysanderen látszott, hogy feszült. A válaszomat leste. )

C:

-Lys én is kedvellek téged és Castielt is és örülök, hogy ennyire tiszteled őt, mint barátodat. DE Castiel nem a pasim… jogom van azzal randevúzni, akivel akarok és neked is. Ha ennyire zavar, akkor találkozhatunk titokban, de beszélned kell erről vele is…

(Lysander sóhajtott. Tudta, hogy igazam van. Szerettem volna megölelni, de nem éreztem aktuálisnak…)

Lysander:

-Tudod, Castiel és Nathaniel nem mindig voltak haragban. Sőt jó barátok voltak. Aztán jött egy lány… aki miatt összevesztek. Castiel és Nathaniel azóta nem nagyon beszélnek. Utálják egymást, hiszen vetélytársakká váltak. Habár a végén, mindketten hoppon maradtak, a barátságuk az óta se állt helyre. Nem akarom a barátságunkat kockára tenni vele Cherry…

(Egy lány? Nat és Castiel haverok? Ez most hirtelen sok információ volt… Lys mélyen hallgatott. Meg tudom érteni őt is. Igaza van, de nem tudom, mit feleljek. Lysander a fejét fogta. Tudtam, hogy fáj neki a döntés, amit hoznia kell. Nem akartam, hogy miattam összevesszenek, de nagyon szerettem volna többet lógni vele kettesben.)

Lysander:

-Legyen, de nem árulhatod el senkinek se. Rosalyanak sem. Senkinek!

C:

-Igérem!

(Bár ne ígértem volna meg ezt ilyen felelőtlenül… akkor még nem tudtam, hogy megszegem majd. De egyelőre örültem, hogy Lysander átgondolta a dolgot és, hogy vele is lehetek egy kicsit. Ezek után rám jött az őszinteségi roham. Mindent elmeséltem, ami velem és Castiellel történt, de ő nem reagált. Csak figyelmesen hallgatott. A tengerpartos mesém után elkerekedett a szeme. Igazat adott Castielnek és azt mondta, sokkal jobban kéne vigyáznom magamra. Elmeséltem a csókokat és mindent, ami azóta történt, hogy ide kerültem, de ő csak csendben hallgatott. Egyszer sem vágott a szavamban. Nem olvastam le az arcáról semmit sem.)

C:

-Szólalj már meg!

(Lysander nevetett.)

Lysander:

-Nem akartalak félbeszakítani. Nos… örülök, hogy gondolkodtál, mielőtt több is történt volna Cas… őő... bármelyikünkkel és az is jó, hogy most mindent őszintén elmeséltél. Jól esik, hogy így meg tudsz nyílni előttem. Úgy gondolom, hogy nem kell, hogy bűntudatod legyen. Hiszen mint te is mondtad, nincs párod, de Rosynak igaza van. Választanod kell, különben csak magadat zavarod össze érzelmileg.

(Lysander nagyon kedves és megértő volt. Ezt imádom benne a legjobban. Elkísért a vonatig. Onnan már fáradtan kullogtam haza. Keresztanyám boldogan fogadott a nappaliban és közölte, hogy egy fiatalember vár rám a szobámban. Felmentem és ez a kép fogadott.)

11.rész: Álmodozni szabad

(Nathaniel a szobámban ült, félmeztelenül a földön. Kifelé bámult az ablakon, a fején fejhallgatóval, a kezében cigivel. CIGIVEL?)

C:

-Nat.. Te? Mit csinálsz itt? Mióta cigizel? NAT?

(De ő persze semmit sem hallott. Leültem mellé, mire ő elpirulva lekapcsolta a zenét és köszönt.)

Nathaniel:

-Ne haragudj Cherry, csak gondoltam nem haragudnál meg, ha megdézsmálom kicsit a készleted. Veszek neked majd egy dobozzal…

(Mutatott a cigire. Nem értettem mit keres nálam és miért mutogatja a kockáit, bár bevallom egyáltalán nem bántott a dolog.)

C:

-Mióta vagy itt? Valami baj van? Mióta dohányzol?

(Nat zavarba jött.)

Nathaniel:

-Veszekedtem a szüleimmel és gondoltam átjövök hozzád, de nem voltál itthon és a keresztanyád azt mondta, hogy nem bánja, ha kicsit maradok. Amúgy nem rég jöttem, 1 órája sincs. A cigi meg lenyugtatott. Régen dohányoztam, de az is csak veszekedéseket szült, szóval leszoktam, de most jól esett. Remélem nem haragszol.

(Elvesztem azokban a szemekben. A tekintete tele volt fájdalommal és megbánással, de közben dühös is volt. Megint elkapott az az érzés… NEM őt nem szerethetem úgy… Így is van elég bajom.
A szobámban fullasztó hőség és dohány szag volt. Kihúztam a fülhallgatót és visszakapcsoltam a zenét, majd megkértem meséljen el mindent. Persze a szülei megint Amber miatt bántották. Az apja meg is ütötte, ő pedig elrohant egyenesen hozzám. Nagyon sajnáltam őt és végre megértettem, miért olyan feszült a suliban. Sokan nagy elvárással állnak hozzá, pedig ő is csak ember. Ő pedig próbál mindenkinek megfelelni. Nem lehet könnyű…  Miközben Nat mesélt a testét figyeltem. Az tele volt zúzódásokkal. Nem mertem rákérdezni, de láthatóan zavarta egy idő után a dolog, mert visszabújt a pólójába. Két dolog is eszembe jutott, az, hogy lehet, hogy régen nem csak 1, 2 atyai pofont kapott és az is, hogy a boksztól sérült meg így, de inkább annyiban hagytam a dolgot. Elég késő volt már, mire úgy döntött, haza megy.
Mielőtt lefeküdtem letusoltam és ettem egy körtét. Felvettem a hálóingem és az ablakhoz ülve bámultam ki. A csillagokat néztem. A tekintetem átvándorolt az utcai lámpákra, majd a macskaköves útra, ahol csak az árnyékok váltakoztak néha. Aztán ismerős alak haladt el köztük. Tudtam, hogy ő az. Fel sem nézett. Castiel szájában cigarettával, a hátán gitártokkal sétált. Vízhangzott minden lépte. Egyszer csak megállt és egyenesen az arcomba bámult. Mintha tudta volna, hogy figyelem. Lassan visszafordult és tovább ment. Pár perc múlva pedig egy SMS tőle…: Még mindig szexi. Átmehetek?  … Vissza írtam, hogy igen és fél órán belül nálunk termett. )

C:

-Ebből ne csinálj rendszert.

Castiel:

-Jó, jó … legközelebb meg sem kérdezem… csak simán bemászok az ablakon és kész.

C:

-Vicceskedünk? Vicceskedünk? Csak le ne törjék a szarvad… Azt hittem kerülsz.

(Castiel gúnyos arcot vágott.)

Castiel:

-Egy ilyen rucinak nehéz ellenállni. Amúgy meg ha továbbra is kerüllek, sose tanulsz meg gitározni.

C:

-Ki mondta, hogy meg akarok tanulni?

Castiel:

-Hát TE? Nem emlékszel? Nem kéne annyit inni.

(Nevetett. Persze nem mondtam, de tényleg meg akartam tanulni gitározni. Castiel leült mögém az ágyra kezembe adta a gitárt és a kezével igazította az enyémet a húrokhoz. Kényelmetlenül éreztem magam, ahogy mindig a szünet óta, ha vele voltam. Az óra után beszélgettünk, nevetgéltünk, de nem volt ugyanaz.)

C:

-Mond Castiel, mit akarsz?

(Láttam a fején, hogy telibe találtam. Akart kérdezni valamit, de eddig nem merte, vagy csak nem akarta. Így hát egyszerűen csak kibökte… durván, a tőle már megszokott nyers modorban. )

Castiel:

-Gyere velem a tájfutásra!

C:

-Mi? Miért? Mire? Mikor?

Castiel:

-Habár elég szerencsétlen vagy, pár dologban te vagy a legjobb. Ráadásul hiába esik nehezemre megkérni pont téged, de nem akarom, hogy …

(Megcsörrent a telefonja. [telefonba mondja] – Igen. Azonnal ott vagyok! - Letette és már az ajtón kifele rohanva folytatta.)

Castiel:

- Bocs, de most mennem kell.

(Elviharzott. Számít rám? Ehh… na ebből se jövök ki jól. Castiellel egyáltalán nem könnyű együtt dolgozni, már ha nem zenéről van szó.
Lefeküdtem aludni, ez még nekem is sok volt mára…

Álmomban pedig előjött a perverz énem. Hihetetlenül jó volt…

Meztelenül feküdtem egy sötét szobában. Aztán egy szőke, falhoz bilincselt srác előtt álltam. Mind a ketten meztelenek voltunk. Megint váltás és egy fehér hajú, izmos pasit masszíroztam. A következő váltásnál egy vörös hajú szex isten testéről csokit nyaltam… Nathaniel, Lysander és Castiel körbe állt és csókolgatni kezdték a testem. Nat a lábfejemtől haladt felfelé, Lys a vállamtól a nyakam felé, Castiel pedig a kezemet, majd a melleimet csókolgatta. Minden érintésbe beleremegtem. A hideg futkosott a hátamon mikor újabb és újabb váltások következtek…

Csörömpölésre keltem. Elfelejtettem kikapcsolni a vekkert. Pedig csak délutánra kellett bemenni. Bent a suliban pedig akármelyik srácba futottam zavarba jöttem. Elvörösödtem és gyorsan leléceltem a közelükből.

Utána jártam a tájfutóversenynek. Ügyelve arra, hogy minden srácot nagy ívben elkerüljek. Eddig akármikor szükségem lett volna rájuk nem találtam őket, de most, hogy nem akarom 100 %, hogy beléjük botlok. Mintha csak lesnének rám.

Suli után beugrottam a parkba. Leültem egy padra, amikor valaki a hátam mögül befogta a szemem és a nyakamra adott egy csókot. Lysander meleg kezeit ismertem fel...)

Lysander:

-Mindjárt itt vannak a többiek. Ugye nem felejtetted el, hogy ma próba van?

C:

-Ami azt illeti, de…

Castiel:

-Nem is te lennél…

(Hirtelen ott termett ő is. Megijedtem, hogy észrevette Lys szokatlan csókját, de Cast cigivel a szájában átugrotta a padot és leheveredett mellénk. Hátra fordultunk, ahol egy tömeg lány visongott… a tömeg közepén ott állt Dimitri. A lányok sikítottak, ugrándoztak, fotóztak és autogrammért könyörögtek. Nem láttam Dimitrit a szülinapom óta. Látszott rajta, hogy kicsit kellemetlenül érinti a helyzet. Mi persze nevettünk a dolgon és mindenféle gúnyos megjegyzéseket tettünk… Erre a rajongótábor erősen megcsappant, de még így is beletelt jó pár percbe mire mind elment.
Nagy nehezen sikerült visszamenni a suliba, ahol beosontunk a „próbaterembe” .  Dimitri és én leültünk és hallgattunk a srácok játékát. Még mindig rettentően zavarban voltam. Főleg Lys miatt. Akárhányszor a szemébe néztem eszembe jutott a váratlan csók a nyakamon és fülig elvörösödtem, mert eszembe juttatta az álmom. A „magánkoncert” után Castiel és Dimitri leléptek és én Lysanderrel maradtam. Végre kettesben.)

C:

-Nagyon jó voltál ma!

Lysander:

-Köszönöm kedves. Figyelj ma chérie! Nem köntörfalazok, szeretném, ha a párom lennél a tájfutáson. Kötelezővé tették. Nem csak sport rész lesz hanem, a kreativitást is nézik.

(Elpirultam. Ő is a párom akar lenni. De miért? Miért szeretnék hirtelen, hogy segítsek rajtuk. Mind ketten sportosak és kreatívak valamilyen szinten.)

Lysander:

-Ez lehetne az első hivatalos randevúnk…  De nem kell most azonnal választ adnod.

(Nem is tudtam volna felelni… Castiel vagy Lys? Ez tényleg nehéz menet lesz… Választanom kell. Jövő hétre lett meghirdetve a verseny. Lehet, hogy inkább betegnek kéne tettetnem magam.
Hazafelé csak ezen járt az agyam. Egész este erről beszéltem a lányokkal a neten. Chatt!-en Alexy is felvett. Vele dumáltam a legtöbbet. Annyira jóba lettünk, hogy csak neki és Rosynak mertem elmesélni az álmom. Rosalya kiakadt és keresgélni kezdett, hogy mit is jelenthet a fantazmagóriám. Alexy csak nevetett az egészet.
Beszélgetésünk során kiderült, hogy ő is a fiúkhoz vonzódik inkább, de ez engem nem igazán zavart. Sőt… Rengeteg jó tanáccsal ellátott. Azt mondta, hogy szerinte pártatlannak kéne maradnom és így nem kéne már most választanom. Ráadásul kicsit féltékenyek is lennének a srácok, ha mással mennék. Meg kell, valljam az este még közel sem ért véget… Chatt!-en Nat-el is beszélgettem. Jó sokáig… Nem igazán lelkesedett a verseny miatt, de nem ez volt az egyetlen problémája…  

[CHAT!!:

C: Hogy, hogy fent vagy még?

N: Nem tudok aludni… anyukámék veszekednek… már megint :S. Ilyenkor jó lenne elszökni valami titkos, nyugodt helyre.

C: Ne szomorkodj… mondanám, hogy gyere át, de már elég késő van. Nem akarom, hogy egyedül kóborolj ilyenkor az utcán.

N: Ne butáskodj… ha engednéd, ott aludnék nálad ;) :D

C: Hehe … gyere XD]

És ő eltűnt… nem gondoltam, hogy komolyan veszi az üzenetem, de ő egy óra múlva bekopogott hozzánk.)

Nathaniel:

-Remélem nem veszed tolakodásnak, hogy élek az ajánlatoddal. 

12.rész: A közös múlt (Ezt szántam különleges résznek ^^)

(Nathaniel az ajtóban állt, a kezében egy táskával. Kérdően nézett rám. Nem tudtam nemet mondani. Hiszen mégiscsak én ajánlottam fel egy fekhelyet neki. A szobámba mentünk. Lerakta a holmiját majd átölelt. Váratlanul ért, de jól esett.)

Nathaniel:

-Köszönöm, hogy számíthatok rád Katsumi!

( Most az egyszer nem zavart, hogy valaki a nevemen szólít. Főleg, ha ez a valaki pont ő. Nat a szobámban, újra… és most nálam alszik. Ez más volt. Más mikor például Castiel itt aludt… annyira mások mégis annyi, de annyi közös van bennük. Mind ketten meg nem értett lelkek. Közös a múltjuk. Körbevezettem Natit a lakásban. Kipakolt mindent, aztán elment fürdeni. Én addig kerestem egy filmet, amit megnézhetünk lefekvés előtt.

Sokat beszélgettünk a film alatt. Folyamatosan kommentelte a színészek gondolatait. Nagyon vicces volt. Sosem láttam ennyire felszabadultnak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerülök hozzá. Nagyon jól éreztem magam vele… Megpróbáltam megcsiklandozni, mire ő felkapott és felrohant velem a lépcsőn és a szobámban, ledobott az ágyra. Nagyon meglepett az ereje. Rám vetette magát és csiklandozott. A tekintetünk hosszan összefonódott. Mintha a teljesen behatolt volna a lelkem közepébe.  Ott szurkált a belsőmben, mint egy kócos kisördög. Megcsókolt. Ez a csók eszembe juttatta az első alkalmat, mikor ezt csinálta. Emlékeztem arra, mennyire forró volt akkor a keze és mennyire édes a csókja. Beteg volt. Lehet, hogy ő kívülről egy angyal akárcsak Lys, de belül olyan démoni, mint Castiel, csak udvariasabb formátumba csomagolva. Nat lefeküdt mellém és elaludt. Néztem, ahogy alszik. Egész este őt bámultam. Vigyázni akartam az álmát. Nem akartam, hogy több fájdalom érje. Oda hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.)

C:

-Édes álmokat!

(Másnap reggel kiosontam a konyhába. Megint egyedül voltunk otthon. A keresztanyám elég sokat melózik mostanában. Még szerencse, mert félre értené a helyzetet. Vittem Nathanielnek egy kis reggelit, de ő már melegítőbe bújt és edzőcipőt húzott.)

Nathaniel:

-Arra gondoltam, hogy elmegyek futni egy kicsit.

C:

-Máris? Nem akarsz enni előtte valamit?

Nathaniel:

-Nem, köszönöm.

C:

-Mehetek veled?

Nathaniel:

-Miattam ne érezd, hogy jönnöd kell.

C:

-Szívesen megyek veled.

Nathaniel:

-Rendben. Siess!

(Nat lefutott a ház elé és várt rám, miközben bemelegített.
Elkocogtunk a közeli erdőhöz. Ő zenét hallgatott futás közben. Egy órát bírtam. Szégyelltem kicsit magam, de ő semmit sem szólt. Nem szidott, csak barátságosan mosolygott. 

A házunkhoz érve egy motort láttam parkolni a kertben. Az ablakom nyitva volt. Cigaretta füst szállt ki … Ne... Castiel a szobámba volt. Bemászott az ablakon az idióta. Megkértem Nathanielt, hogy a lenti fürdőben tusoljon, azt hazudva, hogy nekem kell a fenti. Felrohantam a szobámban és Cast az ágyamon elnyújtózva olvasott egy magazint.)

C:

-Mi a fenét csinálsz itt?

Castiel:

-Olvasok. Merre jártál hercegnő? Hol a szőke herceg? Csak nem elhagytad?

C:

-Tedd azt le és ne hívj már így! Nem elég, hogy betörsz ide, de még be is szólogatsz? Nyúlkálsz a cuccaim között… ÁÁÁÁÁÁ!

Castiel:

-Nyugalom! Csak beugrottam, de ha zavarom a romantikus randit, akkor el is mehetek.

(Gúnyosan mosolygott. Tudtam, hogy akkor sem menne el, ha könyörögnék, szóval belenyugodtam a dologba. Elmentem inkább letusolni, hogy megnyugtassam az idegeim, de akkor bevillant… Nathaniel ruhái a szobámban vannak. Kirohantam, de késő volt. Nathaniel egy szál törölközőben feküdt a földön és Castiellel verekedett.
Hihetetlen mennyire gyerekesek… de ahhh … az a látvány. Mint egy szaftos yaoi… Nathaniel izmos teste megfeszült… Castiel ruhája pedig teljesen elázott, a Nat testén csordogáló víztől. Remegni kezdett a lábam, aztán minden elsötétült körülöttem. Arra keltem fel, hogy Nathaniel térdén van a fejem, Castiel pedig pofozgat.)

Nathaniel:

-Hívnunk kéne a mentőt…

Castiel:

-Nincs semmi baja, csak elájult… mit mindig..

Nathaniel:

-Ne viccelődj, és ha valami komoly baja van?

Castiel:

-Biztos nem bírta ki a szexuális látványom…

Nathaniel:

-Inkább az a nagy pofád volt a baja!

Castiel:

-Még, hogy az én pofám? Megrémült a meztelen látványodtól. Eleve! Miért is járkálsz te itt egy szál f@szban ? Mit csináltál vele?!

Nathaniel:

-Csak letusoltam te idióta barom… de ha történt volna bármi is, semmi közöd nem lenne hozzá. Amúgy meg te másztál be az ablakán, mint egy majom.

C:

-Hadjátok már abba…

Nathaniel:

-Katsumi! Jól vagy?

C:

-Csak elcsúsztam…

Castiel:

-Felöltöztetlek, aztán irány a kórház… annyit estél már, hogy tuti agyrázkódásod van.

Nathaniel:

-Hozzá ne merj érni!

C:

-Nincs semmi bajom, csak elcsúsztam. Majd én … felöltözöm magamtól, nagylány vagyok már.

(Felültem és elvörösödtem. El is felejtettem, hogy engem is csak egy törölköző takar el… egy elég aprócska törölköző, szóval bementem a fürdőbe és felöltöztem. Mikor kijöttem a fiúk a szoba két, egymástól legtávolabbi pontján ültek és egymásra sem néztek. Castiel az ablakon bámult ki, míg Nat az ajtó mellet támaszkodott. Nathaniel felöltözött közben és összepakolt. Nem vették észre, hogy ott állok és hallgatózok… vártam, míg Nat hangja megtörte a csendet.)

Nathaniel:

-Sajnálom Castiel!

Castiel:

-Pff. Nem te tehetsz róla, hogy ennyire két ballábas.

Nathaniel:

-Nem rá gondoltam… tudod, nem akartam soha, hogy ennyire rosszba legyünk… és most olyan, mintha minden megismétlődne…

Castiel:

…

…

-Szánalmas vagy… szánalmas a próbálkozásod.

Nathaniel:

-Ő nem olyan, mint Deborah… én csak… nem akarom, hogy bántsd őt.

Castiel:

-NEM GONDOLOG,HOGY EZT NEKEM KÉNE MONDANOM, TE BAROM !

(Castiel kimászott az ablakon, lemászott és elrohant. A motorját is itt hagyta. Én csak tátott szájjal bámultam a jelenetet.
Nat észrevett.
Mire gondolhatott Castiel és miért mondta ezt ....?!…)

Nathaniel:

-Katsumi…izé, Cherry

C:

-Ki az a Deborah?

Nathaniel:

Ő... egy senki… Most jobb, ha én is megyek.

C:

-Nat! Kérlek meséld el… mond el mi történt! Tudnom kell. Legalább azt mond el ki ő!

Nathaniel:

-Hogy ki ő? … Ő Castiel exe…

(MI? Castiel járt azzal a lánnyal, aki miatt összevesztek?! Lysander ezt nem mondta…  Mi a ..)

Nathaniel:

-De kérlek, hagyjuk ezt… még nincs itt az ideje, hogy elmeséljem… vagy, hogy ő elmondja. Idővel úgyis mindent megtudsz…

(Nathaniel nem árul el semmit se és később hiába próbáltam faggatni Rosyt, de tőle sem kaptam érthető magyarázatot. Lyst pedig el sem értem.
Alexyvel mindent átbeszéltem, de szerinte jobb is, ha nem folyok bele. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog. Egész nap ezen agyaltam, de nem jutottam semmire. Leültem az ablaknál és neki álltam egy új dalt írni inkább. Írtam és írtam… a dallamok a fejembe csak úgy gurultak ki a torkom … énekeltem . Elénekeltem az érzéseim, mindent, ami a fejemben kavargott.

Tudatlan

Ha én rossz ember vagyok, akkor nem kedvelsz,
Nos, úgy hiszem, a saját utamat fogom járni
Ez egy keringő, egy egyszerű körforgás
Nem hozol, lázba többé

Hol van a kalapácsod? Az esküdtszéked?
Miért sértegetsz?
Te nem vagy bíró, de ha bíráskodni akarsz felettem
Akkor ítélj el egy másik életbe

Nem akarom a szomorú dalaid hallgatni
Nem akarom érezni a fájdalmad
Amikor káromkodsz az az én hibám
Mert tudod, hogy nem vagyunk ugyanolyanok
Nem, nem vagyunk ugyanolyanok, oh nem nem vagyunk ugyanolyanok

Nekem vannak barátaim, akik kitartanak egymás mellett
Vérbe írtuk a nevünket
Viszont szerintem nem tudod elfogadni, hogy a változás jó
A változás jó, a változás jó

Úgy kezelsz, mint egy idegent
Nos, örülök, hogy megismerhettem, uram
Azt hiszem távozom, a saját utamon lehetek a legjobb

Úgy kezelsz, mint egy idegent
Nos, örülök, hogy megismerhettem, uram
Azt hiszem távozom, a saját utamon lehetek a legjobb

A tudatlanság az új legjobb barátod
A tudatlanság az új legjobb barátod

Ennél jobban nem is alakulhatott volna
Tovább már nem bírtam volna
Ez nem háború, nem, ez nem is gyönyör
Csak egy ember vagyok, de te képtelen vagy ezt felfogni

Ugyanazok a trükkök, amik egyszer már megbolondítottak
Nem juttatnak téged sehova
Nem vagyok az a gyerek, akire emlékszel
Már tudok gondoskodni magamról

Nem akarom a szomorú dalaid hallgatni
Nem akarom érezni a fájdalmad
Amikor káromkodsz az az én hibám
Mert tudod, hogy nem vagyunk ugyanolyanok
Nem, nem vagyunk ugyanolyanok, oh nem nem vagyunk ugyanolyanok

http://www.youtube.com/watch?v=qNYO3qI977M

(Ahangom vízhangzott az üres utcában… a dalt amibe a fájdalmam beleírtam taps vágta félbe…)

Lysander:

-Bravo! Ez fantasztikus!

C:

-Lysander! Te meg mit keresel itt?

Lysander:

-Sajnálom, hogy megzavartalak, csak Castiel motorjáért jöttem. Aztán meghallottam az éneked… nagyon jó ez a dal. Nem tudtam, hogy ilyen jól énekelsz…

(Kilógattam a lábam az ablakon. Kicsúsztam a tető széléig és lemásztam. Ki akartam faggatni őt…)

13. rész: Armin

Lysander:

-Tudod, a lépcsőn is lejöhettél volna. A végén újra megsérülsz.

C:

-Castiel elmondta mi történt?

Lysander:

-Hát… úgy nagyjából.

(Amint megláttam Lys arckifejezését tudtam, hogy Castiel nem hagyta ki a kínos részleteket. Nataniel  félpucéran a házunkban eléggé félreérthető dolog… )

C:

-Ne értsd félre! Én csak szívességet tettem egy barátnak.

Lysander:

-Nem gondoltam semmi rosszra. Nathaniel úriember. Biztos meg volt az oka annak, hogy itt aludjon.

(Éreztem, hogy ebből már nem jövök ki jól, szóval megpróbáltam elterelni a témát.)

C:

-Miért nem Castiel jött a motorjáért?

Lysander:

-Szerintem csak nem akart a dologról beszélni veled, meg Nathanielel sem akart találkozni újra. Elég neki a suliban.

C:

-Mond Lys, te mit tudsz Deboráhról?

(Lysander megdermedt. Teljesen olyan képet vágott, mint aki szellemet lát. Hiába integettem egy centire az arca előtt, még csak nem is pislogott.)

Lysander:

-Honnan tudsz róla?

C:

-Castielék hozták fel tegnap… de miért? Tudom, hogy jártak, de mi ez az egész? Csak nem történt vele valami?

(Igazából a legrosszabbra gondoltam. Hogy valami baj érte és/vagy meghalt …)

Lysander:

-Az a nő olyan mód árulta el Castielt és Nathanielt, ahogy azt kevesen tennék.

(Nem értettem az egészet. Olyan rejtélyesen beszél mindenki ezzel a csajjal kapcsolatban. Egyelőre jobb, ha hagyom a dolgot. Elmerengtem ezen a gondolatmeneten kicsit…)

Lysander:

-Minden oké?

C:

-Igen, miden rendben.

Lysander:

-Akkor találkozunk a suliban.

(Lysander felült a motorra és elgurult.
Másnap a suliban feszengtem, akármikor találkoztam Castal vagy Nattel… Már attól összerezzentem, hogy ha csak megemlítették a nevüket a közelemben.
Folyton az járt a fejemben, ahogy Nathaniel az izmos testével Castiel fölé hajol. Olyan közel voltak egymáshoz... Arra sem gondoltam eddig, hogy Nat ennyire sportos.)

Rosalya:

-Hé Charry! Figyelsz te? Hol jár az eszed?

C:

-Ne haragudj, csak elkalandoztak a gondolataim.

Rosalya:

-Semmi baj, de mond csak. Választottál már párt a tájfutásra?

(B@sszus ma le kell adni a jelentkezési papírt. Teljesen kimet a fejemből. Én pedig még nem döntöttem. Lys és Castiel is megkért, hogy vele menjek. Ráadásul tegnap este Nat is utalt rá egy sms-ben, nekem meg le sem esett, mire gondol. Egyszer rá kérdeztem Alexyre is, de ő nem akart jönni és hiába akartam azzal védekezni, hogy kötelező, ő könnyedén lerázott. „Mivel új vagyok, nem köteleznek rá, mert alig ismerek 1, 2 diákot”)

Rosalya:

-Tök olyan, vagy mint Lys drága! Ő is elfelejtette.

(Fájóan Alexyre néztem. Mellettünk ült és figyelt. Talán igaza van… Valaki mással kéne mennem.)

C:

-Armin!

(Kiáltottam fel. Mire többen is rám meresztették a tekintetük. A barátaim nevettek, Armin pedig kérdően nézett föl valami játékból. Alexy kacagott majd a fejemet az övéhez húzta.)

Alexy:

-Biztos vagy te ebben?

(Újra nevetni kezdett. Armin nem tűnt sem sportosnak, sem túl kreatívnak. Viszont helyes volt és még nem volt alkalmam közelebbről megismerni őt. Bólogattam, amitől úgy néztünk, ki mint két idegbeteg, akik azon szerencsétlenkednek, hogy meglássák magukat a másik szeme tükrében. Felálltam, minden bátorságomat összeszedtem és Armin elé álltam.)

C:

-Khhm.

(Armin felnyujtotta az ujját, jelezvén, még nem fejezte be a játékot. Majd egy kínos 5 perces néma csend után felnézett rám és mosolygott.)

Armin:

-Valami baj van?

C:

-Izé… Arra gondoltam.. esetleg.. nincs e kedved.. tudod… velem jönni a tájfutásra?

(Armin mosolygott.)

Armin:

-Szívesen mennék veled, de sajnos már azt mondtam nem megyek, ne haragudj. Majd máskor…

(Neee. Ő volt az utolsó reményem. Lelombozott a tudat, hogy döntenem kell.)

Armin:

-Ne haragudj Cherry, de nem gondoltam volna, hogy pont velem akarsz jönni. Azért ha gondolod, suli után ráérek és beszélgethetnénk egy kicsit.

C:

-Nincs semmi baj…

(Azon kattogott az agyam, hogy kivel menjek így. Teljesen megfeledkeztem Arminról)

Armin:

-Hé! Jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz. El ne ájulj. Amúgy sem vagyok valami nagy sport rajongó… Hidd, el mással jobban jársz. Hallod!

C:

-Jó.

(Csak ezt tudtam kinyögni. Armin felállt és a helyemre vezetett.)

Alexy:

-Mit mondtál szerencsétlennek?

Armin:

-Semmit. Csak elhívtam egy randira. Honnan kellet volna tudnom, hogy lefagy, mint a géped a sok yaoitól?

Alexy:

-Te id!óta b@rom!

C:

-Nem… nem jön…

(Rosalya nyugtatgatott. Violetta pedig vizet hozott nekem. Mind feszülten nézték mit mondok…)

C:

-Nem jön el velem.

Alexy:

-B@rom!

Armin:

-Nem gondoltam, hogy el akar hívni. Azt hittem egy barátnőjével megy…

(Mi? Barátnővel? Ez miért nem jutott eszembe?!  Reménykedve néztem a lányokra, akik a fejüket csóválták.)

Rosalya:

-Rajtam kívül már mindenkinek van párja, de én beadtam egy felmentést, mert inkább a barátommal lennék kettesben. Ne haragudj Cherry, de választanod kell.

(Egész nap ezen agyaltam. Kivel menjek? Az okos Nat, a sportok Cast, vagy a művész Lys… Úgy döntöttem, a véletlenre hagyatkozom és kihúzok egy nevet egy sapkából. Izzadt a tenyerem és remegett a kezem. Bárkit is húzok, a sors akarta így. Belenyúltam a fejfedőbe és éreztem, hogy ha nem húzom ki azonnal azt a nevet, akkor visszajön a reggeli.)

C:

-… Lysander…

(Furcsa mód megkönnyebbültem. Talán ő volt a legjobb választási lehetőség. Hiszen Nattal és Castiellel is kicsit kínos lett volna pont most kettesben maradni. Szóval a szünetben odamentem hozzá és közöltem vele a „hírt”.

C:

-Szia Lys! Beszélhetnénk?

(Elhívtam Castieltől és Armintól. Hihetetlen milyen gyorsan befogatták Armint a srácok.
Elmentünk Lysanderrel egy másik padhoz és leültünk.)

Lysander:

-Csak nincs valami baj?

C:

-Csak a tájfutásról lenne szó. Szeretnék veled menni.

(Lysander mosolygott.)

Lysander:

-Nem gondoltam, hogy pont engem választasz.

C:

-Mi? Honnan tudod, hogy más is elhívott?

Lysander:

-Castiellel és Arminnal összeraktuk a kirakós darabkáit. Mindenki arra tippelt, hogy Castiellel mész.

C:

-Mi? Tippelt? És miért pont ő?

Lysander:

-Hát habár Arminnal akartál menni, mivel Alexy azt ajánlotta, ő már kiesett. Valjuk be én nem vagyok valami sportos, szóval nem is vagyok a legjobb választás. Másról pedig nem tudtuk, hogy elhívott volna. Hacsak nem Nathaniel.

C:

-Istenem… és még a lányokra mondják, hogy pletykásak.

Lysander:

-Bocsánat. Nem akartam rosszat mondani.

C:

-Már mindegy.

(Castiel és Armin nevetve jöttek felénk. Castiel pénzt adott Arminnak. Gondolom fogadtak a marhák. Aztán Armin átkarolta a vállam és leült.)

Armin:

-Nos csajszi? Áll a randi?

Lysander:

-Randevúztok?

Armin:

-Még nem felelt a kis hölgy szóval, csak rajta múlik.

(Mérgesen néztem Lysanderre és Castielre, akik gondolom már sejtették a válaszom.)

C:

-Mehetünk. Nekem még van egy órám, de utána ráérek.

(Castiel puffogni kezdett. Aztán a zsebébe nyúlt és újabb pénzt adott Armin kezébe. Ezt nem hiszem el … Nincs jobb dolguk, mint rólam fogadni? Ettől csak még idegesebb lettem és bementem a tanterembe. A két jómadár röhögött. Lysander pedig csöndben maga elé bámult.
Az óra unalmasan telt. Rosalya azzal szórakozott, hogy megtartsa az orrán a ceruzát. Amikor kicsengettek, Alexy együtt érzően megsimogatta a hátam és kimentem testvéréhez, a suli elé.)

14. rész: Egy erdőlakó

(Armin az egyik padnál várt, mikor kijöttem az iskola főépületéből. Már alig- alig voltak diákok, de egy kisebb csoportra felfigyeltem én is. Hangosan nevetgélve és cigarettafüstöt eregetve egy másik padnál várakoztak. Köztük Lysander és Castiel arcát is felismertem, bár a többieket még sosem láttam, látszott, hogy jó cimborák. Castiel nem vett észre, de Lysander igen és szemeiben szúró fájdalmat észleltem. Ez engem akkor cseppet sem érdekelt…  „MEGÉRDEMLI” Godoltam. Haragudtam, hiszen ő is fogadott rám… ő,… a megtestesül angyal… ááá, inkább egy igazi bukott angyal. Armin fészkelődött. Mikor elé léptem felállt és egy csomag pockyt tartott felém.)

Armin:

-Nem egy xbox, de több a semminél. Remélem, szereted az édességet.

(Elpirult. Megsajnáltam szegényt. Ekkor ért el a saját pofonom, hiszen ezt a kedves srácot kihasználni, szimpla bosszú miatt nem lett volna szabad. Jött is az elhatározás --> ezek után az a minimum, hogy jó napot szerzek neki.)

C:

-Mond, Armin! Szereted te a lézerharcot?

(Armin elmosolyodott. Tudtam, hogy a kérdésem találatot ért és ha lenne esély mérőm nála, most az egekbe nőne.

Elmentünk tehát egy közeli lézerharc pályára. Armin akart mindent fizetni, de nem hagytam neki. Azt mondtam, hogy az a minimum, hogy felezünk és addig győzködtem, míg bele nem egyezett. Nem beszélgettünk valami sokat, hiszen a pályán ellenfelek voltunk, de sajnos ez később sem változott a játékteremben. Kínosan éreztem magam. Valamennyire megismertem, de amikor jobban beszélgetni kezdtünk a végén mindig elvette valami a kedvét. 

Az egész délutánt a játéktermekben töltöttük. Este hazakísért, és ahogy battyogtunk az ütött-kopott úton, újra az a kínos csend feszengett köztönk.)

C:

-Armin, kérlek, áruld el mi bánt.

Armin:

-Nincs semmi baj Cherry. Ez a nap király volt.

(Mosolygott, de a szemén láttam, hogy igenis bántja valami)

C:

-Alig beszéltünk egész nap… és nem hiszem, hogy azért, mert zavarban lettél volna.

(Armin habozott. Végig a földet bámulta, majd lassan neki kezdett…)

Armin:

-Tudom, hogy csak Lysander miatt vagy itt. Ezzel a randival akarod őt büntetni… pedig… ajj… pedig én tényleg meg akartalak ismerni. Erre itt egy rakat srác, akik a kegyeidért versengenek. Te pedig úgy játszol rajtuk, mint én a guitar hero-n. És ott van az a Nathaniel gyerek is, aki egyenesen felnéz rád. Lehet, hogy nem tudod, vagy nem vallják be, de mind imádnak téged. A tesóm is odáig van érted. Ódákat zengnek rólad… és úgy érzem, én már nem férek bele a történetedbe… Nem arról van szó, hogy nincs bennem versenyszellem, de nem akarom, hogy játssz az érzéseimmel. Lehet, hogy nem a más szájából szerzett információkból kéne leszűrnöm, hogy pontosan milyen is vagy..... de…

(Megfogtam Armin kezét és visszahúztam. Megállt és rám nézett. Az arcom teljesen kivörösödött annyira marta már a sok könny, amit a szavai hallatán ejtettem.)

Armin:

-Cherry … mi … miért sírsz?!

C:

-És te inkább mások pletykái alapján akarsz megítélni, ahelyett, hogy megismernél?! Tudod, lehet, hogy az elején Lyst akartam büntetni, de később rájöttem, mennyire kedves vagy és egy igazán jó napot akartam neked szerezni. És képzeld, nem használom ki az érzéseiket… ők vették a fáradtságot és megpróbáltak megismerni. Találkozgatok velük? IGEN! Hiszen így tudjuk jobban megismerni egymást… Randizgatunk? Igen… hiszen hallomásból és pletykákból nem tudnánk leszűrni, összeillünk e. Csalódtam benned …

(Elakartam rohanni előle, mert nagyon fájt mind az, amit a fejemhez vágott, de Armin utánam rohant.)

Armin:

-Cherry várj! Kérlek … ne haragudj!

(Csak a házunk elött ért utol. Ahol a csuklómat szorítva rántott magához.)

Armin:

-Cherry, ne haragudj. Kérlek … én nem akartam ítélkezni feletted… csak annyi fura infó terjengett rólad és nekem sejtelmem sincs, mi volt igaz és mi nem.

C:

-…

Armin:

-Ne haragud! Én… én szeretnélek jobban megismerni. Mit szólnál, ha valamikor újra találkoznánk, de nem randi lenne… csak … csak két barát, akik jobban megismernék egymást?!

C:

-Nem tudom.

Armin:

-Kérlek Cherry!

C:

-… Jó… legyen.

(Armin átölelt elbúcsúzás képen és elment.
Félholtan bicegtem fel a szobámba majd bevetődtem az ágyba ás elaludtam. Fárasztó volt ez a nap, lelkileg és fizikailag is. Még jó, hogy másnap csak délutánra kellet menni a verseny miatt, mert nem tudtam volna időben felkelni. 

A sulinál volt a gyülekező. Külön busszal mentünk a pályához. Lys foglalt helyet nekem maga mellé. Az úton próbáltam kifaggatni a gyerekkoráról.)

...

Lysander:

-Én és a testvérem egy tanyán nőttem fel. Sok állat volt ott, akiknek imádtuk a gondjukat viselni.

C:

-Akkor miért jöttetek a városba?

Lysader:

-A tanya sokkal csöndesebb, de a városban több a lehetőség.

C:

-Értem.. áá nézd, megjöttünk.

(Leszálltunk. Pár perc várakozás után és az igazgatónő nagybeszéde végén elkezdődött a verseny. Mindenki kapott egy térképet, ami segítségével eljuthattunk az első akadályig.)

C:

-Lysander, hol a térkép? Így le fogunk maradni a többiektől!

(Lysander elpirult.)

C:

-Csak azt ne mond, hogy elvesztetted…

Lysander:

-Sajnálom, de nem vigyáztam rá eléggé.

C:

-Oké. Mindegy, majdcsak sikerül beérnünk valahogy. Gyerünk!

(Megragadtam Lys karját majd futni kezdtem. Félelmetes volt, egy ismeretlen erdőben a megfelelő ösvényt keresni, de kicsit megnyugtatott Lysander jelenléte. Nem is aggódtam nagyon az elején, de röpke fél óra kóricálás után, kicsit kezdtem ideges lenni. Nagy nehezen sikerült a jó utat megtalálni, ahol az egyik tanár már várt minket.)

Tanár:

-Maguk az utolsók! Itt az első feladatlap. Kaptok még ceruzát, papírt és egy üveget.

Mi:

-Köszönjük!

C:

-Na nézzük! Két feladatot kell megoldani, össze kell szedni a listán szereplő dolgokat és le kell rajzolni 3 dolgot, plusz pontokért.

Lysander:

-Kezdjük a listával. A rajzokat rád hagyom, ha nem probléma. 

C:

-Rendben. Kell egy ember alkotta tárgy, valami fényes vagy csillogó, egy tenyér nagyságú levél, egy erdőlakó, egy lenyomat és egy bogár.

Lysander:

-Ez jó sok minden.

C:

-Hát igen, de mindent meg fogunk találni.

Lysander:

-Nem kételkedem benned.
És… amúgy milyen volt a randevúd?

C:

-Féltékeny vagy Lys?

(Lysander nem szólt semmit. Most vettem észre, hogy egész eddig fogtam a karját.
Keresgéltünk, de ő nem válaszolt.
Több mindenkivel is találkoztunk a gyűjtögetés közben, egy dolgon akadtak fent, az erdőlakón. Igazi állatot nem fogadnak el, sem bogarat. Már a rajzokat is megcsináltam.
Lys még mindig nem szólt hozzám én pedig nem törődtem ezzel.)

C:

-Valahol biztos van valami, ami hasonlít egy állatra és elfogadják, de hol?

Lysander:

-Cherry, kérlek, ne haragudj, hogy fogadtam rád.

(Lys csak úgy kibökte a dolgot. Pedig én már rég el is felejtettem. Vagyis… inkább hagytam lappangani az aprócska méregzsákot magamban.)

C:

-Nem haragszom, már nem. Csak nem értem. Nem gondoltam, hogy ilyenbe belemész.

Lysander:

-Csak Castiel miatt fogadtam. Próbáltam elterelni rólunk a gyanút.

C:

-Hogy érted azt, hogy elterelni a gyanút rólunk?

Lysander:

-Még nem akarom, hogy tudja, hogy kedvellek.

(Nem tudtam mit mondani. )

Lysander:

-Ezt nézd, itt egy régi rókalyuk… mintha lenne benne valami.

(Benyúlt a lyukba és tapogatózott kicsit, de nem talált semmit sem. Leültem mellé és én is benyúltam a sötét mélyedésbe. Véletlenül megfogtam a kezét. Azt vártam, hogy elhúzza zavarában, de nem így tett. Inkább rákulcsolta a kezét az enyémre és úgy matattunk a gödörben. Ez eltartott egy kis ideig, míg egy kemény hideg tárgyat ki nem vettünk. A lyuk mélyéről egy apró nyúl figurát húztunk ki.)

C:

-De cuki! Biztos erre gondoltak a tanárok.

Lysander:

-Olyan édes, mint te.

(Elpirultam. Habár nyálasnak hangozhat ez a mondat így elsőre, de a buszon Lys említette, hogy imádja a nyulakat, mert a farmon, ahol élt, nagyon sok volt és az a kedvenc állata.)

Lysander:

-Gyere menjünk, így letudjuk hagyni a többieket is.

(Lys a következő állomásig fogta a kezem. 

Ezen az állomáson egy diák engedett minket tovább az utolsó feladatlappal, ami szerint betűket kellet keresni, abból kirakni egy francia város nevét és leadni a célban. Amint elolvastuk a papírt, megjelent Castiel és Nathaniel és már ők is a feladatlapot böngészték.)

Castiel:

-Cső mázlisták!

Lysander:

-Szia Castiel!

C:

-Miért is vagyunk mázlisták?

Castiel:

-Csak nézd meg a párom.

(Castiel fején undor ült, mikor Nathanielre mutatott. Pedig nem dolgozhatnak olyan rosszul együtt, ha idáig eljutottak. Mi csak nevettünk rajta.)

Nathaniel:

-Sziasztok versenytársak! Jobb, ha igyekezünk, ha nyerni akarunk!

(Nathaniel már futott is. Nyomában Castiel bandukolt hátraintve nekünk. Gondolom nem ő végezte a munka nehezét. Így már érthető, hogy kerültek elénk.)

Lysander:

-Igaza van. Jobb, ha mi is megyünk. Odanézz ott egy elágazás és egy másik ösvény. Talán így leelőzhetjük őket.

(Bólintottam, majd mi is futásnak eredtünk. A betűket még a leágazás előtt megtaláltuk és a várost is egyszerű volt kirakni. Amint lefordultunk rossz érzés fogott el, de nem érdekelt, csak a cél lebegett a szemem előtt, de hiába. 

Percekig, majd órákig bolyongtunk, míg be nem sötétedett. Megálltunk egy fa tövénél és leültünk.)

Lysander:

-Talán nem is volt ez olyan túl jó ötlet.

C:

-Már mindegy. Várjunk itt, így könnyebben megtalálnak.

(Lys bólintott. Pár percig ültünk némán, míg zajt nem hallottunk. Nagyon megijedtem.)

C:

-Goo … goondolod, hogy egy …. medve lehet az?

(Lysander mosolygott. Ennél nagyobb baromságot nem is mondhattam volna neki.)

Lysander:

-Oda nézz egy őzike!

(Észre se vettem a sötétben. Lys mögém állt és átkarolt miközben próbáltam megsimogatni a gyönyörű… és ekkor krákogás, reccsenés és lámpafények. Az őzike elfutott, a sűrű erdőben pedig kirajzolódott két alak. Castiel és Nathaniel.)

Nathaniel:

-Hát ti mit csináltok itt?

Castiel:

-Mindenki titeket keres…

C:

-Mi csak..

Nathaniel:

-Mindegy, menjünk vissza a többiekhez, gyertek…

(A legfélreérthetőbb helyzet már csak az lett volna, ha meztelenek lennénk… A fiúk nem szóltak hozzánk. Csak szidtak minket, hogy így meg úgy aggódtak értünk. Természetesen Az igazgatónő is leszidott mindkettőnket majd késő este hazavittek… Otthon is megkaptam a fejmosást. Pedig csak eltévedtünk. 

Másnap mindenki erről faggatott a suliban is. Jobban örültem volna, ha szépen elfelejtik, de nem így volt. Bocsánatot kértem a szervezőktől, a tanároktól, mindenkitől. Nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. Lysander egész nap került, ahogy Nathaniel is, csak Castiel tett néha egy gúnyos megjegyzést. Lysader biztos mindent elmondott neki, különben nem viccelődött volna annyit. A lányok folyton azt kérdezgették történt e köztem és Lys között valami én pedig mindig kijelentettem, hogy semmi, de szerintem nem hitték el. Az utolsó szünetben ki akartam menni a szekrényemhez, de Amber és bandája kis híján fellöktek.)

Amber:

-Kösz pióca!

C:

-Szívesen, de mégis mit?!

Amber:

-Miattad senki sem foglalkozik a győzelmemmel…

C:

-Ez van hercegnő! Nem vagy hír értékű. Roh@dtúl tudlak sajnálni!

(Amber duzzogva elviharzott miután a cuccaim a földhöz vágta, mögötte loholva két ölebével. Végre valami jó is történik a mai nap után. Sikerült felbosszantanom Ambert. Összeszedtem a dolgaim, odamentem a szekrényhez, kinyitottam és elkerekedett a szemem. A könyveim tetején ott ült a kis nyuszi figura egy rózsaszín masnival a nyakában, rajta egy cetlivel: Egy erdőlakó.)

15. rész:Új dobos

(Újra visszatért az Aliceos álmom. Dimitrivel táncolok Alice ként, aztán az a bizonyos másik alak leszúrja őt. Az alak most leveszi a maszkját…  Az arcát egyre élesebben látom. A durva vonások Castielt sejtetik. 

Én elfutok. Aztán egy asztalnál ülök és vacsorázok. Úgy érzem, egy hatalmas gombóc akad a torkomon, de sehogy sem mozdul… szép lassan megfulladok. A szolgálóm eltemet, majd egy üvegcséből mérget iszik és lefekszik a sírom mellé.

Borzalmas álom és Castiel benne… nem tudom, mit akar ez jelenteni, de nem hiszem, hogy valami jót. Lehetséges, hogy csak bűntudatom van a verseny miatt?!

A suliban úgy járkáltam, mint egy hólt kóros zombi.)

Alexy:

-Hé, mi van veled CherryPOP? Minden oké?

Armin:

-Úgy nézel ki, mint a zombik a Dead Island-ból. Hehe!

C:

-Csak rosszul aludtam. Rémálmom volt.

(Annyira elbóbiskoltam, hogy az egyik órán el is aludtam. Castiel ébresztett fel. Egy papírgalacsint vágott a fejemhez. Mindenki rajtam nevetett. Szerencsére a tanár nem vette észre. Széthajtottam a papírt, kisimítottam és olvasni kezdtem. – Jössz próbára?- Hátra fordultam és bólintottam.

Ez volt az utolsó óránk, szóval a végén egyenesen a „próbahelyiségünkbe” mentem.

Lysander volt még csak lent. )

Lysander:

-Ma chérie! Örülök, hogy eljöttél.

C:

-Azt hittem haragszol rám…

Lysander:

-Miért haragudnék?

C:

-Amiért elrontottam a versenyt és leszidtak minket.

Lysander:

-Dehogy haragszom, hiszen én javasoltam a rossz utat. Néha hallgatnunk kéne a mesékre… nem kellet volna lemenni az ösvényről.

(A Piroskás idézet után elnyomta legbájosabb mosolyát, majd elvette a cuccaim. Habár tényleg ő javasolta, teljes mértékben hibásnak éreztem magam.)

C:

-Azon gondolkodtam, hogy ki kéne találnunk valami más pénzszerzési lehetőséget a sulinak. Szerinted belemenne az igazgatónő?

Lysander:

-Ha fizetni kell érte, akkor biztos, hogy nem. Így is veszteséges volt a verseny miattunk. Hát nem tudom, gondolkodom a dolgon, hátha eszembe jut valami érdemleges.

C:

-Rendben…

(És megint néma csend. Lysander csöndben ült és írogatott a jegyzetfüzetébe. Így hát én is elővettem a naplót, amit még Nathaniel adott születésnapomra és rajzolni kezdtem bele.

Észre se vettem, hogy többen is bejönnek a terembe és pakolásznak.)

Rosalya:

-De édes ez a nyuszi!

(Felnéztem. Rosalya hajolt fölém. Castiel a gitárját hangolta. Lysander mellettem heverészet és figyelte mit csinálok.)

C:

-Köszi… észre se vettem, hogy megjöttetek.

Castiel:

-Ma azt sem vennéd észre, ha ufók jelennének meg a suliban.

Rosalya:

-Castiel!

Castiel:

-Most mivan?! Hát órán is elaludt… Idióta!

C:

-Sajnálom, csak rosszul aludtam az éjjel.

(Lysander sóhajtott. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de a többiek előtt nem meri.)

Rosalya:

-Miért van masni a nyakában?

C:

-Mi? Ja… izé, nem tudom… csak úgy rajzoltam.

(Lysanderre néztem. Még mindig a rajzomat bámulta. Az ajándéka, ami már különleges helyet foglalt a szobámba, most ott virított a naplóm egyik lapján. Körülötte kis piros szívekkel egy Starish dalszöveg mellett.)

C:

-Sokat jelent nekem ez a nyuszi. Szép emlékeket idéz.

Rosalya:

-ÁÁÁ! Értem.

(Lysander egyenesen a szemembe nézett és szép lassan elvörösödött az arca. Egyre csak múlt az idő.

Miközben a fiúk zenéltek én a naplómban leírtakat mutogattam Rosynak. Beleírtam a verseny napját és az édes meglepetést Lystől. Rosy annyira izgatott lett, hogy örömében tapsikolt, amiért le is ordította Castiel a fejét. Rosalyat cseppet sem zavarta Castiel kirohanása, még be is mutatott neki, majd faggatni kezdett arról, hogy mikorra tervezzük a következő randinkat. Aztán halk zörej, ajtónyikorgás. Én a naplóm mögé bújtam, míg a többieket lekötötte Leigh érkezése.)

Leigh:

-Szia Cherry! Hallom eltévedtetek az erdőben.

C:

-Kérlek ne kezd már te is….

(Castielen és rajtam kívül mindenki nevetett. Még Lys is irulva- pirulva, de kacarászott. Castiel a fejét fogta. Dühösnek látszott.)

Castiel:

-Befejezhetjük a próbát, vagy majd koncertet kell nektek szervezni, hogy komolyan vegyétek a dolgokat.

C:

-IGEN! Castiel te egy zseni vagy!

Castiel:

-Mondj valami újat. Azért áruld már el, most miért is?

C:

-Szervezzünk koncertet. Ti lennétek a zenekar… felléphetnétek itt a suliban, amiért pénzt kérhetnénk és így tudnánk kárpótolnia sulit.

(Lysander szeme felcsillant. Rosy megint tapsikolt, Leigh pedig elismerően bólogatott. CSAK Castiel dörmögött, majd szokásos nyerseséggel érvelt.)

Castel:

-Ez mind szép és jó, de hol lépünk fel? A koncerteket szabad térre vagy csarnokokba szervezik, ami itt nem megoldható, de ha találnánk is valami jó helyet, ketten nem léphetünk fel.

Lysander:

-Ez igaz. Én már léptem fel és minimum három, négy főnek kéne lennie. Kéne egy dobos és egy basszusgitáros is még mellénk.

Rosalya:

-Hát miért nem kérdezitek meg a többieket a suliban?

Leigh:

-Neked is sok zenész ismerősöd van Lysander, nem?

Castiel:

-Teljesen mindegy, én nem akarok fellépni.

Rosalya:

-Ugyan már Castiel, ne kéresd magad…

…

(A többire már inkább nem is figyeltem, feltettem a fülhallgatómat, mert nem érdekelt a veszekedésük. Néztem őket, mint valami régi némafilmet. Lysander és Leigh teljesen higgadt maradt. Castiel és Rosy pedig, valószínűleg elég hangosan veszekedtek. Majd jó tíz percre rá, Castiel rágyújtott és mérgesen leült a földre. Úgy látszik nem maradt több ellenérve. Rosalya diadalmas mosollyal felvette a kabátját. Leigh kinyitotta neki az ajtót és együtt távoztak. Lysander megkocogtatta a vállam.)

Lysander:

-Rávettük.

C:

-Ez gyorsan ment.

Lysander:

-Rosalya megzsarolta.

C:

-Mi? Mivel?

Castiel:

-Ha nem koncertezek kiplakátolja a régi iskolai táboros fotóival a sulit…

C:

-És azok ennyire gázosak, vagy mi?

Lysander:

-Hát… besettenkedett a fiúzuhanyzóba…. és …

(Majd kiesett a szemem. Hangosan, a hasamat fogva nevetni kezdtem. Röhögtem. Annyira nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. Elképzeltem, ahogy a fiúk a zuhanyzóban szappanozzák magukat, Ros meg a szennyes és a törülközők közül fotózgat. Rosy, te nem semmi csaj vagy. Már a padlón feküdtem a nevetéstől, mire Cast ránk csapta az ajtót.)

C:

-Nem bírom…

(A szememet törölgettem. Lysander arca teljesen vörös volt.)

C:

-Na és te miért vágsz ilyen képet? Csak nem?

(Megint röhögő görcsöt kaptam. Rosy minden fiút alaposan lefotózott. Már tudom, hogy mit kérek következő szülinapomra… HÁHÁ)

Lysander:

-Ez egy kicsit kellemetlen…

C:

-Sajnálom, nem tehetek róla. Rosalya nem normális… imádom… csak neki lehetnek ilyen hülye ötletei. Na de Castiel mit mondott? Akkor elvállalja?

Lysander:

-Kénytelen lesz. Rosy egy angyal, de ha felbosszantják… meneküljön ki merre lát…

(Próbáltam komoly fejet vágni, de nem ment és szó szerint kirobbant a nevetésem. Lys is összepakolt és elindult, az ajtóban odalökte, hogy fent megvárnak… Nem gondoltam volna, hogy ennyire megsértődnek.

Sietve csomagoltam, aztán kirohantam a suliból. Lysander sehol, csak Castiel állt a motorjának dőlve. Oda mentem hozzá, hogy bocsánatot kérjek, de mielőtt bármit is mondhattam volna… )

Castiel:

-Nos, elviszlek, ha gondolod… persze csak ha kiröhögted magad.

C:

-Ne haragudj Castiel. Hova lett Lys?

Castiel:

-Lysandert a testvére viszi haza kocsival. Mondta, hogy majd hív téged.

C:

-Oké…

(Elszomorodtam. Talán megbántottam? )

Castiel:

-Most meg miért vágsz ilyen képet? Nem, hogy örülnél, hogy motorozhatsz egyet.

(Elsápadtam. Le se esett eddig…)

C:

-Én fel nem ülök arra a dögre.

Castiel:

-Vagy ezzel, vagy gyalog… most ment el az utolsó vonat szóval…

(Majdnem elsírtam magam. Nem szerettem ha Cast motorozik. Féltem, hogy megint baja lesz. Ráadásul most velem együtt akart menni… amennyire szerencsés ember vagyok, az első kanyar után meghalunk…)

Castiel:

-A fejedet elnézve… inkább gyalogolnál mi?! Ne félj, majd óvatos leszek.

(Castiel felült a motorjára én pedig a háta mögé remegve kászálódtam fel. Megfogta a kezem és átkulcsoltatta a derekán. Beindította a motort, ami dorombolni kezdett alattunk. Már észre se vettem, de száguldoztunk az otthonunk felé. Éreztem, ahogy Cast szíve dobog, olyan volt, mint a motor… már értettem, miért szereti annyira. A motor hangja, a gyorsasága és a szél… már nem féltem tőle. Átöleltem Castielt. Ez az élmény valami leírhatatlan volt. Mintha repültünk volna.

Castiel a házunk előtt leparkolt. Megvárta, hogy leszálljak, biccentett egyet és ment is tovább. Remegő lábbal sétáltam fel a szobámba, de nem a félelemtől remegett, inkább az izgalomtól.

Másnap a suliban, mindenki a koncert terveinkről beszélgetett. Rosy elterjesztette, hogy mire készülünk és elég nagy tábort összeverbuváltunk. Szóval benyújtottam a kérelmem annak, akihez ezzel fordulnom kellet. A baj csak az volt, hogy Nathaniel a verseny óta került… De egy szünetbe bekopogtam a DÖKös terembe, minden bátorságomat összeszedve, reménykedve abban, hogy ott találom Natot.)

Nathaniel:

-Tessék!

C:

-Szia Nat! Beszélnünk kéne…

Nathaniel:

-Ne haragudj Cherry, de rengeteg a dolgom.

C:

-Kérlek Nat… ez fontos lenne. Nem értem miért haragszol rám ennyire… én csak…

Nathaniel:

-Te csak mi? Cherry nem értelek… mi lehet ennyire fontos?

C:

-Mond, miért haragszol rám azért, mert eltévedtem abban a roh@dt erdőben?

Nathaniel:

-Mert… Mindegy… Nem haragszom, mond, mit akarsz?!

C:

-Nathaniel! Kérlek…

(Nathaniel mély levegőt vett. Elfordult tőlem…)

C:

-Nat… Ne csináld, kérlek!

Nathaniel:

-Sajnálom Katsumi… igyekeztem nem észrevenni, de… tudod, kicsit zavar, hogy másoknak is tetszel. Az meg főleg, hogy olyannal vagy, akivel olyan mély a kapcsolatod, mint Lysander. Olyanok vagytok, mintha nem lenne titkotok egymás előtt. Mint a legjobb barátoknak vagy… egy szerelmespárnak…

(A hangja elcsuklott. Annyira meglepett, hogy hirtelen nem is tudtam mit felelni. Nem gondoltam volna, hogy valaha, bárki is azt fogja mondani, hogy összeillünk Lyssel.)

C:

-Ohh, Nat…

Én és Lysander barátok vagyunk… és tudod, habár tetszik nekem Lys, nem a pasim. Randevúztam vele, belátom, de másokkal is… sőt veled is…

Nathaniel:

-Velem?

C:

-A szünetben a parton, vagy amikor nálam aludtál…

Nathaniel:

-De ti olyan egyformák vagytok és ezek nem is számítanak randinak. A stílusotok, a gondolkodásmódotok tök egyforma…

(Nem mondtam semmit. Nem tudtam mit mondani, mivel én sem tudtam per pillanat kivel hányadán állok. Ott volt Castiel, Lysander és Nat… Az álmom óta többet gondolok Dimitrire is… Rosynak és Lysnek is igaza volt… Csak magamat zavartam össze. Talán jobb lenne, ha egy ideig nem randevúznék senkivel sem.

Nathaniel megfordult, az arcán elszántság volt. Rácsapott az asztalra, majd dühösen folytatta.)

Nathaniel:

-Nem fogom feladni!

(Elmosolyodtam, mire ő elpirult. Kicsit zavarba jött. Gondolom nem akarta ezt ő ilyen indulatosan kimondani.)

Nathaniel:

-Rendben. Szóval, miről is akartál beszélni?

(Elterelte a témát. Nem gondoltam, hogy így érez... tudtam, hogy kedvel, de azt nem, hogy ennyire.)

C:

-Szeretnénk egy koncertet szervezni a sulinak, hogy legyen valami plusz bevétel a verseny helyett.

Nathaniel:

-Az igazgatónővel kell beszélnünk, de ha bármire is fizetnie kell az iskolának, akkor nem fog belemenni. Mondjuk, ha diákok zenélnének itt a suliban, egy teremben…, mert kint nem lehet, a környéken lakók miatt, de mondjuk a tornateremben vagy valahol… gyere, próbáljuk meg.

(Nat kézen ragadott és elvezetett az igazgatónőhöz. Elmondta neki az ötletem és mindent szépen elmagyarázott. Az igazgatónő azt mondta, hogy az alaksorban megszervezhetnénk, ha kitakarítjuk és ha mindent mi magunk intézünk.

Kifele menet ...)

…

Nathaniel:

-Rendben, köszönjük!

C:

-Köszönjük szépen!

Nathaniel:

-Egész kedves volt, mikor megtudta, hogy semmibe sem kerülne a sulinak nem? (Kuncogott.) Már csak el kéne intézni a többi feladatot…

C:

-Majd én elintézem, így is sokkal tartozom neked.

(Nathaniel zavarba jött. Örültem, hogy ennyire lelkes és meglepődtem mennyire könnyen rávette az igazgatót a dologra, de még rengeteg feladatunk van…)

C:

-Köszönök mindent Nat!

(Puszit nyomtam az arcára és már rohantam tovább a többieknek szólni. 

Lysandert megkértem, segítsen még bandatagokat keresni. 

Elrohantam Alexyhez és Violettéhez, hogy csinálják meg a plakátot. 

Közben én is kerestem embereket, hátha találok a suliban valakit, aki tud zenélni. Szerencsére Iris-ről tudtam, hogy gitározik, szóval ő adott volt. Már csak a dobos hiányzott, akiről reméltem, hogy Lys gondoskodik. A biztonság kedvéért végig kérdeztem mindenkit, de senki sem tudott dobolni. Arra gondoltam, hogy felhívom az unokatestvérem, aki énekel egy bandában, de sajnos nem volt az országban. Futottam az iskolában fel-alá, mint valami mérgezett egér. Aztán Lys megállított az egyik lépcsőnél.)

Lysader:

-Cherry, van egy kis probléma…

C:

-Mi a baj?

Lysander:

-Sajnos egy barátom sem szeretne egy iskolában fellépni. Ne haragudj.

C:

-Neee! Egy sem? Már csak egy dobos kéne…

Lysander:

-Már mindenkit megkérdeztél?

C:

-Igen…

(Alig kaptam levegőt.)

Iris:

-Ami azt illeti, egy embert nem kérdeztél meg… Nat? Ő nem tud valamin játszani?

C:

-Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet.

Lysander:

-Ugyan már Cherry, pont itt az ideje, hogy elássák ezt a gyerekes csatabárdot. Nem gondolod?

C:

-Hát jó… én megkérdezem, de ti mondjátok meg Castielnek.

Lysander:

-Rendben, de előbb kérdezd meg őt is.

(Elfutottam a DÖK-ig. Bekopogtam, aztán levegőért kapkodva neki estem Nathanielnek.)

C:

-Nathaniel, kérlek, mond, hogy tudsz hangszeren játszani.

Nathaniel:

-Sajnálom, de nem tudok. A szüleim sose engedték, hogy játsszak bármint is. Szerintük a zene elvonná a tanulásról a figyelmet.

C:

-Oh, ne… most mit csináljunk dobos nélkül?!

Nathaniel:

-Mindenkit megkérdeztél már?

C:

-Igen, mindenkit, de senki sem tud dobolni. Dobfelszerelés tudnánk szeretni, de a dobos sehogy sem jön össze. Sajnos Lysander barátai nem jönnek el játszani, az én unokatestvérem pedig nincs az országban és így nem tud segíteni.

Nathaniel:

-Ha gondolod… én szívesen megpróbálom.

C:

-Hogy mi?

Nathaniel:

-Én szívesen megpróbálnám. Mindig is szerettem volna zenélni, csak nem engedték a szüleim.

C:

-De azt mondtad nem tudsz játszani!

Nathaniel:

-Elég könnyen tanulok, a dátum amúgy sincs még kitűzve és más lehetőség nincsen, nem de?

C:

-Igazad van… egy próbát megér.

Nathaniel:

-Akkor elmondom a többieknek mi a helyzet….

C:

-Ne, még ne… majd én elmondom neki... Nekik. Majd gyere el holnap a próbára… maradj a suliban, és ha túl vagyunk rajta, írok egy üzit.

Nathaniel:

-Ok, ok.

(Nathaniel mosolyogva állt tovább én pedig rohantam a hírrel Lysanderhez. Már nagyjából mindent előkészítettünk a koncerthez.)

16. rész: Egyik pofon a másik után 

I.fejezet

(Lysander telefonált, úgy hallottam, hogy győzködi egy ismerősét. Közelebb mentem, majd köhintettem egyet, hogy észrevegyen. Lerakta a telefont és felém fordult.)

Lysander:

-Ne haragudj, én tényleg mindent megpróbáltam.

C:

-Semmi gond, Nathaniel megpróbálná…

Lysander:

-Szóval tud dobolni?! Akkor megbeszélem Castiellel.

(Nem akartam a kedvét elrontani... szóval nem szóltam arról, hogy MÉG ő sem tud.)

C:

-Jó. A holnapi próbára, akkor behívom őket.

Lysander:

-Remek. Fantasztikus szervező vagy.

(És újabb rohanás. Szóltam Irisnek és emlékeztettem Nathanielt. Aztán szóltam a poszteres brigádnak. Onnan rohantam Peggyhez az iskolaújság szerkesztőjéhez és megkértem, hogy segítsen reklámozni a koncertet. Közben elkapott az igazgatónő, hogy 2 hetet kapunk a felkészülésre. Visszafutottam Alexyhez és Violettához onnan az iskolaújsághoz. A végére már azt sem tudtam, hogy kinek szóltam és kinek nem… Közben az unokatestvérem, Otoya is hívott telefonon. Elindultam a pincehelyiség felé, ahonnan hatalmas zsivaj hallatszott fel, de Kim megállított. Ő hozza el nekünk a dobfelszerelést és csinál egy standot a vendégeknek. Aztán az egyik segítőkész tanár felajánlotta a közreműködését és mivel technikát és műszakit tanít, természetesen elfogadtam. Két lépésre se voltam az ajtótól, mikor kiviharzott Rozy a kezében mindenféle anyagmintákkal és feltartott pár kérdés erejéig. Jelmezeket akar csinálni a fellépőknek én pedig belementem, csak hogy utamra engedjen.

Nagy nehezen sikerült lemennem a többiekhez. Castiel, Lysander, Iris és Nathaniel lent álltak a teremben. Nem hiszem el… mondtam neki, hogy ne jöjjön, míg nem szólok. Castiel duzzogott, Nathaniel nevetett, Iris zavarában egy sarokban állt míg Lysander helyre rakta a két jómadarat.)

Castiel:

-Ezt te se gondoltad komolyan Cherry!

Lysander:

-Fejezd már be… csak egy koncertről van szó. Cherry a szívét kiteszi, legalább az ő munkáját ne tedd tönkre.

Castiel:

-Remek… még valaki nem akar zsarolni?

Lysander:

-Ez nem zsarolás, csak ésszerű érvelés…

Castiel:

-Jó. Majd találkozunk…

(Castiel majdnem fellökött. A többiek felé fordultam és felemelt szemöldökkel néztem rájuk…)

C:

-Én modtam…

Nathaniel:

-Ugyan Cherry, nem kell így aggódni. Nem történt semmi.

C:

-Az igazgatónő két hét felkészülést adott, a mai nap szeretném rendbe tenni ezt a termet… itt lesz a koncert.

Iris:

-Itt?! De szuper… viszont van mit takarítani.

C:

-Igen, de minél többen segítenek, annál előbb végzünk.

Lysander:

-Igaz, lenyugtatom Castielt és jövünk vissza segíteni.

Nathaniel:

-Én is szólok még pár embernek, ha kell.

Iris:

-Én elintézem a felszerelést Kimmel.

C:

-Minden a terv szerint… hajrá, hajrá!

(A nap végére nyolc embert sikerült összeszedni. Ráadásul Iris és Kim leléptek, miután bepakolták a dobfelszerelést. De szerencsére elég emberünk volt így is kitakarítani, összeszerelni egy színpadot, beállítani ezt-azt, a végén még a tanári segítség sem kellet. Rosalya és Dajan kaját osztott, Kim jóvoltából még iszogathattunk is a jövendő pult termékeiből. Castielék még gyakorolni is elkezdtek, hallgattuk őket és beszélgettünk. Estére Nathaniel, Castiel és én maradtunk.)

Nathaniel:

-Mondtam, hogy gyorsan tanulok.

Castiel:

-Nem kell elszállni. Csak betanulod szépen ezeket a számokat és kész.

(Castiel egy papírt adott át neki. Vicces volt így látni őket. Castiel ha akarta, ha nem, újra össze kellet dolgoznia Nathaniellel. Nat elrakta a cetlit és ő is lelépett.)

C:

-Hazakísérsz?

Castiel:

-Nem gondolod, hogy így is sokat tettem ma érted?

(Tette a szokásos beszólást. Pakolászás közben elejtett egy magazint… A magazin kb. 3 hónapos lehetett. Az elején pedig egy együttes, aminek ismerős volt a neve. Felvettem… )

Castiel:

-Visszakaphatnám? Az az enyém…

C:

-Persze… nem kell rögtön leharapni a fejem.

Castiel:

-Jó, jó. Csak add már ide.

(Kikapta a kezemből és elsüllyesztette a táskájában. Én nem foglalkoztam vele… biztos valami OLYAN képeket rejtegetett benne. Meztelen nagybögyű csajokkal. Ahh. Pasik…

A következő két hét csak a koncert szervezése körül forgott. Mindenki izgatottan várta. Nathaniel még listát is írt arról, hányan jelentették, hogy jönnének. A jegyeket elég hamar elkapkodták. Nem voltam odáig Peggyért, de ezt most nagy részben neki köszönhetjük.

A koncert napján:

Már az egész suli lázban égett. Az órákat is hamarabb befejezték. A többiek helyett is izgultam, pedig én csak a jegyszedő voltam. )

Lysander:

-Cherry nyugi, minden remek lesz. Mindent tökéletesen megszerveztél.

Castiel:

-Csak ránk hozod a frászt…

 áá ne már, muszáj ezt az izét felvennünk?!

Rosalya:

-Ez nem izé, hanem fellépő ruha… és igen. Sokat dolgoztunk rajta Leightel.

(Rosy mindenki kezébe különleges ruhát nyomott, még az enyémbe is.)

C:

-De én nem is lépek fel…

Rosalya:

-Ez a mi különleges meglepetésünk, na de most, sicc, a térfeletekre…

(Ros még a színpad mögött is kis helyiségeket csinált, hogy a fiúk nyugodtan tudjanak öltözni… őket az egyik minket a másik térfélre terelt, de nem húzta be maga mögött a függönyt, ami a térelválasztóként funkcionált volna… Odasziszegett nekem és akkor megláttam Lysander hátát… végre látom a tetoválását. Gyönyörű szárnyak… vajon mit szimbolizálhatnak?! Ezerszer, ha nem többször képzeltem már el, mi is lehet a hátán. Lysander megfordult, amire Rosalya gyorsan behúzta a függönyt és elment.

 Én is átöltöztem, előre mentem és elkezdtem beengedni az embereket. Egyre többen és többen jöttek, aztán ahogy álltam egy srác, sálban és hatalmas napszemüvegben következett a sorban. Engedtem volna be, de megragadta a csuklom és elvonszolt a wc-k felé. A helyemre jegyszedőnek az egyik tanár állt be. Én próbáltam kiabálni, de a srác letapasztotta a kezével a szám.)

Ismeretlen:

-Csss, én vagyok az… nyugodj már le…

(A nagy szemüveg és sál alól Otoya nézett vissza rám. Rajta fekete paróka, hogy véletlenül se ismerjék fel. Hogy ismerhettem volna meg így… eleve nem láttam ezer éve már az uncsimat, erre ide állít ilyen szerelésben.)

C:

-O..Otoya?! Megbolondultál? A frászt hoztad rám…

Otoya:

-Ne haragudj… tudod nem akartam elrontani a barátaid fellépését. Annyi jót meséltél róluk, én meg 2 napja értem vissza Japánba. Gondoltam megleplek.

C:

-Lüke! Ugye bent leveszed már a kosztümöd?! Ott már úgy sem rád fognak figyelni.

Otoya:

-Persze, persze, de gyere, ha jól hallom. Kezdenek is.

(Otoya megfogta a kezem és bevetettük magunkat a tömegbe. Előre másztunk és ölelkezve néztük a fantasztikus koncertet. Rosalya megsúgta, hogy van még egy meglepetése és mikor megláttam a srácokat a ruháikban már értettem is mi az. Végigcsápoltam a koncertet és hatalmasat buliztam, de a nap még közel sem ért véget.

Otoya

A koncert után Otoyával kint vártuk a fellépőket. Aztán egy szőke hajú lány viharzott el mellettünk ” I love Lysander”-es pólóban. A kapunál megállt és utána Lys rohant ki, kezében egy telefonnal. Majdnem fellöktek minket. Oda adta a lánynak, majd visszasietett hozzánk. A lány állt egy ideig a kapuban, aztán elment.)

Nana

Lysander:

-Sziasztok!

C:

-Fúú Lys, fantasztikus voltál. Én leszek az elsőszámú rajongód… őő az után a lány után persze, tényleg ki volt ő? És miért adtad oda neki a telefonod?

Lysander:

-Ő Nana, nagyon kedves lány. Egyszer volt egy koncertemen és az óta követ… És az az ő telefonja volt, bent felejtette az öltözőben.

Otoya:

-Hát bro, nálunk ezt zaklatásnak hívják és nem kedvességnek.

Lysander:

-Nincs vele baj. Tudja hol a határ… őő. Bocsánat, de nem hallottam a neved.

C:

-O ne haragudj, Ő itt Otoya. Ittoki Otoya.

Lysander:

-Mint az énekes?

Otoya:

-Nem, Ittoki Otoya AZ énekes.

Lysander:

-Áhh… nagyon örülök.

(Lysander meghajolt, miközben sűrűn rázta Otoya kezét. Lys nem nézett a szemembe. Végig Otoyát vizslatta. Akkor esett le miért, mikor Rosy odajött hozzánk.)

Rosalya:

-Huh ki ez a helyes pasi Cherry?! Csak nem bepasiztál a koncert alatt?

Otoya és C:

-Mi?! NEM! YAAAAK!!!

(Lysander és Rosalya kérdőn néztek rám. Még mindig ölelgettük egymást, fogtuk egymás kezét és a koncerten is biztos félreértettek minket… ahhh)

C:

-Otoya az unokatestvérem.

Lysander és Rosalya:

-ÁÁÁÁ!

(Lysander végre mosolygott. Otoya megkérte őket, hogy vezessék körbe a suli környékén, amíg, ahogy ő fogalmaz, károsítom a saját és környezetem egészségét, azaz cigarettázok. Épp, hogy rágyújtottam, mikor Castiel kivette a kezemből az öngyújtót.)

Castiel:

-Nem tudod ki volt az a szöszi, akivel az előbb Lysander dumált… na meg ki ez a mitugrász… minek ölelgetett? Ismered egyáltalán, vagy csak a koncert miatt hagytad letapizni magad? Öcsém… hiányod van hugi? Néha gondolhatnál rám is ilyenkor…

(Nevettem. Ekkora egy idiótát.)

C:

-Nyugi Cast, a szöszi valami, Nana nevű kiscsaj…

Castiel:

-Jaa, Lysander fanatikusa?!

C:

-Te ismered?

Castiel:

-Nem, csak Lysander mesélt róla.

C:

-Azért nem örülnék, ha hirtelen neked is ilyen fanatikusaid lennének…

(Castiel elővette kedvenc mosolyom. Már tudtam, mit akar mondani.)

Castiel:

-Nem tudom mire lennél olyan féltékeny, én a rajongók közül válogatnék, míg te bepasizol a koncertjeinken a tömegben és a szokásos módon hagyod, hogy letaperoljanak.

C:

-Ő az unokatestvérem… te szerencsétlen.

(Castiel röhögött, ahogy én is. Csodálom, hogy ennyire félvállról vette a dolgot. Gondolom hallotta, amikor Lysnek és Rosynak bemutattam őt.)

II.fejezet   

SPOILER !!! Ebben a részben már elhangoznak a CSJ 15. ep- jéből különböző elemek!!!

(Amit elszívta a cigijét és visszament átöltözni, egy barna hajú lány állt elém.)

Lány:

-Szia! Castielt keresem, nem tudod, hol találom? Fontos lenne!

(Elkezdtem méregetni a lányt. Ki a fene lehet ez és miért keresi Castot... tessék, csak emlegetni kellet, és erre megjelenik egy rajongó. Kellet nekem vészmadárkodni.

A lány kérdően nézett.)

Lány:

-Most akkor tudod vagy nem?

C:

-Igen. Valószínű, hogy arra fele ment. Cigit vesz vagy mi…

(Hazudtam. A lány egy szó nélkül lelépett. Miért hazudtam neki… talán most ÉN vagyok a féltékeny? Berohantam az iskolába, de Nathanielbe botlottam. Megpróbáltam gyorsan lerázni és sietni Castielhez le a pincébe.)

Castiel:

-Á, itt vagy?!

C:

-Valami furcsa csaj keresett téged… kicsit aggódni kezdtem.

Castiel:

-Miért beszélsz magadról harmadik személyben?

C:

-Hahaha. Nagyon vicces. Beszéltél valakivel rajtam kívül?

(Castiel furcsa arcot vágott… Mondjuk egy ilyen kérdésre nem is lehetett értelmesen reagálni.)

Castiel:

-Nem, senkivel. Vagyis… hát jó pár lány idejött a koncert után, de nem ismertem őket.

C:

…

Castiel:

-Nem te vagy az egyetlen lány, aki érdekel, de ne félj rajta vagy a listámon! (Nevetett)

C:

-Jó, jó ne terelj! Mit akartak?

Castiel:

-A nevemet kérdezték és hogy mit szeretek, meg egyéb hasonló b@romságokat, mint most te…

(Vele kellet volna maradnom a koncert után…)

Castiel:

-Na de még mindig nem mondtad el, ki keresett.

C:

-Egy hosszú, barna hajú lány… ilyen álpunkos stílusú, szakadt göncök, gagyi tetoválások meg minden… elég felejthető, ha engem kérdezel.

Castiel:

-És mégis hogy hívták?

C:

-Ne haragudj, de nem mutatkozott be.

Castiel:

-Mindegy is, ha látni akar, akkor megkeres, de nem fogok sokáig itt lógni. Szerintem el is indulok.

C:

-Mehetek veled egy darabon?

Castiel:

-Nem tudsz betelni velem, mi ?!

C:

-Hát nem…

(Újra hazudtam. Inkább aggódtam, hogy rábukkan az a csaj. Valami nagyon furcsa rajta.
Miközben sétáltunk Castiel és én is a gondolatainkba merültünk.)

Castiel:

-Elég keveset láttalak a koncerten és utána is, eltűntél…

C:

-Ne haragudj, kicsit szerettem volna az unokatestvéremmel is lenni.

Castiel:

-Megértem, én is felnézek Dimitrire… még ha néha hülyeségeket is csinál. Sztárok!

C:

-Mondod ezt te…

(Kinyújtottam a nyelvem mire nevetni kezdett. Aztán csend. Mostanában sokszor van ez. Talán nem kellet volna az elején mindenkivel ennyire nyíltnak lennem. Az első nap óta mindenkivel közvetlen és őszinte voltam. Tudom, hogy túl könnyen megbízok az emberekben, de nekem ilyen a természetem.)

Castiel:

-Min gondolkozol?

C:

-Semmin… csak bambulok. Miért?

Castiel:

-Csak kíváncsi voltam. Nem akarom, hogy következtetéseket szűrj le csak úgy magadtól.

C:

- …

-Mond Cast, tetszett a ruhám, amit Rosy készített? Szerinted jól állt?

Castiel:

-Ja, nem volt rossz… kicsit olyan voltál benne, mint egy kislány, aki nagyon nőnek akar látszani. Biztos a smink miatt.

C:

-Most komolyan?!

(Castiel nevetett.)

Castiel:

-Ez az arc… minden pénzt megért. Naaa. Komolyan jól áll a ruha.

C:

-Kösz!

Castiel:

-A mellednél kicsit szűk volt, nem?

(ÁÁÁ, mekkora egy idióta!! Megint elvörösödtem.)

C:

-Nem kéne egyből mindent, kimondanod, ami eszedbe jut…

Castiel:

-Ne haragudj. Asszem én ma hazagyalogolnék egyedül, ha nem gond.

C:

-Rendben.

Castiel:

-Holnap találkozunk.

(Este Otaya kocsijával mentük haza. Amint felmentem a szobámba rögtön elaludtam.  Szerencsére Otaya egy kisebb szünetet tart és így nálunk marad egy darabig, így később több időt tölthetek vele.

Másnap a suliban a tanárok valami rendkívüli gyűlést rendeztek nekünk. Azt hittem én jöttem utoljára, de persze Castiel az örökös késő és Nathaniel sem volt sehol. Furán éreztem magam. Rossz előérzetem volt.

A gyűlésen a tanárok elmondták, hogy annyi pénz összegyűlt, hogy a felét egy titkos meglepetés projektre fogják költeni. Próbáltam örülni a hírnek, de valami nem hagyott nyugodni.

A teremből kifele menet, persze egyből elestem, kificamodott a bokám és a harisnyám is kiszakadt. Armin segített elvánszorogni a nővérhez… talán még mindig bűntudata volt a múltkoriak miatt. Nagyon kedves és figyelmes volt hozzám végig. Ráadásul folyamatosan ölelgetett, akárcsak Alexy. Sajnos hiába esett mind ez jól, a lány, aki Castiel után érdeklődött nem ment ki a fejemből. Ezért kérdezősködni kezdtem, de teljesen hiába volt. Akiket kérdeztem, nem ismerték meg őt a személyleírásomból. Az órák után bent maradtam a suliban tanulásra hivatkozva. A folyosón sétálva Lysanderrel találkoztam, aki kb. olyan elkenődött fejet vágott, mint én.)

Lysander:

-Szia Cherry! Ne haragudj, hogy megzavarlak, de nem láttad ma véletlenül Castielt?

C:

-Nem, ma még nem láttam.

Lysander:

-Remélem nem beteg.

C:

-Azt elmondaná neked, nem gondolod?

Lysander:

-De, pont ezért aggódom.

…

C:

-Lys, akartam kérdezni tőled én is valamit… Tudod tegnap volt itt egy hosszú barnahajú lány. Tele volt rózsaszín pillangótetoválásokkal, kicsit szakadt, de igényes szerkóban. Nem tudod ki lehetett ő?

(Lysander gondolkodóba esett… Aztán elsápadt. Rémült tekintetet vágott.)

Lysander:

-Azt hiszem Deborah lehetett az…

C:

-Hogy mi van?!

Lysander:

-Ez nem jelent semmi jót Cherry. Szerintem rá akarja venni Castielt, hogy álljon be a bandájába és hadja itt a sulit… Pár hónapja ugyanis kilépett a gitárosuk… Több újságban is lehozták. Gondolod ezért nincs most bent?

C:

-Mi a f@sz van? Milyen banda? Mi????? De miért állna, be, ha egyszer már átverte a csaj Castot?

( Nem akartam káromkodni, de véletlenül kicsúszott. Lysander dühös lett. Az arca teljesen groteszké vált a méregtől. Sose láttam még őt idegesnek. Telefont vett elő és magamra hagyott.

Nem szeretném, hogy Castiel elmenjen azzal a lánnyal. Nem csak féltékenységből mondom ezt, ráadásul nem akarom Lyst sem ilyennek látni. Aggódott és jogosan.

Szorítást éreztem a mellkasomban. Szinte alig kaptam levegőt. Leültem a folyosón, a hideg köre, hátha úgy jobb lesz, de nem így lett. Úgy éreztem a belsőm mindjárt kirobban a bordáim közül. Mi a fene bajom van…  Az arcom nedves lett a könnyeimtől.

 Castiel, ne hagyj itt minket. Szükségünk van rád. Csak ez járt a fejemben. A miérteken agyaltam.

Nem telt bele két percbe sem, hogy körbe álljanak a bent maradt diákok és tanárok. Már azon gondolkodtak, hogy kihívják nekem a mentőt, mert annyira sírtam, hogy azt sem tudtam kinyögni, hogy nem kell, és jól vagyok. Égett a torkom. Nem tudtam nyelni sem. Az arcok egyre aggodalmasabbak lettek körülöttem. Cseppet sem nyugtatott meg a közönség. Hiába kerestem közülük ismerőst, nem találtam. Szédülni kezdtem. Forogni kezdett velem a világ

Aztán a semmiből egy magas izmos, barna hajú srác verekedett át a tömegen. Senki sem szólt rá, ő pedig elvonszolt az öltözők felé. Leültetett egy padra, vizet és zsepit nyújtott nekem.)

Srác:

-Próbálj megnyugodni rendben?

(Még mindig nem jött ki hang a torkomon. A srác leült mellém a padra és egy csomag csokis kekszet vett elő. Kent jutatta az eszembe. Ő is mindig ilyet rágcsált.)

Srác:

-Próbálj meg enni belőle. Jobb lesz.

(Hihetetlen, de tényleg jobban éreztem magam tőle. A fiú, aggódott értem, pedig nem is ismertem. Viszont úgy beszélt hozzám, mintha régóta barátok lennénk.)

C:

-Köszönöm!

Srác:

-Igazán nincs mit! Te is mentettél már ki gázosabb pillanatokban.

(Mosolygott. Nem értettem mire gondol. Hiszen még sosem láttam őt itt azelött. Azt hittem új diák, vagy felettem jár valahova… )

C:

-Ne haragudj, de nem emlékszem rád. Mi a neved?

Srác:

-O, igaz, elég sokat változtam, mióta elmentem, de most újra itt vagyok. Nem emlékszel arra a szemüveges, idegesítő kölyökre, aki folyton utánad rohangált?!  Pedig te voltál az egyetlen, aki nem hajtott el folyton, valami hülye kifogással. Tényleg ennyit változtam volna?

(Újra elmosolyodott. Tudtam, hogy csak ironizál. Minél tovább figyeltem, annál inkább az járt az eszembe, hogy olyan, mint Ken… de nem lehet ő…)

Kentin:

-Cherry, én vagyok az. Kentin. Emlékszel már? Gondolom sorban állnak nálad a pasik, de nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megfeledkezel rólam.

(Köhögni kezdtem, mert félre nyeltem a kekszet. Ken? Tényleg ő lenne? Vagy csak valami rossz tréfa akar ez lenni, neeem. Ki viccelődne ezzel?!  Ken újabb adag vizet nyomott a kezembe.)

C:

-Ken? Hát tényleg te vagy az?

Kentin:

-Cherry, kérlek, ne hívj többet így. Már jobban szeretem a Kentint. De most mesélj, mi a baj?

(Nem akartam elárulni, hogy Castiel miatt borultam így ki, szóval a féligazságot mondtam el.)

C:

-Csak egy pánik roham… Kicsit sokat stresszeltem mostanában a suli meg a koncert miatt.

Kentin:

-Á, értem. Jobban vagy már?

C:

-Igen, köszönöm.

Kentin:

-Szuper, akkor én most megyek is. Még rengeteg dolgom van. Remélem, még látlak.

C:

-Igen, biztos.

(Kentin felpattant és elrohant. Viszont az iskola újság egyik számát ott felejtette a padon.

Olvasni kezdtem… próbáltam elterelni a gondolataim, hiszen nem is tudunk semmit Castielről, az is lehet, hogy nem beszélt még Deborahval… Lehet, hogy tényleg csak beteg.

Nem kellet lapoznom sem ahhoz, hogy kiköpjem a vizet, amit inni akartam.

A címlapon ugyanis a banda közös képe és az én beiratkozási lapomhoz csatolt fénykép virított.

A cikkben ez állt:

Az iskolai koncert hatalmas sikert aratott!

Sajnos azt nem tudjuk, hogy rendszert csinálnak e a dologból a szervezők, de azt igen, hogy sokat köszönhetünk az idei újoncunknak, Katsumi Cherrynek. A művészetekben tehetséges, ám mint kiderül a tájékozódásban kevésbé jó Katsumi két hét alatt bebizonyította, hogy szervezői képességei is páratlanok. Barátai a következőt nyilatkozták róla.

Castiel (gitár):

Elég akaratos egy csaj és túl kíváncsi is. Ha valamit a fejébe vesz, addig hajtja, míg meg nem valósítja azt.  Vonza a balszerencsét! Olyan, mint egy fekete macska, de mind ezek mellet, nagyon jó művész is. Egy dalunkat is ő inspirálta. Gyakran szerencsétlenségével nevetteti meg a többieket, ráadásul elég naiv és óvatlan. Mindenféle h*lye kalandba rángatja az ismerőseit. Nem lehet mellette unatkozni.

Lysander (ének):

Katsumi Cherry egy igazi művész lélek. Könnyen barátkozó és segítőkész lány. Ami a szívén az a száján… Néha előfordul, hogy nem is gondolja, át mit mond, vagy tesz, de ettől olyan különleges karakter. Imádja a barátait, és ha bajt észlel, azonnal cselekszik. Az ilyen különleges személyek teszik szebbé a napjainkat. Sokoldalú tehetség. Amibe belekezd, azt szenvedélyesen viszi véghez.

Iris (basszus):

Cherry egy energikus és öntudatos, vagány csaj. Imádom. Fantasztikus a humora. Kicsit szétszórt, de a barátai kiegészítik minden hiányosságában. Mindig próbál mindenkinek segíteni, talán túlzottan is kedves.

N (dob):

Katsumi az egyik legjobb barátom. Bármit megtennék érte, mivel tudom, hogy én is bármikor fordulhatok hozzá. Mindig tudja, mivel vidíthatná fel az embert. Rendkívül barátságos és közvetlen. Egyetlen hibája van, az pedig a leírhatatlan jó indulata mások iránt.

Nem hittem volna, hogy ezt gondolják rólam a többiek. Nem tudom, hogy ezeket pozitívan, vagy negatívan kéne e értelmeznem, de jól esett ez a pár mondat. Még Castiel is a maga stílusában, de kedvesen nyilatkozott rólam. Naiv és óvatlan, ezzel 100%-ban leírt. Nevetni kezdtem. Lys interjúja tetszett leginkább. Én különleges, és pont én tenném szebbé a napját? Ahhj… Az egekbe magasztalsz Lysander. Iris a megszokott egyszerűséggel fogalmazott. Energikus, vagány csaj? Na ez az amit nem mondanék el magamról. Nat a dobos… Kedves Peggytől, hogy nem írta ki a teljes nevét, bár a kép mindent elárul. Leírhatatlan jóindulat, na hát erről a hugicád mesélhetne… Összefoglalva, meglepően pozitív ez a cikk. Kicsit jobb kedvem lett tőle. )

17. rész: Uto no prince sama, újra a középpontban

(Otoya mosolyogva olvasta az iskolai cikket. Amint végzett felém nyújtotta az újság kivágott oldalait. Belekortyolt a forró kávéba, amit készítettem neki. Az arcán elégedett mosoly lapult.)

Otoya:

-Te miért nem léptél fel?

C:

-Eszembe se jutott énekelni… zenélni meg még nem tudok jól.

Otoya:

-De még a plakátot sem te készítetted. Csak szervezkedtél…

C:

-Igen…

(Otoya kuncogott. Tudta, hogy imádok rajzolni és énekelni is és azt is tudta, hogy az álmom a színpad. A technikai dolgokban sem segítettem, pedig hála Otoyának kicsit ahhoz is konyítok. Tudta, hogy lámpalázam van és nem egyszer próbált már kigyógyítani belőle, de nem járt sikerrel. Mindenesetre feltett szándéka volt, hogy bejussak a szakvizsgák után a Saotome Akadémiára, ahova ő is járt.)

Otoya:

-Megtanítalak gitározni… már ha még szeretnéd.

C:

-Persze, hogy szeretném.

(Otoya és én a szobámban gyakoroltunk. Kicsit kínos volt először, mert a szobámat az ő együttesük plakátja is díszítette. Amikor meglátta átölelt és barackot nyomott a fejem búbjára.

 Késő délutánra elérte, hogy kottából tudjak gitározni. Kicsit lassan ment, de jobban, mint mikor Castiellel gyakoroltam. Azt mondta, biztos azért, mert túl jól akartam teljesíteni előtte és túlizgultam. Persze én kikértem magamnak, de eszembe jutott Cast közelsége… ahogy mögöttem ült és a keze az enyémhez ért. Eszembe jutott az illata és emlékeimben ott duruzsolt a hangja. Hiányzott az a fél mosoly, amit gúnyoson megeresztett, amikor csak tehette. Annyira más volt, mikor zenélt.

Otoyára emlékeztetett. Vagy inkább Otoya emlékeztetett Castielre, nem tudom. Csak azt tudtam, hogy a zenéjük olyan boldoggá tudott tenni, mint semmi más. Amikor őket hallgattam, minden gondol elszállt.

Reggeltől estig gyakoroltunk. Az unokatestvérem egy igazi rabszolgahajcsár. A munkát csak keresztanyám szakította néha félbe, hogy megetesse rég nem látott örökbefogadott kisfiát és persze engem. Hihetetlen milyen hamar eltelt az idő. Már estére járt, mikor megcsörrent Otoya telefonja. Lesietett a nappaliba, magamra hagyva, egyedül a szobám védelmező falai közt.

Énekelni és játszani kezdtem egy dalt, amit ott rögtönöztem…)

C:

-A hátadon nyugvó szárnyak, csak a szélre várnak. Arra várok én is, hogy a közelembe szállnak. A dalaid, amiket írtál, megmentettek engem. Ihletett adtak, a szívem tükrében. A zenék, tükrök, melyben a szív tükröződik vissza… mélyen a lelked dallamát suttogva.

Lysander:

-Ma chérie, sosem árulja el, ha bántja valami… de a dalai mindent elárulnak.

C:

-Lysander! Mi óta állsz itt? Hogy kerülsz ide?

(Amint kimondtam ezeket a kérdéseket Lysanderre pillantva, Otoyát vettem észre. Ott állt Lys háta mögött, de nem volt egyedül. Valakikhez, jobban mondva, valakikhez beszélt.)

Otoya:

-És ez volt az én szobám, most az uncsitesómé… de nem sokat változott.

(Az ajtó még jobban kinyílt. Elsápadtam. Ott állt a szobámban a három legkedvesebb Starish tagom. Nem hittem a szememnek. Junguji Ren és Kurusu Syo az én szobámban. Sötétség.)

Ren:

-Lady, minden rendben?

Otoya:

-Előfordul, hogy elájul, mert vérzékeny a lelkem.

Lysander:

-Otoya,… ugye szóltál a buliról és a többiek érkezéséről neki?

Otoya:

-Lehetséges, hogy kiment a fejemből.

Syo:

-Biztos meglepődött szegény. Ha tudtad, hogy hajlamos az ilyesmire, szólhattál volna neki, mielőtt a frászt hozzuk rá. Nem kéne a mentőt hívni vagy anyukádnak szólni? Hiszen ő ápoló.

C:

-Jól vagyok… én csak…

(Felültem az ágyban, ahol Ren és Lysander olyan közel hajoltak hozzám, hogy hallottam a lélegzetüket is. Syo egy könyvecskét lapozgatott az asztalomnál ülve, az asztalon pedig Otoya terpeszkedett.

A bejárati ajtón kopogtattak, mire Otoya lerohant még az előtt, hogy befejezhettem volna a mondatot. Lysander meg akarta fogni a kezem, de Ren megelőzte.)

Ren:

-Egy pohár vizet Lady?

C:

-Köszönöm, de…

(És már Syo a kezembe is adta a poharat. Lysander csak pislogott. Léptek zaját hallottuk a lépcsőn majd újabb kopogtatást és Otoya fejét, amint beles a nyitott ajtón.)

Otoya:

-Syo, Ren megjöttek a többiek. Gyertek le segíteni… Katsumit rábízhatjuk Lysanderre.

(Ren kacsintott egyet, Syo pedig hatalmasat sóhajtott. Mintha nem akartak volna Lysanderrel kettesben hagyni. Aztán megadóan lebattyogtak mind a lépcsőn Otoyát követve.

 Lysander a plakátokat nézegette a szobám falán. Elidőzött a rengeteg Uto no prince sama feliratú sorozat poszterein… A Starish összes tagjáról volt dedikált fotóm.  Rengeteg különböző stílusú zenész, film és persze sorozatot reklámozó relikvia tárhelye volt a hálóm, de a fehér nyuszi az ágyam melletti kisszekrényemen állt egy selyem zsebkendővel bélelt kisdobozban.)

Lysander:

-Nem gondoltam volna, hogy egy igazi híresség a rokonod. Ez is közös bennetek.

(Először nem értettem mire gondol. Aztán megláttam a Dimitri összes filmjének exkluzív, dedikált, díszdobozos DVD csomagját, amit szülinapom alkalmából kaptam.)

C:

-Ez csak puszta véletlen.

Lysander:

-Tudom, de pont ezek miatt az apróságok miatt érzem azt, hogy a veled töltött idő kellemes és fájdalmas is egyben.

Na, de, ha jobban vagy vedd be a gyógyszered és öltözz át, mert ma ünnepelünk. Otoya meg akarja ünnepelni a sikereid és persze a mienket is. Megkért, hogy hívjam el a legjobb barátaidat. Castielt is meghívta volna, de sajnos, még mindig nem tudtuk elérni őt.

C:

-Lysander…

(Lysander nem várta meg mit akarok mondani. Lement a többiekhez.

A szekrényben kutatni kezdtem, valami dögös ruha után. Kicsit kihívó darab kell… Egy szoknyát és egy fűzős felsőt vettem elő, amit Otoya küldött egy európai turné során. Néha elfelejti, hogy az unokatestvérem, bár nem mintha ez baj lenne. Nem egyszer elgondolkodtam azon, mi lenne, ha nem lennék rokonok. A legerősebb közös vonásunk Otoyával az volt, hogy mindennél többre tartottuk egy másik ember mosolyát és persze a különleges képességünk, hogy valami kalandos dologba keveredjünk.

A keresztanyám, nagykorúsága előtt egy évvel fogadta őt örökbe, de ennek ellenére mindig olyan volt velem, mintha régóta a családunk tagja lenne. Ezért is akarja annyira, hogy énekeljek, azt akarta, hogy valóra váljon minden álmom. Egyszer azt mondta nekem, hogy sosem látott még olyan szívmelengető előadást, mint az enyém és, hogy a zene iránti vonzalmam nem véletlen.

Miközben a szavain gondolkodtam felvettem a ruhát és egy lolita hajdíszt erősítettem a hajamba. Mély lélegzetet vettem és elindultam lefele a lépcsőn. Nyüzsgés zaja szűrődött lentről… És mikor leértem minden szem rám szegeződött.

Haruka, aki a Starish zeneszerzője és a család jó barátja volt odalépett hozzám és átölelt. Örültem, hogy nem én leszek egyedül lány.)

Haruka:

-Gyönyörű vagy Kitsumi.

(Elpirultam. Harukán ugyanaz a ruha volt, mint rajtam, csak visszafogottabb formában.  Meglepetten pillantottam Otayára, aki tátott szájjal bámult minket. Harukán kívül még ott volt az össze Starish tag, aki mind minket néztek. Azt hittem újra elájulok. Az unokatesóm már negyedik éve tagja a Starishnak, de Harukán kívül még nem találkoztam közülük személyesen senkivel sem. )

Syo:

-Olyanok mint…

Natsuki:

-Mint az ikrek!

Haruka:

-Amikor Otoya megvette neked ezt a ruhát annyira megtetszett, hogy én is vettem magamnak, de rajtad ezerszer csinosabb Katsumi. Olyan vagy, mint egy angyal.

C:

-Haruka, kérlek… ne mondj ilyeneket.

(Otoya és Lysander oda jött hozzám. Otoya zavarban volt, néha feledékenyebb, mint Lys.)

C:

-Otoya, most már elárulod, mi folyik itt?

Otoya:

-Arra gondoltam, hogy ünnepelhetnénk kicsit. Elhívtam pár ismerősödet és persze az enyéimet, hogy ne legyen olyan rossz a kedved a szüleid meg a suli miatt. Kérlek, ne haragudj, hogy nem szóltam. Meg akartalak lepni. Lazítanod kell, hisz a munka része a pihenés is.

C:

-Máskor szólj!

(Otoya megfogta Haruka kezét és a konyhába vitte a többiekhez. Mindenfele kacsingatott, mintha nem lenne olyan feltűnő, hogy kettesben maradtunk Lysanderrel. A Staris tagjai a konyhámban álltak, szakács „jelmezben” és miközben ránk főztek hallgatóztak.)

Lysander:

-Gyönyörű ma éjjel kedves!

C:

-Köszönöm!

Lysander:

-Bátorkodtam elhívni Rosalyat, Irist, Violettát és Alexyt. Remélem nem bánod. Körülbelül egy óra múlva várható az érkezésük. Nathanielt is elhívtam, de sajnos nem engedték el a szülei.

C:

-Kedves tőled Lysander…

Syo:

-Miért beszélnek úgy, mint valami régi filmben?

Natsuki:

-Shhh, hagyd a szerelmeseket…

Syo:

-Ha nem lép a csávó, majd én…

Ren:

-Na mi van kisember, csak nem megtetszet a kishölgy?

Tokya:

-Fejezzétek ezt be!

Syo:

-Ugyan miért?

Masato:

-Talán mert nem süketek…

(A fiúk végre felnéztek a konyhapultról. Kikerekedett szemekkel és sápadtan néztem őket. Igazuk volt. Lysander először feszülten állt, aztán nevetni kezdett. Örültem, hogy feloldódott, de még mindig meg voltam lepve. Igazából Syo szavain akadtam ki. –Ha nem lép a csávó, majd én…- Tetszem neki? Vagy csak Lysander agyát akarja ezzel húzni? Próbáltam elhessegetni a kérdéseket az agyamból. A kanapén volt még két kötény. Belebújtam az egyikbe, a másikba pedig Lys. Beálltunk segíteni mi is.

Miközben Masato kiosztotta, kinek mi a feladata beszélgetni kezdtünk. Mi másról, ha nem a zenéről és a sztárokról. Lysander feltűnően beszédes lett. )

…

Lysander:

-Szóval az Uto no prince sama sorozat, igazából az összeállásotok feldolgozása?!

Tokya:

-Így van!

Lysander:

-És … akkor a szerelmi szálak is valósak?

Natsuki:

-Háát, egy része igaz volt.

Cecil:

-Az én érzéseim 100%-ig valósak voltak, ahogy a többieké is… csak félnek bevallani.

Masato:

-Igazából, nem hinném, hogy erről lenne szó. Csak idővel változnak az ember érzései. Vannak érzések, amik fellángolnak és elalszanak, mint a tűzijáték és vannak olyanok, amik őrjítő tűzvésszé válnak idővel és vagy boldogságban beteljesednek, vagy felemésztenek belülről.

Lysander:

-Milyen igaz…

(Lysander mélyen hallgatott. Teljesen átéreztem, amit Masato mondott és szerintem Lys is.

Egy óra alatt vagy három doboz sört benyakaltam és még szakét is ittam. A fiúk egymás után öntötték nekem a piákat. Be is csíptem, mire megérkeztek a vendégek. Alexy és Rosy ölelgetett és majd meghaltak az örömtől, mert ők is odáig voltak a sztárvendégeimért.

Iris és Violetta a kaja készítése során szépen feloldódtak, de inkább csak velünk beszélgettek, mintsem a fiúkkal. Igazából tudtam, hogy nem nagyon ismerik a Starisht, de próbáltam összeboronálni a csapatot.

 Kimentünk a kertbe, megterítettünk és folytattuk a beszélgetést és az iszogatást. Ren és Otoya tábortüzet készített. Masato, Tokya és Natsuki feltálalták a szuper mennyiségű és minőségű vacsit.

Syo a baloldalamra ült, Alexy a jobb oldalamra. Velem szemben pedig Lysander, Otoya és Ren. Az asztal másik két oldalán a többiek.)

Alexy:

-Syo, imádtam a filmjeid. Szerepelsz a közeljövőben még valamiben?

Syo:

-Ez titok!

Alexy:

-Szóval igen.

(Mindenki nevetett. Alexynek szemlátomást tetszett Syo. Habár ő volt köztünk a legalacsonyabb (161 cm), ő volt a legatlétikusabb testalkatú is. Alexy meg is kért, hogy cseréljek vele helyet, aminek Syo annyira nem örült, de a többiek jót derültek rajta. Lysander folyamatosan Tokiyát faggatta a Starish és a magán fellépéseiről. Ren, Rosalyat nyúzta. Otoya pedig próbált Irisékkel kommunikálni. Cecil, Natsuki és Haruka pedig a következő nagy turnéról beszélgettek.

Masato és én csöndben ültünk egymás mellet. Már arra sem emlékeztem, hogy került mellém. Kicsit a fejembe szállt az alkohol. Masatora néztem, aki Harukát bámulta. Eszembe jutott, amit nem rég mondott az érzésekről és akkor leesett, hogy valahogy úgy érez, mint én… Nagyon megsajnáltam.

Rám nézett és elmosolyodott.)

Masato:

-Kitsumi, miért ülsz itt csendben? Ünnepelned kéne.

C:

-Pont azért, amiért te is…

(Lysanderre néztem aztán a telefonomra. Masato nem is kérdezett többet. Megértette, hiszen ő is azt a hiányt érezte, amit én. Azt, hogy ha csak pár másodpercig is, mint a tűzijáték, de lángoljon az, az érzelem. Önzőnek éreztem magam, mert azt akartam, hogy rám figyeljenek… Rosszul voltam magamtól. Pár perc elteltével azt vettem észre, hogy Syo sikít, és körülöttünk kezd el futkorászni Alexyval a nyomában, Rosalya a hátam mögé bújik. Alexy felpattant az asztalra egy üres üveggel a kezében és elordítja magát.)

Alexy:

-Felelsz vagy merszezzünk!

(Erre Iris és Violetta felálltak és közölték, hogy menniük kell. Valószínűleg beijedtek a dologtól, de egyáltalán nem hibáztattam őket. Otoyával kikísértük a lányokat. Haruka elaludt, szóval Cecil felvitte lefektetni és már vissza sem jött. Natsukit is igencsak megviselte a pia. Ren és Masato is kellet, hogy sikerüljön bevonszolni a házba.

Mikor visszamentünk Otoyával, Lysander még mindig elmélyülten beszélgetett Tokiyával. Rosalya Lysanderre támaszkodott, aki mit sem törődött vele. Alexy törökülésben vár, Syo pedig duzzogva ült kicsit távolabb tőle. Mint később kiderült azért, mert Alexy bepróbálkozott nála.)

Otoya:

-Akkor? Játszunk?

(Alexy örömében ujjongani kezdett, a többiek viszont kérdően néztek, kivéve Lyst és Tokiyát. Így hát leültem Alexy mellé és bólintottam. Rosy elképedve nézett rám. Kicsit idegesítette Ren csajozó szövege, de mivel ő még mindig nem ért vissza belement. Mosolyogtam, elvettem Alexytől az üveget és jó erősen megforgattam. Az üveg egyenesen Otoyára fordult. Alexy és Rosy azonnal súgni kezdett a fülembe.)

C:

-Otoya, felelsz vagy mersz?

Otoya:

-Hajaj… merek, azt hiszem.

C:

-Hmmm.

(Gondolkozóba estem. Meg akartam kicsit szívatni, csakúgy uncsitesói szeretetből.)

C:

-Valj szerelmet Rennek…

Rosalya:

-MIIIII? De bolond vagy.

(Nevettek. Otoya kelletlenül, de feltápászkodott és bement velünk a házba. Kivéve persze Lyst és Tokiyát. Ren és Masato még mindig Natsukival szerencsétlenkedett. Próbálták elkapni és a zuhanyzóba vinni. Ren az ágyon állt. Otoya letérdelt elé, az asztalon lévő vázából kivett egy virágot és szónokolni kezdett. Azt hittem csak álmodom. Mi, a közönség sírtunk a nevetéstől, de ha ez nem lett volna elég Natsuki ajnározni kezdte az előadást, amitől még inkább nevetni kezdtünk.)

Ren:

-Nem tudom, melyikkőtök találta ki, de még visszakapja.

Otoya:

-Kitsumi volt.

(Ren rám mosolygott. Hajaj, ezt még megbánom.

Visszamentünk Lysékhez, akik végre abbahagyták a trécselést. Leültünk és Otoya megforgatta az üveget, ami ráfordult Tokiyára. Ebben bíztam, mert Lysander és ő egész este csak egymással beszélgettek, végre elszakíthattuk őket egymástól.)

Otoya:

-Felelsz vagy mersz Tokiya?

Tokiya:

-Felelek…

Otoya:

-Kiről írtad a One heart című számod?

(Rosy és én a fejünket fogtuk. Ekkora idióta kérdést… erre játékon kívül is felelt volna.)

Tokiya:

-Egy rajongói levélre volt válasz.

Otoya:

-Húú, komolyan?

Lysander:

-Ez érdekes, nem hallottam még olyat, hogy valaki egy rajongójának írt volna dalt. Miért olyan különleges az illető?

Tokiya:

-Igazából a hölgy, már régóta írogat nekem. Egyszer nagyon magam alatt voltam, mert megbetegedtem. Nem akartuk elmondani, de 50 % esély volt arra, hogy nem fogok tudni többet énekelni, de ez kitudódott. Mindenki sajnálkozó levelekkel és üzenetekkel árasztott el, kivéve őt. Azt írta nekem, hogy tudja, hogy meggyógyulok, és nem aggódik értem. A műtét utánra be is lett téve egy koncert, de csak egy, egyetlen egy ember vett rá jegyet. Mindenki attól félt, hogy nem fogok felépülni és elhalasztották a koncertet, de én a műtét után egyenesen oda mentem énekelni ezt a dalt neki. Tartoztam neki ennyivel, mert ő akkor is kiállt mellettem, mikor senki más…

(Mély csönd ült a társaságra. Ha tudtam volna… ha tudtam volna, hogy így hatnak rá a leveleim… Hihetetlennek éreztem, hogy pont én és az én leveleim…. mint egy filmben.

Ha tudnák… vagy ha csak ő tudná, de hogy adhatnék jelet, úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.

Tokiya megforgatta az üveget, ami most Alexyra mutatott, aki örömében belebokszolt a levegőbe.)

Tokiya:

-Felesz vagy…

Alexy:

-Merek!

(Ami ez után történt, teljes mértékben kiégetett mindenkit. Nem néztük ki ezt Tokiyából.)

Tokiya:

-Fogd meg valamelyik lány mellét…

(Lefagytunk.)

Tokiya:

-Persze, ruhán keresztül meg minden.

(Neeee. Rosy és én összenéztünk. Syo teljesen felháborodott és szidni kezdte Otoyával együtt Tokiyát. Lysandernek pedig leesett az álla.

Alexy nyelt egyet majd becsukta a szemét és beült Rosy és én közém, kinyújtotta a kezeit és egyszerre megfogta mindkettőnk mellét.

Syo felállt és már rohant volna neki, de Alexy éppen időben hagyta abba.

Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom. Rosalyára néztem, aki elkezdett nevetni, ahogy Alexy is és végül mindannyian.)

Alexy:

-Nem is volt olyan rossz… mint az érett kemény gyümölcsök.

Otoya:

-khhmm

Syo:

-Idióta…

(Rosyval körbenéztünk és elkezdtünk nevetni azon, mennyire zavarba estek a fiúk. Kínosabb volt ez nekik, mint nekünk. Lysander remegő kézzel nyúlt a zsebébe egy szál cigaretta után kutatva.

Alexy pörgetett. Syonál állt meg az üveg, aki imádkozni kezdett, nehogy valami beteg vagy perverz dolgot kérjen tőle Alexy.)

Syo:

-Felelek!

Ren:

-Csak nem megijedtél?

(Ren jött ki a házból. Lysander mögött állt meg és egy szál cigarettát tartott felé.)

Syo:

-Nem, nem félek…

Alexy:

-Akkor mersz?

Syo:

-Legyen.

(Syo farkasszemet nézett Alexyvel. Pár perc néma csend és jött a fordulat.)

Alexy:

-Csókold meg az itt lévők közül azt, aki egy kicsit is megmozgatja a fantáziád.

Otoya:

-Na ne… kezd elborulni ez a játék nem?

Ren:

-Azért kíváncsi lennék kit választ a kisember…

(Ren leült mellém.

Syo nagyon idegesnek tűnt és elindult Alexy felé. Először azt hittem meg akarja ütni, de a szemén látszott, hogy mást akar. Elpirult. Már két centire sem volt tőle. Alexy csücsöríteni kezdett én és Rosy pedig kuncogni. Otoya eltátotta a száját. Aztán már csak azt vettem észre, hogy Syo ajka az enyémhez ér.

Ren és Otoya széthúztak minket. Tokiya pedig védelmezőfalként állt közénk. Lysander szájából kiesett a cigaretta. Rosalya és Alexy pedig mintha egy horror filmet néznének.

Neee.

Syo velem szemben ledőlt. Ren és Otoya várták a reakcióm, de semmit sem csináltam. Csak ültem és néztem magam elé.)

Otoya:

-Azt hiszem ennyi volt mára.

(Syo beviharzott. A többiek elköszöntek egymástól. Otoya, Ren és Tokiya is bement én pedig kikísértem Rosalyat és Alexyt. Visszasétáltam a kis „táborhelyünkre”, ahol Lysander pakolt.)

C:

-Köszönöm, hogy segítesz.

Lysander:

-Igazán semmiség.

(Lysander az üvegért nyúlt, amivel játszottunk. Láttam rajta, hogy bántja, ami történt.)

C:

-Mi a baj?

Lysander:

-Nem vált be a taktikám…

C:

-Milyen taktika?

(Lys sóhajtott. Összehajtotta a terítőt és a mosatlant egy kupacba rendezte.)

Lysander:

-Azt hittem, ha kevesebbet figyelek rád, majd kezdeményezel valamit… Vagy legalább kicsit felfigyelsz rám. Erre csak azt értem el, hogy még több úriember hajt a kegyeidért.

C:

-Szerintem, csak túl sokat ivott Syo…

Lysander:

-Dehogy… ráadásul ő előre figyelmeztetett, ha én nem lépek ő fog. És még ott vannak a többiek… Ne haragudj Cherry, de… leírhatatlan mód féltékeny vagyok a Starishra…

C:

-A Starishra? De miért?

Lysander:

-Mert felnézel rájuk és ők is rád. Mindannyian meglátták benned azt a valamit… mind közel állnak hozzád és érzik azt a bizonyos szenvedélyt, ami lehetségessé teszi a lehetetlent. Azért vagyok féltékeny, mert őszinte rajongójuk vagy… sőt több is annál és ez vissza is igaz.

(Megöleltem Lysandert. Ő értetlenül tűrte.)

C:

-Te vagy az elsőszámú kedvenc énekesem Lys, én pedig az elsőszámú rajongód…

(Lysander elmosolyodott és visszaölelt.

Elbúcsúztunk egymástól. Lys gyalog indult el… vajon Castielhez megy?! Kicsit aggódom.

Bent a házban síri csend volt. Mindenki kidőlt és aludt valahol. Elmentem letusolni, hajat mosni és énekelni kezdtem közben. Belebújtam a kedvenc hálóingemben és egy törölközővel szárítgattam a hajam.)

C:

- A hátadon nyugvó szárnyak, …

Syo és C:

-… csak a szélre várnak. Arra várok én is, hogy a közelembe szállnak. A dalaid, amiket írtál, megmentettek engem. Ihletett adtak, a szívem tükrében. A zenék, tükrök, melyben a szív tükröződik vissza… mélyen a lelked dallamát suttogva.

C:

-Syo! Te még fent vagy?

(Syo a szobám ajtajában állt pizsamában.)

Syo:

-Bocsánatot akartam kérni… Tényleg sajnálom, de már… nem bírtam türtőztetni magam…

(Ledobtam a törcsim egy székre és ráfeküdtem az ágyra. Syo bejött és törökülésbe helyezkedett az ágy mellett. Becsuktam a szemem, de éreztem magamon a tekintetét. Beszélgettünk… de annyira fáradt voltam, hogy elaludtam.

Másnap reggel ott feküdt az ágy mellett a padlón. Fogtam egy plédet és betakartam.  Az íróasztalomhoz ültem, ahol ott volt a kis könyv, amit Syo forgatott még az ájulásom után… A naplóm volt. El sem hiszem, hogy elolvasta. Nagyon mérges lettem, de tovább lapoztam és ott állt egy üzenet tőle.

Katsumi,

Éld az életed bűntudat nélkül, hiszen fiatal vagy még és vár rád a világ. Ne hagyd magad becsapni… Soha, de soha ne add fel az álmaid. Légy büszke magadra, de ne legyél beképzelt.

Gyönyörű vagy és az Otoya iránti gondoskodásodból tudom, hogy nagyon kedves is. Remélem én is felkerülök a listádra és csupa jót fogsz írni rólam. ;)

Syo

U.I:

Rennek is bejövős vagy, de inkább nem írom le, amit diktált, mert átnyálazná a könyved.

Kuncogtam, majd megnéztem a listát, amiről Syo írt. A naplómba készítettem a pasi ismerőseimről egy, egy infótáblát benne a jó és rossz tulajdonságaikról és a végére odaírtam, hogy járnék e velük vagy sem. Ahogy lapozgattam mindenhol találtam firkákat és megjegyzéseket. Jókat nevettem rajta. Amilyen gyorsan jött a mérgem, olyan gyorsan el is szállt. Becsuktam a naplót és felálltam. Az asztalom fölött egy parafatábla volt telis tele koncertjegyekkel, cikkekkel és képekkel. Nézegettem, majd letéptem az egyiket.

Elővettem halkan a szekrényemből pár cuccot, felvettem és lerohantam a nappaliban. Még mindenki aludt. Tokyja, Ren és Masato lent a kihúzhatós kanapén durmolt. Oda osontam Tokyjához és a kezére raktam azt a bizonyos koncertjegyet, amikor csak nekem énekelt. Sose merném elmondani neki, de ott voltam és hallottam a dalát. Erről még Otoya sem tudott. Tokya középen feküdt, egy darabig néztem majd átléptem Rent, amikor hírtelen megragadta a kezem, lerántott és magához húzott.

Ren:

-Bárányka, hát nem tudsz aludni nélkülem?

(Mosolygott, de a szemei még mindig csukva voltak. Álmodott. Teljesen elvörösödtem és remegni kezdtem. Zavarba jöttem. Öleltek már ezerszer, de ő mégiscsak Jinguji Ren volt, a Starish nőcsábásza. A szívdöglesztő rosszfiú.)

C:

-R-R-R…Ren?!

Ren kinyitotta a szemét, de ezzel egyidejűleg Syo ugrott közénk. A hátával engem a lábaival Rent kezdte tolni, miközben hangosan szitkozódott.

Syo:

-Mi a fenét képzelsz te idióta? Mért kell neked minden nőnemű lényre rámászni? Az a bajod, hogy Katsumi le se tojta a fejed? Erezd már el!

(Fentről dübörgés hallatszott. Hirtelen többen is ott állt körülöttünk. Mind próbálták szétválasztani Rent és Syot, de Syo nem hagyta magát. Aztán nagy nehezen sikerült Masatonak és Tokiyjának szétválasztania őket. Cecil és Otoya próbálták lenyugtatni Syot. Ren pedig csak meghúzta a vállát és kiment a konyhába kávét főzni. Syoék kimentek az udvarra én pedig leültem egy székre.

Masato az arcomat és Rent fürkészte.)

Masato:

-Mégis mi volt ez?

(Ren egy tálcán csészékkel és a forró kávéval tért vissza és mindenkinek rakott ki és töltött egy kicsit.)

Ren:

-Csak félálomban voltam. Nem akartam semmi rosszat, de hát tudod milyen a törpe, ha szerelmes… kicsit mindent túlreagál.

C:

-Szerelmes?

(Kiköptem a kávét… megégette a számat. Ren mosolygott aztán leült a mellettem lévő székre, de ahelyett, hogy ő jött volna közelebb hozzám magához húzta az én ülőkém. Az arca olyan közel volt az enyémhez, hogy akár megszámolhattam volna a szempilláit.)

Ren:

-Nem tudom, miért csodálkozol bárányka. Hiszen szépséged elképesztő. Otoya nem véletlenül nem mutatott be minket. Féltett téged, jogosan… hiszen ő is csak férfi, te pedig egy gyönyörű hölgy.

Masato:

-Ren, kérlek, fejezd be ezt a viselkedést.

(Ren hátradőlt majd billegni kezdett a karfás székkel. Masato felállt és elvett egy kávét. Aztán Tokiya is így tett, de ő cseppet sem törődött a párbeszéddel. A kezében a jegyet vizsgálta, amit én raktam oda neki. Ren érdeklődve figyelte.

Pár perccel később belépett Cecil és Otoya, hátuk mögött pedig Syo kullogott. Úgy láttam lenyugodott, de Syo egyszer sem nézett rám. Mind elvettek egy bögre kávét és leültek a körünkbe. Otoya sóhajtott majd ő is Tokyát kezdte nézni… először fel sem tűnt, de a végén mind őt bámultuk.)

Otoya:

-Az meg mi Tokiya?

Tokiya:

-Ki rakta ezt ide?

(Tokiya idegesnek tűnt. Mind értetlenül pislogtunk rá… nem mertem szólni semmit sem.)

Masato:

-Hát reggel Katsumi feküdt mellettünk…

Ren:

-Mondtam már, hogy sajnálom… csak álmodtam valamit…

Syo:

-…

Cecil:

-Mi az?

Tokiya:

-Tényleg te tetted ezt ide?

(Bólintottam. Mire felállt és a lendülettel kiborította a kávét a földre. Odalépett hozzám és átölelt.)

Syo:

-Mi van ma freehug osztogatás?

Tokija:

-El sem hiszem, hogy te vagy az…

Masato:

-Ooo, hát ő lenne?!

Ren:

-Mi?

Otoya:

-Avassatok már be minket is… naaa

(Cecil mosolyogva kortyolt a kávéjába, már ő is értette. Syo odajött mögém és kikapta Tokiya kezéből a jegyet, majd olvasni kezdte.)

Syo:

-Ezt nem hiszem el… te voltál Tokiya rajongója?

(Otoya nevetett és rácsapott a térdére.)

Otoya:

-Persze, hogy a rajongója, hiszen imádja a Starisht, bolond…

Cecil:

-Hát nem érted Otoya?

Otoya:

-Mégis mit?

Syo:

-Tokiya neki írta a One heart-et.

(Az nap különös figyelmet kaptam otthon. Tokiya folyamatosan azt kérdezgette tehet e értem valamit, ami már teljesen az idegeimre ment, szóval megkértem, hogy tanítson meg színészkedni. Syo persze felháborodott, hiszen ő is fantasztikus színész volt, de nem szolt, semmit sem. Örültem, mert Tokiyát lekötötte, hogy rövidke darabokat irkáljon nekem és mindenféle instrukciókkal traktált. Sajnos a nap hamar eltelt és estére Otoyán és rajtam kívül senki sem maradt a házban.

Teljesen ki voltam fáradva…

Felmentem a szobámba, ahol az ágyamon hat kis boríték fogadott. Ránéztem a mobilomra, ami a földön hevert és láttam, azon is egy boríték díszelgett. SMS-t kaptam. Lysander írt.

SMS:

Lysander:

-Beszéltem Castielel. Azt mondta, nagyon fáradt volt és pihent egy kicsit, de most már minden rendben… Remélem te is jól vagy. Holnap találkozunk az iskolában.

Üdvözlettel: Az első számú rajongód!

(Mosolyogtam, azt hittem én vagyok a rajongó, viszont ezek szerint fordítva is így van.)